A 19. század végi Franciaország pezsgő zenei életéből ismerhettek meg darabokat az érdeklődők 2025. november 21-én, pénteken 18 órakor a Kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskola hangversenytermében. A Kamarazenei Estek sorozat Az angyali hárfa című koncertjén Szokody Anikó zongoraművésznő vendégei Szilágyi Kinga Katinka hárfaművésznő és Vámosi-Nagy Zsuzsa fuvolaművésznő voltak. Az esemény különlegessége, hogy most először láthatott és hallhatott hárfát a közönség Kiskőrösön.
A Kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskola Kamarazenei Estek hangversenysorozatát három évvel ezelőtt Szokody Anikó zongoraművésznő álmodta meg és indította el művésztársaival közösen. A hagyományteremtő rendezvény célja, hogy a közös örömzenélés által neves előadóművészekkel, különleges hangszerekkel és változatos zeneművekkel ismertesse meg a közönséget. Az idei tanév első kamaraestjén a Dvornichenko fivérek léptek színpadra, majd Gyivicsán György harsonaművészt látta vendégül az intézmény. Szokody Anikó zongoraművésznő partnerei ezúttal Szilágyi Kinga Katinka hárfaművésznő és Vámosi-Nagy Zsuzsa fuvolaművésznő voltak, akik a 19. század végi – 20. század eleji Franciaország rendkívül pezsgő és sűrű zenei életébe nyújtottak bővebb betekintést olyan neves zeneszerzők művein át, mint Saint-Saëns, Fauré vagy Mouquet.
A koncert moderátoraként Pusztai Virág tanszakvezető köszöntötte a jelenlévőket, majd bemutatta az est folyamán fellépő előadóművészeket.
Szilágyi Kinga Katinka hárfaművésznő zenei tanulmányait a VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskolában és a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusában kezdte. 2003-ban oboatanári, 2008-ban hárfatanári diplomát szerzett, 2011-ben pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kitüntetéssel végezte el a hárfaművész mesterképzést dr. Vigh Andrea növendékeként. Tanulmányai során kurzusok keretében lehetősége nyílt a nemzetközi tapasztalatszerzésre: ösztöndíjas hallgatóként Marie-Pierre Langlamet, a Berlini Filharmonikusok szólóhárfása is a mestere volt. Sokirányú zenekari tapasztalatot szerzett többek között az Eufónia Közép-európai Ifjúsági Zenekar tagjaként, felkért művészként a Budapesti Fesztiválzenekar és a Concerto Budapest koncertjein, valamint a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, illetve a Ventoscala Kamaraegyüttes közreműködő hárfásaként. Közel állnak a szívéhez a kísérleti produkciók, zenészként részt vett több színházi darabban, továbbá számos kortárs zenemű magyarországi bemutatóján.
Vámosi-Nagy Zsuzsa Junior Prima díjas fuvolaművésznő szólistaként és kamarazenészként rendszeresen ad koncerteket Magyarországon és külföldön egyaránt. Szilágyi Kinga Katinka hárfaművésznővel közös duót 2010 januárjában alapítottak, és azóta is országszerte koncerteznek. Fontos számukra, hogy a közönséghez a zene lehető legtöbb jelentésrétege eljusson, így a fellépéseiken rendszeresen beszélnek az előadott művekről, a zeneszerzőkről és az általuk készített átiratokról.
Szokody Anikó zongoraművésznő Kiskőrösön kezdett zongorázni, Dr. Fodor Katalin tanítványaként. Hosszú, széleskörű tanulmányai után ma már a világ minden táján koncertezik. Zongoraművész, -tanári diplomáját 1997-ben kapta meg a Zeneakadémián. Az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait, Bloomingtenben Sebők György tanítványaként. Később újabb diplomát szerzett, majd saját iskolát alapított. 2021-ben ledoktorált a Zeneakadémián. Koncertező művészként Európán kívül rendszeresen fellép Kínában, Japánban, Katarban, Argentínában és az Amerikai Egyesült Államokban. 2011 óta Magyarországon él. A Szegedi Tudományegyetem, illetve a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának művésztanára.
A műsor nyitányaként Massenet: Thais – Meditáció című darabját hallhatta a közönség, melyet a három előadóművész közösen játszott el.
Saint-Saëns francia zeneszerző és zongoraművész nagyon megszerette a hárfát, így a zongorát gyakran helyettesítette ezen hangszerrel. Fantaisie című darabját eredetileg hegedűre és hárfára írta 1907-ben az Olasz Riviérán, ennek átiratát adta elő Szilágyi Kinga Katinka és Vámosi-Nagy Zsuzsa jól összeszokott duója.
A 19. század végéről két Fauré darabot is hallhatott a közönség. A Fantaisie című művet fuvolára és zongorára komponálta a szerző, méghozzá a párizsi Conservatoire-nak, a legnagyobb zenei intézmény vizsgáira. Erre rendszeresen adtak be darabokat a zeneszerzők és ez az egyik mű, ami nyert, így ezzel kellett vizsgázniuk a fuvola tanítványoknak. A fuvolatanár abban az időben Paul Taffanel volt, Fauré a Fantáziát neki ajánlotta. Ez a darab egy lassú bevezetőből és egy gyors tételből áll, melyet Vámosi-Nagy Zsuzsa fuvolaművésznő Szokody Anikó zongorakíséretével adott elő.
Fauré másik művét, a Pavane-t jól ismerhetik a zenekedvelők, hiszen nagyon sokan felhasználták. A szerző eredetileg zenekarra írta, de készített belőle zongoraátiratot és rengeteg felállásban – például fuvola-zongora vagy hegedű-zongora – játszák. Az est során ezt a darabot hárfával kiegészítve, trióban hallhatta a közönség.
A koncert közben Szilágyi Kinga Katinka mesélt részletesen a hárfa történetéről és kialakításáról:
„A hárfa már az ókori kultúrákban is megtalálható volt. Egészen odáig datálják a keletkezését, amikor például egy teknőspáncélra egy kis húrt feszítettek ki, vagy egy íjat szólaltattak meg. Gyakorlatilag mindenre, aminek hangja volt, már hangszerként tekintettek. Majd jött a középkor, a reneszánsz, a klasszikus kor, és aztán a romantikában teljesedett ki igazán a hárfa. Voltak még kezdetleges verziói is, például a kelta kis picike hárfák, melyeket ölbe lehetett venni. A trubadúrokat is így képzeljük el, hogy történetet mesélnek és lantszerűen kísérik a mondandójukat. Később Írországban abszolút népi hangszer lett. Nálunk, a klasszikus zenében igazából 1720-ban jött az a hatalmas áttörés, amikor egy hangszerkészítő mester kitalálta, hogy nemcsak kampóval változatunk félhangokat, hanem pedálokkal változtatjuk a hangoknak a magasságát pontosan fél hanggal. A mostani, modern hárfának a kialakulása maximum 47 húrt enged meg, tehát úgymond lefedjük a zongora hangterjedelmét. Láthatnak színes húrokat. Szerencsére van egy egyetértés az egész világon, hogy a piros húrok mindenhol a C-k és a kékek pedig az F-ek. Ezek azért vannak, hogy tudjunk tájékozódni. Ha minden húr ugyanolyan színű lenne, akkor nem tudnánk, hogy mihez viszonyítsunk, nehéz lenne számolgatni föntről-lentről. A 47 húrból a legtöbb bélhúr, melyek juhbélbe vannak beimpregnálva, ennek a legszebb a hangzása. Az alsó 8-10 húr pedig fémből van, mert azoknak nagyon erősnek kell lenniük. Állítólag egy fizikus kiszámolta, hogy több mint 1 tonna a feszítése.”
Ezt követően egy ismeretlen szerző Siciliana-ja következett, melyet Respighi írt át két hárfára. A művet egy még soha nem látott felállásban – zongora és hárfa duó – hallhatta a kiskőrösi publikum.
A darabok között Vámosi-Nagy Zsuzsa fuvolaművésznő is szívesen beszélt a résztvevőknek az adott korszak nagy zeneszerzőiről, valamint az általuk feldolgozott témákról is. Mouquet Pán szonátájának két tételét, a Pán és a madarak, illetve a Pán és a pásztorok tételt így konferálta fel a közönségnek:
„A franciák ebben az időben, a 19. század végén használták az ókori görög mitológia témáit és a kedvenc témájuk Pán volt. Pán az ókori görög mitológiában kecskeszarvú, kecskelábú félisten, tehát félig ember-félig isten, félig ember-félig kecske. Ő egyébként egy nagyon félelmetes alak. Az ördög Pántól vette el a kecskeszarvait, és Poszeidóntól a háromágú villáját. Ha azokra a szavainkra gondolunk, hogy pánikfélelem vagy pánik, az is mind a Pánból ered. Pánnak viszont van egy csodálatos, másik oldala, hogy fuvolán játszik. Nagyon sokszor pánsípnak hívjuk és síppal ábrázolják, máskor pedig szépen oldalt tartva nagy fuvolával. Mouquet francia zeneszerző, aki szintén Faurénak volt kortársa, írt egy egész szonátát, melynek címe Pán fuvolája. Ennek három tétele van, ebből kettőt fogunk eljátszani. Ez a két kedvenc tételünk Kingával. Egyébként ezt fuvolára és zenekarra komponálta a szerző, majd átírta fuvolára és zongorára. A barátságunk és kamarazenénk gyümölcse, hogy átírtuk a Pán szonátát hárfára, ami szerintem csodálatosan szól. Az egyik tétel Pán és a madarak, mert nagyon szeret fuvolázni a természetben és jönnek hozzá az állatok. Emellett ő a pásztorok védőistene, úgyhogy még a pásztorok azok, akik nagyon szeretik őt, úgyhogy ez lesz a másik tétel, Pán és a pásztorok.”
Alfredo Casella olasz zeneszerző és zongoraművész nagyon szerette a fuvolát, így több fuvola-zongora darabot írt. Ezek közül Vámosi-Nagy Zsuzsa fuvolaművésznő a Barcarola et Scherzo című darabot adta elő Szokody Anikó zongorakíséretével, amely egy lassú és egy villámgyors tételből áll.
A koncert zárásaként pedig Pachelbel: Canon című művét hallgathatták meg a résztvevők. Ráadásként Mascagni: Parasztbecsület című operájából az Intermezzo ismerős melódiáival búcsúztak a közönségtől a kiváló előadóművészek.
Az est során elhangzó darabokat vastapssal jutalmazta a publikum, majd a ráadást követően Pusztai Virág tanszakvezető egy-egy ajándékcsomaggal köszönte meg a kimagasló előadást a világhírű művészeknek. A Kamarazenei Estek hangversenysorozat harmadik koncertje a hárfa, a fuvola és a zongora egymást kiegészítő, finom, lágy dallamaival hozta közelebb az adventi időszak várakozással teli varázsát.
Fotógaléria:
