2024.09.14-én ismét teljesítettük felajánlásunkat, és végigjártuk zarándokutunkat Selymestől Soltszentimre határáig, a csonkatornyú Pusztatemplomig. Bár nagyon nagy esőket, viharos szelet jósoltak erre a napra – ami miatt sajnos többen vissza is léptek szándékuktól – mégis, csak minimális mennyiségű eső hullott utunk során.
A nagyon fegyelmezett csapattal hajnalban indultunk el a selymesi erdőből, ahol utunkat és a kenyerünket megáldotta Tóth Tibor atya. Imádkozva, énekelve, néha pedig magunkban elcsendesedve lépdeltünk a frissen ázott homokos földutakon. Kiskőrös határában Grauszáné Marika tanyáján kedves vendéglátásban volt részünk. Zsíros kenyérrel, szőlővel, kávéval, egyéb finomságokkal lepte meg a kissé elcsigázott vándorokat. Útközben Soltvadkertről és Kiskőrösről is érkezett frissen sült pogácsa, ivóvíz és busz, segítendő „felajánlásunkat”.
Szokásunkhoz híven a Cebei Templomdombon most is tartottunk rövid megállót, ahol imádkozva emlékeztünk őseinkre és elmerengtünk Szent Imre életútján. Felolvastuk zarándoklatunk célját. Ebédelni Tabdi község művelődési házában volt lehetőségünk, ahol ismét vendégül láttak bennünket. Jól esett megpihenni és feltöltődni a meleg helyiségekben.
Innen Csengőd volt az úti cél, Mária-énekeket énekelve, imádkozva haladtunk, egy 15 főből álló csoporttal bővülve, akik Csongrádról érkeztek. Majd a községet elhagyva már csak 5 km-t kellett megtenni a csonkatornyú templomig. Ott meglepetésünkre Vesztergám Miklós tárogatójátékkal kapcsolódott az énekünkhöz.
Izsákról is érkezett egy csoport Rácz Sándor vezetésével, ők szintén gyalog tették meg az utat és fogadtak bennünket a templomnál, így összekapcsolódott két kis közösség. A mostoha időjárás miatt a misét nem a csonkatornyú templomnál, hanem Csengődön tartották meg számunkra. Viszont itt is megemlékeztünk Szent Imréről és jövetelünk céljáról. Megható és felemelő érzés volt a tárogató hangja mellett együtt énekelni a Magyar és a Székely Himnuszt.
Ezután autókkal, kisbuszokkal bevittek bennünket Csengődre, ahol Szaniszló Tibor és Kovács Péter atya misét celebrált Szent Imre tiszteletére, és méltatta a zarándokok felajánlását, kitartását. A mintegy 35 fős zarándokcsapat szívesen hallgatta Tibor atya elgondolkodtató szavait. Elfáradva, de lelkileg feltöltődve hagytuk el a templomot és a csengődi tűzoltószertárban közösen elfogyasztottuk a jól megérdemelt finom vacsorát.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy minden érintett település polgármestere maximálisan támogatta idén is zarándoklatunkat. Több önkéntes segítette utunkat. Nagyon kedves felajánlásokat kaptunk több helyről is. Mindenkinek nagyon köszönjük, aki bármilyen módon hozzájárult, hogy célunkat elérjük. A viszonylag kis létszám ellenére úgy érezzük, ismét sikeres volt a zarándoklatunk. Sajnos éppen a legközelebbi településekről nagyon kevesen érkeztek. Távolabbról érkező társaink (pl. Csongrádról, Izsákról, Dunavarsányból, Lajosmizséről, Szegedről, Bócsáról) viszont nagyon elégedetten, lelkiekben megerősödve, igazi közösséggé kovácsolódva fejezték be ezt a szép, tartalmas, de valóban nem könnyű napot.
Hálát adunk a Teremtőnek, hogy megengedte, hogy ne kelljen nagy esőben, hideg szélben zarándokolni, és csak amikor már biztonságos, meleg helyen tartózkodtunk, akkor eredt el a nagyobb eső és támadt fel a szél, valamint azért, hogy ismét bebizonyosodott, hogy nemes cél érdekében össze tudunk fogni és mindig vannak jóakaratú emberek, akikre számítani lehet a nehéz időkben is.
Támogatóink: Soltvadkert, Kiskőrös, Tabdi, Csengőd Polgármesteri Hivatala, Király Pékség, Font Pincészet, Grauszáné Marika.
Önkéntesek: Nagyajtai Sándor, Kurcz László, Majer Zsolt, Fejes Zoltán.
Írta: Fontné Erzsike
Fotógaléria: