A kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtár „Helytörténeti esték” előadássorozata március 19-én folytatódott tovább, amikor a Művelődési Központ kamaratermében a „Az 1848-49-es szabadságharc és Kiskőrös” címmel hallhattak történelmi visszatekintést az érdeklődők. Az előadó Bella Tibor próbálta feltárni azokat a még megmaradt háttér anyagokat, amelyekből Kiskőrös szerepére lehetett következtetni az 1848-49-es szabadságharc idején.
A könyvtár részéről az előadót és a megjelent érdeklődőket Szabados Anna köszöntötte, aki elmondta, hogy a Kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtárnak nagyon gazdag helytörténeti gyűjteménye van. Kiemelte, hogy minden közösség életében nagy érték, ha vannak információk a gyökerekről, amelyek bárki számára hozzáférhetők, kutathatók.
Az előadást Bella Tibor azzal kezdte, hogy 1848 igen mozgalmas volt Európa életében, hiszen ekkor volt a „népek tavasza”. Januárban kitört egy forradalom Szicíliában, Palermóban. Februárban Párizsban, amelynek meghatározó szerepe volt egész Európára tekintve. Utána ez a forradalmi hullám átterjedt Európában szinte mindegyik országára, így többek között Németországra, Dániára, mozgolódások voltak Spanyolországban, Olaszországban, valamint Bécs hangulata is egyre fokozódott. A „népek tavasza” egész Európát megmozgatta, melynek fő témája a polgárosodás, a nemzetté válás volt és Magyarországra is nagyon hamar eljutott a párizsi forradalom híre.
Miután március 13-án kitört a bécsi forradalom, hazánkban is felgyorsultak az események. Elhangzott, hogy nagyon kevés forrás maradt fenn a kiskőrösi 1848-as eseményekről. Ami fennmaradt, azt kitépték, elégették, eltüntették. Ugyan akkoriban nem voltak még különböző hírforrás szolgáltatók, de a március 15-i események híre Kiskőrösre is nagyon gyorsan eljutott. Az akkori időkből a honvédek listái maradtak fenn vagy azon katonák adatai, akik kórházi vagy egyéb ellátás során hunytak el. Ezen listákból kitűnik, hogy sok kiskőrösi harcolt a szabadságharcban és életét adta a hazáért és többen tiszti rangot értek el a honvéd seregben. A neveket látva nagyon sok leszármazottja, utódja élhet még ma is Kiskőrösön a harcokban szereplők közül családi kötődés okán. Az is szembetűnő, hogy az adakozási jegyzékekben szerepelnek a kiskőrösiek által jelentős mértékben felajánlott élelmiszerek, ruhaneműk, tisztálkodási szerek, tehát a város lakói igen aktívan kivették a részüket ilyen tekintetben is harcokból. Abban az időszakban Kiskőrösnek mintegy 10.000 lakosa volt, akik közül első körben 500 fő 17 év feletti férfit, fiatalt soroztak be és küldtek a Délvidékre harcolni, majd papokkal együtt újabb 500 főt delegált a település a solti táborba. Az említett két nagyobb sorozáson kívül a továbbiakban még 30 és 50 fős létszámban mentek csoportok Kiskőrösről a honvéd seregbe vagy, akik hazajöttek újra mentek a frontra. Eleinte a sorozás önkéntes volt, később már sorsoltak vagy, akinek volt pénze az zsoldos katonát fogadhatott maga helyett.
A rendelkezésre álló adatok szerint a harcokban több ezer kiskőrösi férfi és fiatal vehetett részt. A magyar honvédsereg soraiban körülbelül 24 000 – 30 000 katona eshetett el a harcok során vagy halt bele sebesüléseibe, akik között bizonyosan voltak kiskőrösiek is.
Az előadó Bella Tibor kiemelte, hogy Kiskőrös a súlyához képest az első világháborúban, de 1848-ban is többet vállalt magára, mint amit természetesen egy ilyen nagyságrendű településnek adnia kellett. Ezt a nagy szerepvállalást az akkori híradásokban, a még fennmaradt írásos anyagokban is kiemelik. Az is szembetűnő, hogy azelőtt a császári katonaságnak jóval kisebb arányba küldtek katonát Kiskőrösről, mint a nemzeti hadseregbe. Mindez azt bizonyítja, hogy már akkor is nagyon erős volt a nemzeti érzelem, a hazaszeretet itt helyben is. A magyarságtudatot mutatja, hogy rendszeresen voltak a templomban magyar nyelvű misék, istentiszteletek és az iskolában a gyermekek magyar nyelven tanultak.
Fotógaléria:
