2022. december 9-én a „Kolon Kávézó – Természettudományi előadások” keretében, Molnár Ábel Péter, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem doktorandusza tartott előadást az izsáki Vino étterem pinceklubjában.
A Turján-vidék a Duna–Tisza közi homokhátság és a Duna-völgy találkozási vonalánál láp- és mocsárrendszert alkotva több mint 130 km hosszan húzódó terület kb. 80 km-es északi felének neve. (Néhány jellemző kép a galériában található.) A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) és a Futóhomok Természetvédelmi Egyesület (FTE) közös szervezésében zajló őszi-téli előadás-sorozat idei első előadásán, ismét egy fontos téma került terítékre.
Az előadás a Turján-vidék növényzeti típusainak ismertetésével kezdődött. Fontos üzenet volt, hogy ugyan már igen jól ismerjük a terület természeti adottságait, de még most is lehet a területre új védett vagy védendő fajokat találni (pl. törpe nőszirom, selymes boglárka Orgovány közelében).
Ezután a Turján-vidék múltjáról volt szó, mégpedig, hogy a jelenleg itt élő növényfajok zöme a jégkorszakban is jelen volt a tájban, ezért a „természet”, amit védünk a Turján-vidéken nem egy jégkorszak után idevándorolt fajokból 12 ezer éve összeállt ökoszisztéma, hanem egy több 10 ezer éve kontinuusan fejlődő rendszer.
A bronzkortól meginduló állattartás előtt sem volt üres a táj: a jégkorszakban mamutok, gyapjas orrszarvúak, bölények, vadlovak, őstulkok járták a lápos-buckás tájat. A természetes nagytestű legelő állatállománynak jelentős hatása lehetett a táj növényzetére és állatvilágára. A jószágok minden bizonnyal mozaikosan hatottak a növényzetre: hol többet, hol kevesebbet jártak, ezért voltak kilegelt mocsárpartok, illetve teljesen legelésmentesek. Mivel Európában több millió éve élnek nagytestű legelő jószágok, ezért trágyájukban fajgazdag rovarközösség él, melyet most az Ivermectin hatóanyagú féreghajtók jelentősen veszélyeztetnek. Védelmük egyszerre természetvédelmi és gazdálkodási érdek (nélkülük ugyanis nem bomlik le a trágya a legelőn).
Napjainkban a Turján-vidéki tájra nem csupán egy-két negatív hatás hat. Nagy problémát okoz a lecsapoltság és a klíma egyre szélsőségesebbé válása, emellett ott vannak a tájidegen fajok, a nagy területeket elfoglaló szántók és a gyepek rendszeres túllegeltetése. Ezek együttesen rengeteg faj pusztulását okozzák nap mint nap.
A táj hosszútávú jövője mindenki előtt titok. Amit most tehetünk, hogy a természeti értékeink megóvásához és a táj hosszú távú gazdálkodásának fenntarthatóságához igazítjuk a tájhasználatot, és ennek érdekében igyekszünk minél több vizet megtartani, a természetes élőhelyeket védeni és kíméletesen gazdálkodni.
Írta: Morvai Edina
Fotógaléria:
