A VIRA.HU legújabb interjúsorozatában kiskőrösi vagy Kiskőrösről elszármazott énekeseket keresek fel, hogy meséljenek magukról. Honnan indultak, hogyan szövi be mindennapjaikat jelenleg is a zene világa?
Első interjúalanyom Hőgye-Kis Gyöngyi, akit különféle rendezvényekről ismerhetünk, mint aranytorkú énekesnő. Nemsokára első szülinapját ünnepeli a kisbabája, így otthonában leptem meg és kértem, meséljen a VIRA.HU olvasóinak.
Mikor és hogyan kezdődött a zenei pályafutásod?
Nekem egészen pici korom óta életem része a zene. Nincs olyan emlékem, hogy ne énekelnék. Amióta beszélni tudok, azóta énekelek is. Szásziné Judit és férje jártak ki az óvodákba gyerekeknek zenés műsorokat adni, és ez nekem nagyon megtetszett. Judit néni ekkor mondta édesanyámnak, hogyha iskolás leszek, akkor hozzon el hegedülni, mert már akkor fogékony voltam a zenére, érdemes lenne foglalkozni velem a zene terén. Itt Kiskőrösön a zeneiskolában volt az én gyerekkoromban zeneóvodai foglalkozás, ahová anyukám beíratott, később pedig 4 évig hegedültem is. Itt megtanultam a szolfézst, a kotta olvasást, a zenei alapokat.
Tetszett a hegedű, de én mindent el szerettem volna énekelni, amit hegedülnöm kellett volna. Ekkor döntöttem úgy, hogy énekelni szeretnék inkább, azonban magánének tanulásra abban az időben csak 14 éves kor felett volt lehetőség, hiszen mutálódik addig a hang. Nekem ez annyira nem tetszett, nem akartam annyi évig várni. Amikor mentem hegedű órára -ekkorra már 11 évesen- fogtam magam és teljesen egyedül, szülők nélkül felmentem az igazgatóhoz, Albert Józsefhez és jeleztem, hogy én magánének szakra szeretnék járni. Ő küldött fel Farkasné Szabolcsi Ildikóhoz, aki a zeneiskolában volt magánének oktató. Tisztán emlékszem, hogy elénekeltem neki a Szánt a babám kezdetű népdalt, majd Ildikó néni mondta, hogy épp beiratkozás van, hozzanak el a szüleim és írassanak be. Hazamentem és mondtam anyuéknak, megbeszéltem, hogy énekelhessek, mehetünk beiratkozni. Tehát így kezdtem az ének tanulást az akkori 14 éves korhatár helyett már 11 évesen a zeneiskolában.
Elég határozott gyerek lehettél, ha mindezt szülők nélkül elintézted. Hogyan alakult később az iskolai életed?
Négy évet jártam Farkasné Szabolcsi Ildikóhoz magánénekre, közben volt szolfézs és zongoraoktatásom is. Általános iskolába a Bem József Ált. Iskolába jártam, majd 2 évet voltam a Wattay szakközépiskola tanulója is, de átiratkoztam a kecskeméti Kandó Kálmán középiskolába programozó-informatika szakra az éneklés miatt. Ebben az időszakban a nővérem segítségével találtunk a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneiskolában magánénektanárt Hajdú Katalin személyében, akinél 2 évet tanultam. A Kővirágok Énekiskolában Budapesten musical szakon elvégeztem 3 évet. Ezután a nővéremék vállalkozásában kezdtem el dolgozni, és dolgozom jelenleg is az éneklés mellett.
Melyik volt a zenei életed első mérföldköve?
Az összes iskolai és számos városi ünnepségen énekeltem. Aztán volt Kiskőrösön egy regionális “Ki mit tud?”, ahol Maros Gábor színművész volt a zsűrielnök. Itt versmondás, tánc, minden volt, nem csak éneklés. Ezt megnyertem és itt kaptam egy aranydiplomát, illetve nyertem vele sok más mellett Varga Gábor – Warezhez egy CD felvételt, ami zenei életem első komolyabb felvétele volt. Később volt egy gyerekeknek játszó zenekarom is.
Ezután hogyan ívelt felfelé a karriered?
Harangozó Péter kézilabdás bálra hívott énekelni, ahol megismerkedtem Tasi Tamással. Akkortájt jött több felkérés is, hogy vállalok-e fellépést lagzikba, bálokba és társultam vele, Ő már rutinos volt ebben a műfajban. Kiskőrösön nagyon sok énekessel, zenésszel énekeltem már együtt, illetve egy kecskeméti zenekarban is több éve tag vagyok. A legtöbbet Tasi Tomival járunk bálokra, lagzikba, céges rendezvényekre, szülinapokra. Néha kiegészülünk egy szaxofonossal is. Amióta megszületett a kisfiam, azóta is dolgozom, de a környékbeli fellépéseket preferálom. Pár éve már egyedül is fellépek, van saját hang- és fénytechnikám, így kisebb bulikat egyedül is tudok vállalni.
Külföldi fellépésed is volt már?
Külföldön egy kalandos út során énekelhettem. 2015-16 szilveszterére hívott ki egy magyar klub (Garfield Club) New Jerseybe az Egyesült Államokba. Addig én sosem léptem fel egyedül egy egész éjszakás buliban, de ez az út megerősített abban, hogy képes vagyok rá. Úgy ültem a testvéremmel repülőgépre, hogy ez volt életünk első repülése. Zenekar nélkül egész éjszakás műsort kellett adnom, de elvállaltam, hogy egy 180 fős szilvesztert egyedül végig éneklek. Innen indult, hogy szólóban is vállalok kisebb rendezvényeket.
Hogyan alakul a repertoárod? Vannak-e kedvenc dalaid? Illetve szólóban vagy zenekarral együtt jobb fellépni?
Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a repertoárom igen széles. 80-90 %-a magyar dalokból áll, de a legrégebbiektől kezdve akár a mostani slágerekig sok minden megtalálható benne. Viccesen mindig azt szoktam mondani, hogy Whitney Houstontól Nótár Maryig amit szeretnének. Nem az a kérdés, hogy én mit szeretek, hanem az, hogy a közönség mit szeret. Minden fellépés, buli jó valamitől, minden közönség más. Ha látom, hogy jól érzik magukat, megy a buli, akkor én is jól érzem magam.
Zenekarral természetesen jobb fellépni, mint szólóban. 8-12 órát nem könnyű egyedül vinni, végigállni, végigénekelni, ez fizikailag is fárasztó amellett, hogy természetesen nagyon szeretem csinálni. Minél többen vagyunk annál színesebb a műsor.
Külföldi karrierről nem álmodoztál sosem, vagy arról, hogy csak az énekléssel foglalkozz?
Vicces, mert nem. Én biztonsági játékosnak tartom magam. Szeretek több lábon állni. Ha csak az énekléssel foglalkoznék, akkor hétköznap nem csinálnék semmit? Aztán belegondolok, hogy bármi történhet a hangommal, de itt volt a covid ami a legjobb példa rá. Egy egész évre vissza kellett mondani minden fellépésem miatta, közben pedig már babát is terveztünk. Tavaly nyáron született, de akkor sem voltam itthon hónapokat, pedig egy fél évet terveztem várni az énekléssel. Alig volt két hónapos, amikor felhívott egy szintén szakmabeli menyasszony, hogy én lépjek fel az esküvőjén. Nagy megtiszteltetés volt, hiszen szakmabeli énekesnek fellépni, még nagyobb elismerés. Ezért a szülés után pár héttel már lagziztam újra néhány órát.
Hívtak engem is külföldre, hajóra is mehettem volna, de nem mentem. Én a családom miatt el sem mennék. Egy pár napos fellépés, az más, azzal nincs gond akár külföldön sem. De akár csak hónapokra, fél évre sem mennék már, de még a gyermekem előtt sem jutott ilyen eszembe. Nekünk egy nagyon szoros, összetartó családunk van, akiket nem hagynék itt.
A beszélgetésünk során is teljesen átjön, hogy a családod a mindened.
Ahhoz, hogy ez működjön, hatalmas segítségemre van a családom. Anyukám rengeteget segít, de itt a férjem is. Ő alapból így ismert meg, hogy már énekeltem, ezért nem okoz gondot, hogy most a kisgyermekem mellett is vállalok fellépéseket.
Teljesen meg vagyok elégedve, szerencsére van elég fellépésem. Van egy csodás családom, egy jó munkahelyem, egyik sem megy a másik rovására. Így jó minden.
Hol találkozhat veled a közönség?
Van weboldalam, Facebook, Youtube csatornám. Hétvégente többnyire zárt körű bulikra szoktak hívni, lakodalmakra, szülinapokra, céges rendezvényekre, de olyan fellépéseim is lesznek nyáron, ahova bárki ellátogathat. A Facebook oldalamon minden információt meg szoktam osztani ezekről az eseményekről.
Képek: Hőgye-Kis Gyöngyi archív
Fotógaléria:
