Az utóbbi néhány napban több városban, illetve Budapesten is megmozdulások voltak, ahol sokan kiálltak az oktatás, a diákok jövője, illetve a pedagógusok mellett. Kiskőrösön is láthattuk hasonlót, amelynek részleteiről az események szervezőjét, Hirsch Mátét kérdeztük.
VM: Honnan jött az ötlet, miért vállaltad fel a szervezést?
HM: Gyermekkorom óta érdekelnek a napi belföldi események, illetve országunk, világunk helyzete. Közel 20 éve dolgozom rendszergazdaként több óvodában, iskolában, egészségügyi és szociális intézményben, így van rálátásom a szektor problémáira.
Október 14-én azt láttam városunkban, hogy az általános iskolákban, illetve a gimnáziumban is egy közös fotóval –szimbolikusan- kiálltak a helyi pedagógusok az országban több helyen előfordult túlkapások ellen és az oktatás színvonalának javítása mellett, amire eddig nem volt példa.
Azt vettem észre, hogy ez a közös kiállás egyre nagyobb méreteket ölt és egyre többen látják, érzékelik, hogy nagy a baj az oktatásban, de nem látnak mást megoldást, mint nyilvánosan is szóvá tenni azt. Évek óta jelzik a szakszervezetek, a dolgozók, hogy nagy hibák és igazságtalanságok vannak az oktatási rendszerben, mégsem történt előrelépés. Az utóbbi időben olyan mértékű pénzügyi nehézségekkel is párosult mindez, ami miatt az iskolák működőképessége, valamint a pedagógusok, intézményben dolgozó oktató-nevelő tevékenységet végző, segítő, technikai hátteret biztosító emberek mindennapi megélhetése is veszélybe került.
Az is látszik, hogy a szakszervezeteken kívül sem most, sem korábban nincs és nem is volt sem párt, sem civil szervezet, vagy magánszemély, aki ezt koordináltan összefogná és hatékonyan képviselné ezeket az embereket, célokat. Azt gondolom ebben az ügyben is mindenki a másikra várt.
Első körben én sem akartam/mertem ezt felvállalni, végül be kellett látnom, vagy megszervezem- vállalva ennek minden lehetséges hátrányát-, vagy a maradék bátorság is elszáll azokból az emberekből, akik eddig nyíltan vállalták véleményüket, és igyekeznek nyomást gyakorolni a törvényhozókra, hogy változtassanak a helyzeten.
VM: Keresett, vagy támogatott Téged bármilyen párt, vagy politikai mozgalom?
HM: Nem. Nem vagyok egyik pártnak sem tagja és nem is leszek. Ha elköteleződnék politikai párt irányába, az akarva akaratlanul is befolyásolhatná a tisztán látásomat. Nem kerestek meg sem előtte, sem a rendezvények után egyik oldalról sem, és ez így van jól. Teljesen önálló ötlet volt, és sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem kaptam semmilyen politikai szervezettől vagy politikai mozgalomtól!
Mindkettő rendezvény szervezésénél, amikor megkértem a rendőrségi engedélyt, bekerült a jegyzőkönyvbe, hogy pártpolitikától mentes demonstrációról van szó. Külön kértem a rendőrséget, ha netán mégis valaki megpróbálna odajönni ilyen célzattal, akkor –ha rám nem hallgatna az illető- minél gyorsabban kérjék meg a távozásra.
Itt szeretném megköszönni a korrekt rendőrségi biztosítást!
VM: Milyen tapasztalatokat szereztél az első demonstráció során?
HM: Szerettem volna a közelgő -magyar történelem szempontjából fontos- napon megtartani az eseményt. Október 23-át jelöltem meg a naptárban, így mindössze alig több mint egy hetem volt megszervezni. Sok kollégámat, barátomat, ismerősömet „mozgósítottam” és a Facebookon hirdettem meg az eseményt. Nagyon sok pozitív visszajelzés és megosztás érkezett az eseményre, amire nem is számítottam.
Rengeteget segített még, hogy a pedagógus szakszervezetek, illetve az ADOM diákmozgalom is a rendezvény mellé állt, valamint több fórumon is megosztották az eseményt, amiért óriási hálával tartozom. Első szóra segített mindenki! Az egész országban egy hatalmas összefogás alakul(t) ki az elmúlt pár hétben, óriási élmény volt ebben benne lenni. Vadidegen emberek egymást segítik egy közös ügyért, ami most az oktatás, ezzel együtt a gyermekeink jövője. Nagyon régen volt erre példa.
Előzetesen a legoptimistább előrejelzésem 50 résztvevő volt. Végül a legnagyobb meglepetésemre 160-an jelentek meg. Nem csak Kiskőrösről, hanem a környező településekről is jöttek. Páhiról, Tabdiról, Tázlárról, Kecelről, Csengődről, Császártöltésről, Soltszentimréről, Fülöpszállásról is érkeztek volt- és jelenlegi intézményvezetők, pedagógusok, nyugdíjasok, civilek, diákok, ismerősök, barátok és családtagok is.
Szimbolikusan –gyalog- felkerestük a helyi bölcsődét, óvodát, általános iskolát, középiskolákat, hogy felhívjuk a figyelmet minden ott dolgozó- és az oktatás problémáira. Célunk sikerült, mert az országos TV híradóba és a független elektronikus sajtóba is bekerült a közös akciónk!
A rendezvény végén a Kiskőrösi Tankerületi Központ előtt alkottunk élőláncot.
Itt újra köszönetet mondok minden résztvevőnek, mert békésen, minden gyülekezési szabályt betartva kiállt és bátran vállalta véleményét!
Köszönetet mondok továbbá mindenkinek, aki bármilyen módon bátorított vagy segített abban, hogy ilyen sikeres legyen ez a rendezvény.
VM: Miért szerveztél pár nappal később újabb demonstrációt, ha már első alkalommal is ekkora figyelmet kaptál és elértétek a célotokat?
HM: Az oktatásért felelős minisztérium eddig semmilyen konkrét változtatási szándékot nem jelentett be. Feltételes módban beszélt néhány dologról pl. a bérek valamilyen szintű rendezéséről. Ahogy az interjú elején is említettem, hosszú évek óta fennálló komplex problémákról van szó, és mindenki túl van már azon, hogy majd ekkortól vagy akkortól változik valami. Konkrét, kézzel fogható változtatások kellenek, azonnal! A pedagógusok ezért választották az utolsó utáni lehetőséget a változtatás kikényszerítésére, a sztrájkot.
A második, már egész napos akciót az országos pedagógussztrájk napjára, október 27-ére szervezetem. Abban bíztam, hogy több pedagógus nem veszi fel a munkát, és a főúton a KEVI Petőfi Sándor Általános Iskola bejárata mellett tudatjuk a helyi emberekkel, hogy Kiskőrösön is fontosnak tartják az oktatási rendszer javításának ügye melletti kiállást.
Végül nem volt olyan pedagógus, aki hivatalosan sztrájkolt volna, ezért reggel még iskolakezdés előtt és után összesen kb. 40-40 tanár, szülő, diák, nyugdíjas tudott kiállni a „Nincs tanár, nincs jövő” transzparens mellé. Egy másik táblán az állt, hogy „Dudálj, ha egyetértesz!” Megmondom őszintén, hogy 7:15-17 óráig testközelből végighallgatni ennyi dudálást nem volt egyszerű!
Hozzá kell tenni, hogy volt kb. nyolc negatív „élmény” „beszólás”, vélemény is, de gyakorlatilag majdnem minden második autós szolidárisan integetett, jelzett vagy dudált. Napközben sokkal kevesebben tudtak ott lenni hosszabb időre, de nagyon sokan megfordultak mellettem a lezárt parkolóban. Volt olyan, aki csak 5 percre szaladt ki, volt, aki ellátmányt hozott, de volt olyan is, aki pl. Kiskunhalasról utazott ide vagy éppen Páhiról munka után sietett, hogy újra itt tudjon lenni.
Az biztos, hogy a nap folyamán több mint 100-an meglátogattak és kiálltak demonstrálni, ami tekintve, hogy munkaidőben volt, szerintem hatalmas dolog! Óriási köszönet nekik is, hogy kiszakítottak a napjukból egy kis időszeletet, és a zajban, hangzavarban a meg nem szűnő forgalomtól fél méterre táblákkal a kezükben ott voltak és vállalták véleményüket! Akik nem tudtak ott lenni, mert munkahelyi időbeosztásuk nem tette lehetővé, ők közös fotóval „voltak jelen” a rendezvényen. Hatalmas tisztelet ezért a Batthyány Óvoda kollektívájának!
Nagyon büszke vagyok mindenkire! Külön köszönet az intézményvezetőknek, akik lehetővé tették a munkaidőn kívüli szabad véleménynyilvánítást!
A nap végén még elutaztunk néhányan Kiskunhalasra, ahol jelenlétünkkel támogattuk a nagyszerűen megszervezett szintén oktatás mellett kiálló demonstrációt.
VM: Meddig tervezel ilyen rendezvényeket szervezni? Mi a végső célod, célotok?
HM: Sosem gondoltam volna, hogy ilyennel kell foglalkoznom. Rengeteg időt elvesz a szervezés, megbeszélés, egyeztetés, de bízom benne, hogy a szakszervezetek és újonnan alakult civil mozgalmak által összeállított kilenc pontos követelésekből néhány azonnal teljesül! Ha látni lehet a szándékot, hogy a többi is belátható időn belül megvalósul, akkor szerintem országosan is vége lesz a sztrájknak és a hasonló demonstrációknak.
Remélem, hamarosan arról tudunk beszélni, hogy végre elkezdett rendeződni az oktatás és az abban dolgozók helyzete. Akkor megérte minden rendezőnek és részvevőnek kiállni az oktatás jövője mellett!
Nagyon köszönöm a megkeresést és az interjút! Örülök, hogy Kiskőrösön, ebben a kis közösségben félre tudjuk tenni az esetlegesen eltérő politikai nézeteket. Össze tudunk fogni egy közös ügyért, amely az oktatás, és ezt szabadon el is mondhatjuk a helyi médiában is.
Kiemelt kép, további fotók: Hirsch Máté facebook oldalán
