Békés tüntetéssel kezdődött 1956. október 23-án, majd fegyveres felkeléssel folytatódott forradalom indult el hazánkban a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott a forradalom.
A forradalom sorsát a Magyarországon tartózkodó szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, négy nappal azután, hogy a Nagy Imre vezette magyar kormány kinyilvánította az ország semlegességét és felmondta a Varsói Szerződést.
Erről a napról emlékeztek meg Kiskőrösön az ’56-os Kopjafánál, ahol a helyi KEVI középiskolájának történelem-magyar szakos tanára Fodor Tamás mondott beszédet. Történelmi visszatekintésében elmondta, hogy november 4-ét a kormány 2013-ban hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította.
Nemzeti gyász esetén Magyarország lobogóját az Országház előtt ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással felvonják, majd félárbócra engedik. A törvényben meghatározott középületekre zászlóhasználat esetén gyászlobogót kell kifüggeszteni, lobogóhasználat esetén Magyarország lobogóját és az európai lobogót félárbócra kell ereszteni. Az iskolákban tanórán vagy külön diákrendezvényen kell méltó megemlékezést tartani. A nyilvános szórakozóhelyeken a zene- és műsorszolgáltatás – a nemzeti gyászt kihirdető rendeletben foglaltak szerint – korlátozható.
1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki, mely után a beavatkozásról már október 31-én döntöttek Moszkvában, ettől kezdve folyamatosan érkeztek szovjet csapatok Magyarországra.
1956. november 4-én, vasárnap hajnali négy óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek – felvették a harcot. A nap folyamán a szovjet csapatok a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverezték.
A harcok november 4-én a fővárosban 135 áldozatot követeltek. A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események országosan 2652 (Budapesten 2045) emberéletet követeltek és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, 51-en eltűntek.
A forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót 1958. június 16-án koncepciós per után kivégezték.
Szilágyi József – Nagy Imre személyi titkára – ügyét elkülönítették, őt 1958 áprilisában végezték ki. Losonczy Géza államminiszter a per tárgyalása előtt, máig tisztázatlan körülmények között halt meg a börtönben. A megtorlás során a forradalomban való részvételért kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt, valamint ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra.
Az 1956-os események miatt elhunytakra Kiskőrösön egyperces néma fejhajtással és mécsesek meggyújtásával emlékeztek a megjelentek az ’56-os kopjafánál.
Fotógaléria:
