Izsák, ősz, Sárfehér Napok… nem képzelhető el a Városi Vegyeskar hagyományos hangversenye nélkül. A koncertre idén is a katolikus templomban került sor, köszönet ezért Bajkó Zoltán plébánosnak és a katolikus közösségnek.
„Tisztelttel köszöntöm ezen a napfényes őszi kora estén mindannyijukat! Nincs a természetben két egymáshoz tökéletesen hasonló falevél, s így bizonyosan két ember sem lehet teljesen egyenlő. Mégis felébred azért a növény szendergő ékessége téli álmából, zöldell a tavaszi lágy szellőkben, örvendezik a harmatnak, s mohón szívja be a nyári esőcseppjeit, összezsugorodik az ősz hidegétől, s végül szárazon hull a földre.” (Széchenyi István). Eljött az őszi hangverseny ünnepélyes alkalma, az irántunk – és egymásért sok áldozatvállalásnak, próbáknak a megkoronázása, beérett gyümölcse a Vegyeskar életében a Hangverseny. És nincs két egyforma hangverseny, mindegyik egyedi és varázslatos, mindegyik más és más üzenetet hoz lelkünk leveles ládájába. Hozzászoktunk ahhoz, hogy ünneppé teszik fellépéseikkel életünket.
Őszre jár az idő, és ebben az őszi hangulatban lelkünkben dallamok hangjai játszanak, és ahogy Kodály Zoltán üzeni nekünk: „Lehet élni zene nélkül. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” És a fent említett költő így zárja versét: „Kísérjen halkan öröm-óda, zenéljen hozzá kósza szél. Álmod erőd majd visszaadja, Hogy újra élő s szép legyél.” – ezekkel a szavakkal kívánt szép estét és lélekben töltekezést Bajkó Zoltán plébános.
A kórus ez évben több új művet tanult meg főként kortárs szerzőktől, ezek képezték a program alapját. Vannak köztük megosztó művek, mint a Weöres Sándor versére komponált Vonzás, vagy Tóth Árpád Lélektől lélekig c. műve. És vannak azonnal kedvenccé váltak, ilyen az Alleluja Gordon Youngtól, vagy a sokak által kedvelt Oroszlánkirály c. film dala: Can you feel the love tonight.
„Régebben tanult műveink közül szeretném kiemelni a Praetorius Csengő hangú ének szól c. művét, mely éneklése közben fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ez a dal tökéletesen foglalja össze a kóruséneklés lényegét. „Jöjj közénk és zengjed szép zenénk, boldog lesz az, ki vélünk tart, mert szép ez a dal.” Legyen bár kedves a szívünknek, vagy keltsen bennünk furcsa, esetleg taszító érzéseket egy-egy szerzemény, ezért csináljuk. Úgy láttuk és éreztük, a templomot megtöltő közönség szeretettel fogadott minden műsorszámot. Hálásak vagyunk a bíztató tapsért, a koncert utáni elismerő szavakért.” – fogalmazott a koncert után Juhász Edit énekes.
Köszönik állandó zongorakísérőjüknek: Szűcsné Sátorhegyi Erzsébetnek, hogy most is segítségükre volt felkészülés közben és a koncerten.
Fotógaléria:
