Három, egyenként 200 literes zsák megtöltött szemét, mintegy 340 összegyűjtött cigarettacsikk, rengeteg megtett lépés és közben közel százéves kiskőrösi történetek. A Bem Egylet október 3-i „BEMegyek a Millióba – lépj és szedj!” programján gyerekek és szülők együtt járták be Kiskőröst, miközben nemcsak tisztábbá tették környezetüket, hanem a város múltjából is kaptak ízelítőt.
A szervezők ezúttal úgy állították össze a közös sétát, hogy a mozgás és a szemétszedés mellett olyan történetek is előkerüljenek, amelyek közelebb hozzák a gyerekekhez azokat a kiskőrösi helyszíneket, amelyek mellett a hétköznapokban talán észrevétlenül mennek el.
Szendrey Júliától indult a séta
A találkozó a Szendrey Júlia-szobornál volt, ahol rögtön helytörténeti beszélgetéssel kezdődött a program. Szendrey Júliát legtöbben Petőfi Sándor feleségeként ismerik, pedig maga is írt verseket és elbeszéléseket, valamint ő fordított először Andersen-meséket magyarra.
A gyerekekkel arról is beszélgettek, milyen bátorság kellett ahhoz, hogy egy nő a 19. században önálló alkotóként próbáljon érvényesülni. A komolyabb témából végül játékos kérdés született: vajon mit szólna Szendrey Júlia, ha most ott állna közöttük, és meghívnák a közös kiskőrösi sétára?
A résztvevők úgy gondolták, valószínűleg szívesen velük tartana.
Amikor Kiskőrösre zarándokoltak Petőfi miatt
A séta a Petőfi-szoborhoz és a költő szülőházához is elvezetett. Itt egy különleges, csaknem százéves történetet elevenítettek fel.
A Magyar Asszony című lap 1929-ben hosszú beszámolót közölt egy Karcagról Kiskőrösre érkező, tizennégy tagú női zarándokcsoportról. A korabeli írás már címében is azt hirdette: „Tegyük nemzeti zarándokhellyé Kiskőröst.”
A látogatók egész éjszakai utazás után, július 9-én érkeztek meg Kiskőrösre. Első útjuk Petőfi szülőházához vezetett, ahol elénekelték a Magyar Hiszekegyet, beszédek hangzottak el, majd megtekintették a szülőházat és koszorút helyeztek el.
A beszámoló egy egészen apró, mégis különösen emberi mozzanatot is megőrzött. Búcsúzáskor „Márk néni” a Petőfi-szülőház udvarán termett virágokból adott emlékül a zarándokcsoport valamennyi tagjának.
Egy gesztus, amelyről csaknem száz év elteltével is olvashatunk – és amely jól megmutatta a gyerekeknek, hogy olykor a legegyszerűbb kedvességek emléke marad fenn a legtovább.
A korabeli csoport egyébként nem állt meg a szülőháznál. Felkeresték Petőfi dajkájának, Kurucz Zsuzsannának a sírját, az evangélikus templomot és annak keresztelőmedencéjét, a Petőfi-szobrot, a Jókai-emléktáblát, a Hősök szobrát, valamint azt a helyet is, ahol egykor Petrovics István mészárszéke állt.
A Magyar Asszony ugyanebben a lapszámban már arról számolt be, hogy kezdeményezésük eredményes lett: „Kiskőrös zarándokhely lett” – írták.
Milyen lehetett a régi Kiskőrös?
A Bem Egylet sétáján a mai városközpontban az egykori Kiskőröst is megpróbálták elképzelni. Szó esett a régi piactérről, a szerdai piaci napokról és arról, milyen lehetett a település központja, amikor árusok, vásárlók, szekerek és a környékről érkezők töltötték meg a teret.
Így a gyerekek számára a ma megszokott utcák és terek egy időre történetek helyszíneivé váltak.
Három 200 literes zsák és több száz cigarettacsikk
Miközben a résztvevők Kiskőrös múltjával ismerkedtek, a szemeteszsákok is folyamatosan teltek. A szervezők induláskor nem számítottak különösebben nagy mennyiségű hulladékra, a program végére azonban három, egyenként 200 literes zsákot töltöttek meg.
Külön csikkgyűjtő verseny is kialakult a gyerekek között. Egy ideig még számolták is a találatokat: becslésük szerint mintegy 340 cigarettacsikket szedtek össze.
Meglepően sok került elő a járdák mellől, a játszóterek környékéről, sőt még a homokból is. A tapasztalatok alapján a résztvevőkben az is megfogalmazódott, hogy több, megfelelő helyen elhelyezett csikkgyűjtőre lenne szükség Kiskőrösön.
Nem minden „szemét”, ami a földön van
A séta egyben környezeti foglalkozássá is alakult. A gyerekekkel arról beszélgettek, mi bomlik le a természetben, mi marad meg hosszú ideig, és mi az, amit egyáltalán nem kell összeszedni. Szóba kerültek a lehullott levelek és ágak is, amelyek nem hulladékok: számos állat számára táplálékot, búvóhelyet vagy éppen fészeképítéshez használható anyagot jelentenek.
Az útvonal két játszóteret is érintett. Madárfészkeket fedeztek fel, gilisztákat és más apró élőlényeket figyeltek meg, miközben természetesen a játékra is maradt idő.
Volt, aki gyalogosan teljesítette a távot, más gördeszkával haladt, néhányan pedig kiskocsiban húzták egymást. A megtett lépések közben a Millió Lépés kihíváshoz is gyűltek.
Piknikkel zárult a délelőtt
A túra a Záportóhoz vezetett, ahol a gyerekeknek még egy futókörre és a pumpapálya kipróbálására is maradt energiájuk. Ezután következett a közösen összeállított piknik. Mindenki hozott valamilyen finomságot, amelyekből közös tízórai kerekedett.
A programon a Bem József Általános Iskola több korosztálya is képviseltette magát: az 1.c, 2.a, 2.b, 4.a, 4.b, 4.c, 6.d és 7.b osztályokból is érkeztek gyerekek. A teljes negyedik évfolyam képviselve volt.
Az egylethez ezen az alkalmon új érdeklődők és új tagok is csatlakoztak.
Folytatják: a cél Kiskőrös játszótereinek megtisztítása
A következő közös akció ötlete már a délelőtt végén megszületett. A szülők azt tervezik, hogy a még hátralévő két játszóteret is megtisztítják.
Ezzel teljesülhet a Bem Egylet saját vállalása: Kiskőrös játszótereinek teljes megtisztítása.
A szervezők hangsúlyozták, hogy nyilvánosan meghirdetett programjaikhoz bárki csatlakozhat, így azokat is várják, akik egy következő alkalommal indulnának velük először.
Forrás és beszámoló: Tóth Laura Tünde; korabeli helytörténeti forrás: Magyar Asszony, 1929.
Fotógaléria:
