A kiskőrösi evangélikus temetőben május 30-án tartották a Hősök napja alkalmából szervezett megemlékezést. Duchai Józsefné szavalata után Fadgyas István, a Kiskőrös Helyőrség Nyugállományúak Klubjának elnöke mondott beszédet, majd elhelyezték az emlékezés koszorúját az emlékműnél, mely előtt fejet is hajtottak, tiszteletük jeléül. Kiskőrös Város Önkormányzatát Szedmák Tamás alpolgármester képviselte.
E napon azokra emlékeztek, akik életüket áldozták a hazának: akik minden testi és lelki szenvedést vállaltak, mert lobogó lánggal égett bennük a magyar haza iránti szeretet.
„Hősök napja alkalmából minden hősi halottért megkondul a lélekharang, minden katonaáldozatért gyertya gyúl. Magyarokért és minden fiaiért, akik életüket áldozták az emberiség történetét végigkísérő fegyveres küzdelmekben. S az emlékezés templomában minden név ismerős valakinek, minden ismert és ismeretlen lélek fájdalmas szívű élők után kiált” – kezdte ünnepi beszédét Fadgyas István.
Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul
Idézte Arany Jánost, majd elmondta: „Hősök nélkül nincsen nemzet. Történelmünk minden korszakát hőseink áldozatkészsége, vitézsége ragyogta be, nélkülük már régen elpusztultunk volna. Hősi életszemlélet, ősi magyar életszemlélet. Ez a kettő elválaszthatatlanul összeforrt: ez lett a magyar nép legigazibb, legtisztább erénye. Ezzel az életszemlélettel vívtuk ki a világ előtt is azt a ki nem mondott, de titokban érzett megbecsülést, mely egy maroknyi nemzet számára egyedül biztosíthat előkelő helyet a nemzetek sorában.
Hőseink habozás nélküli önfeláldozásának köszönhetjük, hogy a népmilliók sodrában, súlyos évszázados megpróbáltatások után, itt állunk a népek tengerén, mint ragyogó, időtálló, örök értékű nemes csepp.
A hősi halottainkra való emlékezés azonban nem gyászünnep, nem halottak napja, hanem büszke, öntudatos kegyelet azok iránt, akik nemzetünk megváltásával biztosították maguknak az örök életet. A jelenlegi nagy világégésben, amidőn népek, nemzetek sora dől el újabb évszázadokra, a hősök napjának különös jelentősége van. Újból harcol a magyar. Önvédelmi harcot folytat egy keletről jövő veszedelem ellen, amely teljes megsemmisítéssel fenyegeti mindazt, akiért élni érdemes. Önvédelmi harcot folytatunk, de az öntudatra ébredt európai népek közösségében ugyanakkor e földrész kulturális kincseit, lelki és erkölcsi értékeit is védelmezzük.
Illyés Gyula: Ne feledd a tért…
Ne feledd a tért, ahol elestek ők,
a földet se feledd,
bárhol hulltak el ők, fajtánk hű férfiai, az a föld
szent ügy hős-helye lett.
Mert hol tiszta ügyért s így lám temiattad –
érted is hulltak el ők:
terül az bárhol a föld,
rejtelmesen egy terület!
Úgy az övék, hogy már a tied.
Ne feledd hát a teret, hol bár a lebírt had
bár legutolsó hátvéde ledőlt!
Míg nem feleded:
Nem nyuszanak ők. Nem holt, nem letiport sereget
emészt el ott – vagy akárhol – a sírhant.
Új hont érlel a föld.
A hősi temető fái alatt a földben magyar katonák mellett orosz és német sorstársaik is nyugszanak. Életükben ellenségek voltak, készek arra, hogy esküjükhöz híven kötelességüket, a haza parancsát rendületlenül teljesítsék. De a halálban megbékéltek.
Amikor a magyar hősökre emlékezünk, emlékeznünk kell őrájuk is, ezt kívánja a tisztesség és a becsület.
Ők nyugodjanak békében, s mi éljünk békességben” – zárta gondolatait Fadgyas István.
Majd elhelyezték az emlékezés koszorúját az emlékműnél, mely előtt fejet is hajtottak tiszteletük jeléül.
Fotógaléria:
