Fekete Szabolcs, keceli plébános celebrálta augusztus 20-án, államalapításunk ünnepén tartott szentmisét a keceli Szentháromság-templomban.
Prédikációjában kiemelte, első királyunk egyházszervezői és államalapító munkáját külföldön, a nagy teológiai egyetemeken is ismerik és elismerik. Egészen pontosan egy torontói (Kanada) egyetem hittudományi karán Szent István királyt a római pápa egyik legfontosabb apostoli követeként tartják számon. Szabolcs atya azt is kiemelte, hogy István király ezen törekvései nem lettek volna ilyen sikeresek egy fontos közvetítő nélkül. Ez a közvetítő nem más volt, mint a jól ismert bencés szerzetes, az első kalocsai érsek. Asztrik bencés apát közbenjárására tudott első királyunk a pápával kapcsolatba lépni és elindítani az országot a kereszténység útján. István kinevezte az apátot az ország második egyházmegyéjének élére, így lett a bencés szerzetes az első kalocsai érsek.
A szentmise végén a plébános úr megáldotta az új kenyeret, melyet Haszilló Ferenccel, Kecel város polgármesterével közösen vágtak meg. A záróéneket követően a hívek vihettek magukkal a megszentelt új kenyérből.
A szentmise után a plébános atyák és a városi tisztviselők a hívekkel együtt vonultak a Szent István szoborhoz, ahol a Himnusz eléneklése után Szabolcs atya Sík Sándor imádságát mondta el:
„Nemzetünk apostola és hatalmas pártfogója, szeretett királyunk, Szent István, ki őseinket a pogány tévelygés sötétségéből az egyedül üdvözítő katolikus hit világosságára hoztad, bálványainkat leromboltad, megtért népednek templomokat és iskolákat emeltél, szegényeit, árváit és özvegyeit szerető atyaként tápláltad, és így műveltté, boldoggá iparkodtál tenni nemzetedet. A tömérdek fáradozásod, kiállott küzdelmeid és mindezekkel szerzett kimondhatatlan nagy érdemei miatt, fiúi és még most is alattvalói bizalommal fordulunk hozzád, ó, apostoli szent királyunk, és kérünk, ne vond meg hathatós pártfogásodat a te magyar népedtől, melyet annyi munkával megtérítettél. Kérj számára buzgó apostolokat; kérd az Istent, szüntesse meg köztünk a hitszakadás átkát és az erkölcstelen életet, hogy üdvösséges törvényeid és igaz atyai szívedből fakadt intelmeid szerint, a szeretetbe egyesülve, az egy igaz hitben állhatatosan megmaradjunk, szent életed nyomdokait kövessük és így egykor veled együtt az örök boldogságban Urunkat, Istenünket vég nélkül áldjuk és dicsőítjük. Ámen.”
Az imádságok után a koszorúk elhelyezése következett. Elsőnek a katolikus egyház koszorúja került az emlékmű elé, majd Kecel város koszorúja is helyet kapott a szobor lábánál.
Szöveg, fotók: Iván Gerda
Fotógaléria:
