Dr. Fél Editre emlékeztek szülővárosában

Megkoszorúzták a könyvtár falán elhelyezett emléktáblát és sírhelyét is.

Az eseményen Ritterné Rohoska Zsuzsanna beszélt Dr. Fél Editről, a városhoz való kötődéséről, munkásságáról.

 

Tétiné Jónás Aranka által a néprajztudós megjelent könyveiből összeállított kiállítás szeptember 20-ig megtekinthető kiskőrösi könyvtárban.

 

Fél Edit néprajztudós, a történettudomány (néprajz) kandidátusa (1957) Kiskőrösön született 1910. szept. 16-án, és 1988. június 28-án hunyt el Budapesten. Ügyvéd édesapja, Fél Boldizsár Kiskőrös elitjéhez tartozott, édesanyja Tolnay Piroska. Testvére, Fél Ella a pedagóguspályát választotta.

A szegedi tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet 1946-ban. „A néphagyomány társadalomtani szemlélete” c. tárgykör magántanára lett a budapesti tudományegyetemen. 1935-től nyugalomba vonulásáig (1970) a budapesti Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa, igazgatóhelyettese, osztályvezetője, majd tudományos főmunkatársa volt.

Fő kutatási területe a magyar paraszti társadalom (családszervezet, rokonsági intézmények, a munkában való együttműködés, a falusi társadalom rétegződése). Ezen kívül foglalkozott a népi hímzéssel, népviselettel, a népművészet problémáival, a múzeumi tárgygyűjtés elvi kérdéseivel.
Tudományos pályafutását a többségben sváb lakosságú Harta település néprajzi vizsgálatával kezdte, későbbi munkásságát jelentősen befolyásolták Györffy István és Bátky István kutatásai. Az 1948-ban megjelent „A magyar népi társadalom életének kutatása” című kötete alapvető tudománytörténeti jelentőségű.  
Hoffer Tamással közösen írt, 1972-ben megjelent „Átány” című monográfiáját ma is korszakalkotónak tartja a néprajztudomány, mivel a szerzők egy önálló világ átfogó képét rajzolták meg: részletesen leírták egy magyar falu struktúráját, problémáját és eseményeit.

Módszertana ötvözte az európai kultúrákra irányuló néprajz és az Európán kívüli kultúrákat kutató antropológia megfigyelési metódusait. Ennek eredményeképp jött létre az előbb etnoszociológiának, majd társadalomnéprajznak nevezett tudományág, amelyet élete utolsó éveiben ,,A saját kultúrájában kutató etnológus” címmel tartott előadása foglalt össze. Pályatársai és tanítványai több ízben is megemlékeztek személyéről, tudományos eredményeiről.

– F. m. Harta néprajza (Karcag, 1935); Kocs 1936-ban (Bp., 1941); A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Bp., 1944): Egy kisalföldi nagycsalád társadalom-gazdásági vázlata (Érsekújvár, 1944); A magyar népi társadalom életének kutatása (Bp., 1948); Ungarische Bauernkunst (Hofer Tamással és K. Csilléry Klárával, Bp., 1958, magyarul: A magyar népművészet Bp., 1969); Hungarian peasant embroidery (London-Bp., 1961, németül is); Népviselet (Bp., 1962); Parasztok, pásztorok, betyárok (Hofer Tamással, Bp., 1966); Proper peasants (Chicago-Bp., 1969); Bäuerliche Denkweise in Wirtschaft und Haushalt (Göttingen, 1972); Geräte der Átányer Bauern (Hofer Tamással, Bp., 1974); Magyar népművészet (Hofer Tamással, Bp., 1975, 1976); Magyar népi vászonhímzések (Bp., 1976). – Irod. Rajeczky Benjámin: F. E. emlékezete (Magy. Nemzet, 1988 szept. 1.); Fügedi Márta: Búcsú F. E.-től (Matyóföld, 1989. 1. sz.).

Tudományos tevékenységét 1986-ban Györffy István-emlékérem kitüntetéssel jutalmazták.

Fél Edit életéről forrás: arcanum.com, Nők a magyar tudományban