Kiemelkedő zenei élményben lehetett része annak a közönségnek, amely 2026. április 16-án, csütörtökön este ellátogatott a Kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskola hangversenytermébe, ahol Szokody Anikó zongoraművész és Oláh Vilmos Liszt Ferenc-díjas hegedűművész adott közös koncertet a Kamarazenei Estek hangversenysorozat részeként.
A hegedű a klasszikus zene egyik legkifejezőbb hangszere, amely a 16. századi Itáliában alakult ki mai formájában. A hangszer felépítése – rezonáns test, négy húr és vonó használata – lehetővé teszi a rendkívül árnyalt dinamikai és érzelmi kifejezést. A barokk kortól kezdve a romantikán át napjainkig a hegedű a szóló- és kamarazene egyik központi hangszere maradt, amely a zeneszerzők számára az emberi hanghoz legközelebb álló kifejezőeszközt biztosítja. Jelentősége nemcsak technikai sokoldalúságában rejlik, hanem abban is, hogy képes a legfinomabb érzelmi rezdüléseket is közvetíteni a hallgatóság felé.
A koncert kezdetén Markóné Csányi Gabriella, a Kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd bemutatta az est fellépő művészeit. Hangsúlyozta, hogy a hangversenysorozat évek óta biztosít lehetőséget arra, hogy a kiskőrösi közönség élőben hallgathasson világszínvonalú előadókat, akik a kamarazene legmagasabb szintjét képviselik.
Szokody Anikó zongoraművésznő Kiskőrösön kezdett zongorázni, Dr. Fodor Katalin tanítványaként. Hosszú, széleskörű tanulmányai után ma már a világ minden táján koncertezik. Zongoraművész, -tanári diplomáját 1997-ben kapta meg a Zeneakadémián. Az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait, Bloomingtenben Sebők György tanítványaként. Később újabb diplomát szerzett, majd saját iskolát alapított. 2021-ben ledoktorált a Zeneakadémián. Koncertező művészként Európán kívül rendszeresen fellép Kínában, Japánban, Katarban, Argentínában és az Amerikai Egyesült Államokban. 2011 óta Magyarországon él. A Szegedi Tudományegyetem, illetve a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának művésztanára.
Oláh Vilmos Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első koncertmestere, a kortárs magyar zenei élet meghatározó szólistája és kamarazenésze. Pedagógiai tevékenysége is meghatározó: 1999 óta tart mesterkurzusokat Magyarország vezető zenei intézményeiben, Európában, Ázsiában, valamint Észak- és Dél-Amerikában. Művészi fejlődésében és életútján meghatározó szerepet töltött be Vásáry Tamás, akivel négy évtizedes, mély szakmai és baráti kapcsolatot ápolt. Mentorai és tanárai továbbá: Dénes László, Eötvös Péter, Fenyves Loránd, Fischer Ádám, Kovács Dénes, Kovács János, Yehudi Menuhin, Yuri Simonov, Isaac Stern, Szecsődi Ferenc, Varga Tibor, Zsigmondy Dénes voltak. Munkásságát számos rangos állami és szakmai díjjal ismerték el: 2010-ben Lajtha-díjjal, 2013-ban Dohnányi-díjjal tüntették ki. 2018-ban elnyerte az amerikai Emmy-díjat, valamint a legmagasabb magyar zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat. 2024-ben pedig a Pro Cultura Hungarica díjjal ismerték el tevékenységét. Pályafutása során számos rangos megmérettetés győztese. Nemzetközi szinten első díjat nyert Salzburgban, Bejrútban és Luxemburgban. Magyarországon a Koncz János Hegedűverseny háromszoros első helyezettje, kamarazenészként pedig a budapesti Weiner Leó Verseny kétszeres első díjasa duó és vonóstrió kategóriában. A Japán Vonós Tanárok Egyesületének tanácsadója és tiszteletbeli tagja, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja, a Vásáry Tamás Ösztöndíj kuratóriumi tagja, valamint a Mesterhegedűt a Ringnek Alapítvány kurátora.
Az est műsora tudatosan felépített, sokszínű zenei ívet rajzolt ki. A koncertet Wolfgang Amadeus Mozart G-dúr zongora–hegedű szonátája nyitotta, amely különlegességét két tételes szerkezetének köszönheti. Ezt Christoph Willibald Gluck Melódia című műve követte, amely eredetileg fuvolára íródott, majd hegedűátiratban vált ismertté.
A programban ezt követően Henryk Wieniawski D-dúr Polonéze hangzott el, amely virtuóz technikai kihívásokat állít a hegedűművész elé. Jules Massenet Thais című operájából ismert Meditáció című részlet bensőséges hangulatot teremtett, majd Hubay Jenő „Hejre Kati” című csárdajelenete hozott magyaros karaktert és dinamikát a koncertbe.
A műsor második felében Mozart E-moll zongora–hegedű szonátája hangzott el, amely érzelmileg árnyalt, összetett zenei világot közvetített. Ezt Wieniawski Románca követte, amely lírai, szerenádszerű hangulatával a hegedű kifejezőerejét hangsúlyozta.
A koncert zárószáma Camille Saint-Saëns Bevezetés és Rondo Capriccioso című műve volt, amely háromrészes szerkezetével, változatos karaktereivel és virtuóz megoldásaival a hangverseny egyik csúcspontját jelentette. Ráadásként Dohnányi Ernő Ruralia Hungarica című művének Andante tétele hangzott el, amely a magyar vidéki zenei világ hangulatát idézte meg.
Az est során Oláh Vilmos a darabok között részletes ismertetést adott a művekről, ezáltal segítve a közönséget a zenei folyamatok mélyebb megértésében. A koncert végén Markóné Csányi Gabriella ajándékcsomaggal köszönte meg a művészek munkáját, a közönség pedig hosszan tartó, visszatérő vastapssal fejezte ki elismerését.
A kamaraest így nemcsak zenei élményt nyújtott, hanem a műfaj iránti nyitottságot és befogadói figyelmet is erősítette, amely a hangversenysorozat egyik legfontosabb célkitűzése.
Fotógaléria:
