A mai napon rendezik meg a 2022-es Bajnokok Ligája döntőjét Párizsban, ami az európai klubcsapatok legrangosabb tornájának a fináléja. Magyar szempontból is nagy évfordulót jelent a mai nap, hiszen napra pontosan 25 évvel ezelőtt honfitársaink vezették a neves torna döntőjét. A Dortmund-Juventus meccset Puhl Sándor, Dr. Bozóky Imre és Hamar László vezényelte le.
A neves évforduló kapcsán Dr. Bozóky Imrét, Izsák polgármester-jelöltjét kérdeztük.
Mielőtt rátérnék az érintett mérkőzésre, mondja el olvasóinknak, hogy milyen út vezetett a Bajnokok Ligája döntőjébe.
1996. január 1-től dolgoztam együtt Puhl Sándorral, és onnantól kezdve minden nemzetközi mérkőzésen együtt voltunk. Ez az év azért is nevezetes, mert akkor vezettünk egy BL-elődöntőt, az Európa-bajnokságon, Angliában vezettük a portugál-török csoportmeccset, majd pedig az elődöntőt, az Anglia-Németországot a Wembleyben. Nagyon komoly feladat volt, mindegyik mérkőzés nagyon jól sikerült. Ezután ősszel már egy jó pár nemzetközi mérkőzést kaptunk.
1997-ben vezettünk BL-meccseket, és az utolsó ilyen felmérés az UEFA részéről az a Schalke-Tenerife UEFA Kupa elődöntő volt. Majd ezt követően jelöltek ki, jelölték ki a csapatot Puhl Sanyi vezetésével a BL-döntőre, Münchenbe.
Nagyon jó meccseket vezettünk, majdnem mindig ott voltunk egy-egy Bajnokok Ligája mérkőzésen. De említhetnék az UEFA Kupában is olyan meccseket, ahol jó csapatok mérték össze a tudásukat. Nagyon jó mérkőzéseken voltunk, tulajdonképpen az volt az egyik legszebb korszaka az életemnek. Hozzá kell tegyem, hogy annak idején, amikor Soltvadkerten Mátyus tanár úr az iskolában megtanította a futball alapjait, nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok.
Hogy kell elképzelni a BL döntő előtti napokat?
Már a mérkőzés előtti nap reggelén ott voltunk Münchenben. A Bayerische Hof szállóban voltunk a belvárosban. Aznap délutáni szabad programunk volt, majd este ünnepi vacsorára voltunk hivatalosak. Körülbelül 80 kilométerre vittek el bennünket, ahol egy nagyon exkluzív étteremben láttak minket vendégül.
Másnap reggel 10 órakor már az olimpiai stadionban voltunk, ahol technikai értekezleten vettünk részt. Ott dőlt el, hogy melyik csapat milyen mezben játszik, a játékvezetők milyen szerelést öltenek magukra. Ezt követően a szokásos ebéd, délután pihenés következett. A mérkőzés előtt majdnem 2 órával már újra a stadionban voltunk, ahol elfoglaltuk helyünket, és körbejártuk a pályát. Leellenőriztük a zászlókat, a hálókat, a felfestéseket, tehát mindent, amit az előírások tartalmaznak.
Ezt követően az öltözőnkbe érkezett egy személy, aki meginvitált egy – a stadionon belüli – klubhelyiségbe, ahol olyan illusztris személyek vártak, mint például Boris Becker, vagy a német kormány miniszterei. Hosszú időt töltöttünk ott, majd jeleztem a Puhl Sanyinak, hogy illene mennünk, mivel meccsünk is lesz..
Milyen biztonsági előírások vonatkoztak Önökre?
Rendőrök őriztek bennünket. A gépkocsinkat motoros rendőrök kísérték, mindig szirénázó felvezetéssel érkeztünk a stadionba, egyrészt a forgalom, másrészt a biztonságunk miatt is. Ez mindenhol így volt Dánián kívül: ott azért nem „járt” ilyen biztonsági elem, mivel ott csak a királyt vezetik fel ilyen módon a rendőrök.
Hogyan emlékszik vissza a mérkőzésre? Milyen volt megélni játékvezetőként?
Én sosem voltam egy túlzottan stresszelő típus. Nyugodt természetű vagyok, tehát a felfokozott hangulat sem billentett ki ebből az állapotomból. Sok izgalmas momentum volt a mérkőzésen, azonban kiemelnék egyet közülük, amiben nekünk, játékvezetőknek is nagy szerep jutott: az első gól azonban egy érdekes szituáció volt, hiszen aki lőtte, annak a mellére pattant először a labda, ami pont egy lesen álló játékos elé pattant. Végül nem ő lőtte be, hanem az, akiről odapattant a labda. Sanyi ott volt mellette 3 méterre és ezt ő látta, és megadta. Mondta is nekem, hogy vegyem le a zászlót. Azonban az olaszok reklamáltak is, de végül kiderült, hogy nekünk volt igazunk.
Mekkora különbség van a mai és az akkori bírók munkáját tekintve? Azért ma már sok technikai elem segíti a bírók tevékenységét.
Egészen más. Akkoriban minden felelősség a három játékvezetőé volt. Most már megoszlik a var szobában ülő videóelemző-bírók és a játékvezetők között. Ez a rendszer egy kicsit leveszi a felelősséget a játékvezetők válláról: ami lehet, hogy jobb, lehet, hogy végül igazságosabb. Véleményem szerint a futball az nem arról szól, hogy a labda egy milliméterrel előrébb volt, vagy nem. Nem tartom jónak, ha egy csapat lő egy gólt, majd utána jön egy döntés, hogy mégsem ért találatot a mozdulat. Közben pedig öt percet áll a játék. Nyilván a technikát be kell hozni, de még nagyon sokat kell finomítani azon, hogy igazán a futballal kompatibilis legyen.
A „technika hiánya” azonban nem nehezítette meg a dolgunkat. Sőt! Az a mérkőzés is hihetetlen szép élményt jelent számomra a mai napig. Nagy szomorúság, hogy ezt már a Puhl Sanyi nem élhette meg.
