A távlovasok és távhajtók 2021-es évadzáró versenyén Ungvári Miklós négyszeres olimpikon, olimpiai ezüstérmes, háromszoros Európa-bajnok, háromszoros világbajnoki bronzérmes cselgáncsozó is rajthoz állt a 80 kilométeres távon, s az előkelő ötödik helyen végzett e kategóriában.
A ceglédi születésű sportember a Kecskeméti JC versenyzőjeként érte el első cselgáncsos sikereit, s nyári visszavonulásáig hazai és nemzetközi versenyeken, köztük olimpiákon, vb-ken, Európa-bajnokságokon aratott sorozatos sikereket. Sokoldalú sportoló, a judo mellett kipróbálta már magát egyebek mellett birkózásban, autóversenyzésben (a Dakar-ralin), valamint 2019-ben a bajnokok csapatában részt vett a TV2 Exatlon Hungary sport-realityjében is. Az izsáki távlovas verseny kapcsán beszélgettünk pályafutásának lovas vonatkozásairól, nem feledve cselgáncsos múltját és sikereit sem.
– Bár régóta lovagol mégis a közönség inkább cselgáncsbajnokként ismeri. A nyáron viszont befejezte a cselgáncsot. Ez azt jelenti, hogy a tatamit végleg nyeregre cseréli?
– Semmiképpen. Számomra a judo az életem szerves része marad. Olyan, mint a reggeli felkelés. Judo nélkül ennyi idő után egyszerűen nem lehet léteznem.
– Nyilván ezért is vállalta el most októberben a magyar férfi judo válogatott szövetségi kapitányi tisztét.
– Pontosan. Több mint harminc éve vagyok a judóban, s nehéz lenne ezt egyik pillanatról a másikra elengedni. Idén Budapesten a tokiói olimpiai kvalifikációs világbajnokságon sajnos csak a hetedik helyet értem el – igen erős volt a mezőny-, így nem sikerült kvalifikálnom, nem mehettem Tokióba. Ezzel az aktív versenyzői pályámat lezártam, de a judot nem hagyom el. Enélkül üres lenne az életem.
– Ezután a judóban sportszakmai, irányítói munkát végez, a lovaglásban pedig versenyez?
– Igen. Sok sportot kipróbáltam már, s szerettem is mindegyiket, de a lovaglásról, s főképp a távlovaglásról azt mondhatom, hogy ez a második fő sportágam. A lóval való kapcsolat, a vele töltött sok-sok idő, meg a természet szépsége, ahol lovagolok, nagyon sokat jelent számomra.
– Honnét ered e lovak iránti vonzalma?
– Egy tízgyermekes családból származom. Nem voltak otthoni járműveink, mint például autó. Voltak viszont lovaink. A ló és az ember kapcsolata a kezdetektől egy nagy talány számomra, amit igyekszem megfejteni. Mert gondoljuk csak meg, hogy a ló gyakorlatilag rabszolgát csinál magából, azzal, hogy mellénk áll. Adja az erejét, a húsát, hogy az embert szolgálja. Ez engem már gyerekként is nagyon megragadott, s a lovak hívévé váltam. Két hátaslovunk volt. Tizenéves gyerekekként amikor csak lehetett, felültünk rájuk. András öcsémmel ez lett a szenvedélyünk, ő végül profi díjugrató lett, s én is kipróbáltam magam ebben a szakágban is. Ebben próbáltam ki először Parti Imre egyik Turáni lovát, s azóta ilyenekkel versenyzek kisebb-nagyobb sikerekkel a távlovaglásban is.
– Több izsáki versenyen is részt vett már. Emlékeim szerint különböző távokon indult. Most éppen 80 kilométeren.
– Valóban, talán négyszer jártam már itt. Fantasztikus az izsáki pálya, technikailag és látvány szempontjából egyaránt. Több távon indultunk Turáni lovammal, amely most hat éves. Neki is szoknia kell a különböző távokat, meg a terhelést. Idén mentünk már négy 40, két 60, és két 80 kilométeres távot. Fokozatosan haladunk. A ló is egy „atléta”, neki is fokról-fokra fel kell nőnie a feladathoz. Érdekes látni,
hogy ők is pontosan érzékelik a versenyhelyzetet. Az én lovam például egészen másként viselkedik itt a versenyen, mint a hétköznapokban. Most a szezon zárultával a ló is és én is pihenünk egy kicsit. Jövőre folytatjuk. Bízom benne, hogy a következő szezon közepére már a 100 kilométeres, esetleg a 120 kilométeres távval is meg tudunk birkózni.
– Szó esett már róla, több sportágban is kipróbálta magát. Ezek közül ”műfajilag” talán az Exatlon „lóg ki” egy kicsit a maga, showszerű megoldásaival. Nem vitatva persze e megállapítással azt, hogy bizony kőkemény sportteljesítmény az abban való részvétel is.
– Az első szériában szerepeltem. Egy judósnak nem lehet probléma a játék akadályainak leküzdése -mondtam amikor felkértek. Aztán kiderült, hogy dehogynem, hiszen a pályák végén lévő ügyességi elemek igencsak meg tudják akasztani a legjobb erőnlétben lévő versenyzőket is. Magam is erősen
megküzdöttem némely dobással, gurítással, mert a finom motorikus elemek bizony fel tudják adni a leckét rendesen a kevésbé „zongorista ujjú” sportembereknek. Egy szép, tanulságos és új sportélményeket adó kirándulás volt a műsorban való részvétel. Remélem, hogy a mi szériánk és az azt követők is át tudtak adni egy olyan üzenetet az embereknek, köztük a fiataloknak, hogy mozogjanak, mozogjanak, hiszen a mindennapi testmozgás elengedhetetlen az egészséges élethez. E mozgás lehet futás, kocogás, séta, atletizálás vagy éppen a lovaglás.
Forrás, kép: izsak.hu/Tetézi Lajos
