Rácz Karolina Lengyelországban született, de már egész kiskorától Kecelen nevelkedett, mígnem lengyel gyökerei vissza nem szólították őt. Ott beszippantotta a kultúra, a pezsgő zenei élet. 2021 decemberében megjelent a Lengyel karácsonyi énekek magyarul című kiadványa, melyet december 22-én a keceli Városi Múzeumban is bemutatott. Ennek apropóján beszélgettünk a művésznővel – olvasható a Keceli Hírekben.
Magyarnak vagy lengyelnek érzed inkább magad, melyik az erősebb?
Kettős identitásúnak vallom magam, hiszen a magyar és a lengyel kultúra is a részemmé vált. Magyarországon nőttem fel, ez az anyanyelvem, magyartanárként is dolgozom, viszont nyolc éve Krakkóban élek. De még mindig nagyobb részben érzem magam magyarnak, bár ez lassan átalakul, a nyolc év is hosszú idő és előreláthatóan még maradok kint.
Hova nyúlnak vissza a lengyel gyökerek?
Amíg Kecelen éltem kevés inger ért a lengyel kultúrából. Időnként meglátogatott a lengyel nagymamám, a rokonok és mi is jártunk ki hozzájuk. A nyelvvel nem volt annyira közeli kapcsolatom, nem gyermekkoromban tanultam meg, hanem már felnőttként. A két kultúra közel áll egymáshoz, viszont a nyelv az nagyon eltérő.
Milyen különbségek tűntek fel neked a két kultúra között?
A férfiak sokkal előzékenyebbek és segítőkészebbek a hölgyekkel szemben Lengyelországban. Ha látják, hogy cipekedsz, segítenek vinni a csomagot, előreengednek az ajtóban, az idősebb generáció olykor még kezet is csókol. A lengyel nők finomak, csinosan öltözködnek és alapvetően nőiesek. Tehát azt látom, hogy a férfi és a nő szerepe sokkal hangsúlyosabban elkülönül a lengyel kultúrában. A magyarok viszont vidámak és közvetlenek, de mind a két nemzet szeret panaszkodni.
Hogyan vezetett az utad Magyarországról Lengyelországba?
Szerettem volna ott élni, egyrészt a nyelv miatt, másrészt pedig a lengyel gyökerek miatt. Sikerült Krakkóban állást szereznem, így ott ragadtam.
Mivel foglalkozol?
Beszerzőként dolgozom egy multinacionális cégnél, valamint magyart tanítok lengyel diákoknak online. Természetesen ezen felül csinálom a LeMa projektet is. Együttműködöm a lengyel zenészekkel és a grafikussal, Iwo Birkenmajerrel, aki a könyvet is előkészítette.
Hogyan jött az életedbe a zene, és miként kapcsolódott össze a lengyel nyelvvel és a karácsonyi énekekkel?
Amikor Krakkóba érkeztem, megismerkedtem egy lánnyal, akinél az első hónapokban laktam. Ő rendszeresen járt jazz koncertekre, és egyszer elvitt magával, ott találkoztam a Workaholic zenekar tagjaival. Ők nagyon megörültek annak, hogy magyar vagyok. Elkezdték sorolni a Magyarországgal kapcsolatos élményeiket, többek között megemlítették az Omega zenekart is. Szerették volna, ha eléneklem velük a Gyöngyhajú lány című dalt. Elmentem egy próbájukra, és nagyon jól sikerült. Így ezáltal rendszeresebbé váltak a fellépések és egyre többet énekeltünk együtt. Folyamatosan közreműködtem a zenekarral, ezen keresztül ismertem meg több más zenészt is, akik vendégzenészként vettek részt a Workaholic életében. Köztük volt Grzegorz Szydłak gitáros is, akivel elkezdtünk karácsonyi énekeken dolgozni. 2016-ban énekeltem fel az első magyar nyelvű lengyel karácsonyi dalt. Egyre több ötlet született a művek átdolgozásához, azt akartuk, hogy izgalmasak legyenek a hallgatók számára. Többféle műfaj megjelenik bennük, pl. a rythm and blues, jazz és a bossa nova.
Mennyire tudod a zenei pályafutásod összeegyeztetni a munkáddal és a mindennapi tevékenységeiddel?
Nem volt könnyű, de a pandémia időszaka segített, hiszen a zenészeknek is több ideje lett a koncertek hiánya miatt. Így volt időnk felkészülni, és elkészíteni a 12 dalból álló karácsonyi albumot, ami kétnyelvű illusztrált könyvként jelent meg. Ebben segítségünkre volt Marek Batorszkij szaxofonos, Marek Woźniak dobos és Waldemar Gołębski billentyűs, akinek a házi stúdiójában tudtuk felvenni az anyagot.
A grafikák kifejezetten ehhez a könyvhöz készültek?
Igen is meg nem is. 1-2 grafika már korábban elkészült, de a továbbiakhoz megkértem Iwo Birkenmajert, hogy készítsen a dalokhoz illő illusztrációt. Így jött össze a 12 művet tartalmazó album, melyből tizenegy az én fordításom, egy pedig a Csendes éj című dal, melynek már volt magyar és lengyel nyelvű szövege.
Milyen terveitek/terveid vannak a jövőt illetően?
Remélem, hogy ez nemcsak egyszeri projekt, hiszen már vannak jövőbeli ötleteink. De ezen is szeretnénk még dolgozni, és újranyomtatni egy kicsit más formában. Daloskönyvnek tervezzük, tehát kottákat is fogunk tenni a kiadványba. Jó lenne, ha itt Magyarországon is meg tudnánk teremteni a lengyel dalok magyar nyelvű éneklésének hagyományát.
Hol találkozhatunk a kiadvánnyal és az énekekkel?
Koncertvideó formájában, mely megtalálható a Lengyel Intézet Youtube-csatornáján, valamint lejátszották a Kossuth illetve a Katolikus rádióban is. De úgy gondolom, hogy ez még csak a kezdet és lesz még folytatása.
https://www.youtube.com/watch?v=7PkrRZsfcY4
Sok sikert kívánunk!
Írta: Ferró Zsófia
Forrás, képek: Keceli Hírek
