Nemrégiben a KEVI Petőfi Sándor Általános Iskolájában vendégeskedett Szentendrei Dávid százados, a MH 101. Vitéz Szentgyörgyi Dezső Repülődandár „Puma” Harcászati Repülőszázadának pilótája. Dávid kiskőrösi származású, ma is sok szállal kötődik a városhoz. Az 1.b osztály Dicsa Tiborné Marika nénivel az élen, nagy izgalommal várta őt és nem is kellett csalódniuk. Nem mindennapi, különleges, életre szóló élményben lehetett része az osztálynak.
Hogy jött a lehetőség erre a rendkívüli órára a KEVI általános iskolájában?
Egyik közeli ismerősöm felkérése által, akinek a kisfia nemrég kezdte meg tanulmányait az iskolában.
Egészen kicsi gyerekek (első osztályosok) vártak. Milyen érzésekkel, gondolatokkal készültél?
Amikor felkértek, hogy tartsak előadást a kicsiknek vegyes gondolataim voltak. Emlékszem, körülbelül én is ilyen idős voltam, amikor elhatároztam, hogy ha felnövök, pilóta leszek. Ezért szerettem volna egy érdekes és tartalmas előadást bemutatni nekik, sok képpel és videóval, hogy minél interaktívabb legyen az óra és hátha valaki – szintén – beleszeret a repülés világába.
Tanító nénitől tudom, hogy gyorsan megtaláltad a hangot a gyerekekkel. Voltál már hasonló szituációban? Tartottál már ilyen előadást/órát gyerekeknek?
Igen, már több különböző korosztálynak tartottam korábban előadást. Minden generáció más szemmel nézi az prezentációt és más-más kérdéseik vannak, de szerencsére mindig könnyű dolgom van.
Hogyan épült fel az óra? Miről beszéltél a gyerekeknek?
A prezentáció, amit bemutattam teljesen lefedi és bemutatja, hogy hogyan is lettünk mi vadászpilóták. Milyen iskolát és képzést végeztünk el, milyen típusú repülőkön tanultunk meg repülni, azt, hogy mennyire komoly orvosi alkalmassági vizsgálaton kell végig mennünk, valamint a fő kérdést, ami valójában érdekel mindenkit, hogy hogyan is telik egy napunk.
Nem érkeztél üres kézzel. Mit vittél magaddal?
Az órára már a hajózó overálomban érkeztem és ehhez elvittem bemutatni a komplett felszerelésünket, amit repülés közben viselünk: sisak, G-nadrág illetve a hozzá tartozó dzseki, mely tartalmazza a túlélő felszereléseinket.
6-7 éves gyerekek figyeltek csillogó szemekkel. Gondolom kérdeztek is. Mi érdekelte őket leginkább?
Több videót is lejátszottam a prezentáció során és ezek közül két főbb rész ragadta meg az érdeklődésüket. Az egyik az úgynevezett centrifuga volt, amiben a nagy túlterhelés hatására eltorzul az ember arca, a másik pedig, hogy hogyan tanultam meg repülőt vezetni. Erre pedig próbáltam egy emlékezetes magyarázatot adni nekik: ugyanolyan módszerrel, mint ahogy biciklizni tanulunk meg. (A háromkerekű biciklitől a kétkerekűig.)
Mit tanácsolnál a gyerekeknek, akiknek hasonló álmai vannak?
Sose adják fel az álmaikat és szorgalmasan készüljenek a megmérettetésekre.
Hogy érezted magad közöttük?
Kicsit „féltem” tőlük. Ilyen piciknek még nem tartottam előadást, de a magánéletben is könnyen megtalálom a közös hangot a gyerekekkel és szerencsére itt is egy nagyon jó kis csapattal találkoztam, akik hamar feledtették a félelemérzetemet.
Köszönjük Dávid, hogy eljöttél a KEVI általános iskolájába, és válaszoltál ezúttal is a kérdéseinkre!
KEVI Közlemény
Szöveg: Subáné Kiss Krisztina
Fotók: KEVI
