A Homokhátságon felnövő fiatalok életét egyre inkább meghatározza, mi történik a körülöttük lévő tájjal: mennyi víz marad a talajban, megélnek-e a növények, hogyan viselhető el a nyári hőség. Húsz középiskolás júniusban öt napon át járta körül ezeket a kérdéseket a Natura Hungarica Alapítvány lakiteleki klímatáborában, a Duna-Tisza Közi Homokhátsági Térségi Fejlesztési Tanács támogatásával. A program tapasztalatai most az iskolák számára lehetnek hasznosak: a kertlátogatás, a terepi megfigyelés és a diákok saját kisfilmjeinek elkészítése a tanévben is lehetőséget ad arra, hogy a klímaváltozás következményeit és a cselekvés lehetőségeit a fiatalok a saját környezetükben ismerjék fel.
A június 16. és 20. között megtartott bentlakásos tábornak Lakitelek adott otthont. A Homokhátságon élő vagy tanuló diákok innen indultak olyan helyszínekre, ahol más-más oldalról találkozhattak ugyanazzal a problémával: hogyan lehet alkalmazkodni a szárazodó tájhoz, és jobban gazdálkodni a rendelkezésre álló erőforrásokkal.
Lakiteleken kerékpárral keresték fel a Színes-kertet. A helyszín azért került a programba, mert egyetlen kertben lehetett megfigyelni a különböző vízellátottsághoz igazodó megoldásokat. Szelesné Kása Ilona előadással és nyomozós játékkal mutatta be a szárazkertet és az esőkertet, a komposztot, a holtfa-sövényt, a vizes élőhelyet, valamint a madár- és rovaritatókat. A diákok így a növények és élőhelyek megismerésén keresztül láthatták, hogyan függ össze a kert kialakítása, a víz megőrzése és az élővilág védelme. Céklából, lilakáposztából és bársonykából készített festékekkel rajzoltak is, és megismerkedtek a kerthez kapcsolódó diákvállalkozással.
Bugacpusztaházán a térség szárazodása és a víz újrahasznosítása került előtérbe. Kerekes László Zoltán a klímaváltozásról, a környék elsivatagosodásáról és a nemzedékek felelősségéről beszélt, majd bemutatta a település víztisztító rendszerét. A látogatás a vízhiány kérdését összekapcsolta azzal, hogyan lehet a már felhasznált vizet kezelni. A szervezők szakmai beszámolója szerint ez az előadás különösen erősen hatott a fiatalokra.
Bugacon, a Puszta Kapuja Információs Központban és a környező pusztában Pálfi Márk, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa segített megérteni az elsivatagosodás problémáját. Itt a diákok a táj és az élőhelyek felől közelíthettek a változásokhoz. Egy alsómonostori fóliás kertészetben pedig a mezőgazdaság alkalmazkodási lehetőségeit látták: megismerték a kókuszrostos termesztést, valamint az időjáráshoz és a növények igényeihez igazított víz- és tápanyag-adagolást. A helyszínek együtt mutatták meg, hogy a vízzel való gazdálkodás a kertektől a természetvédelemig és az élelmiszer-termelésig számos területet érint.
A tapasztalatokat Fejes-Martinez Krisztina tréner vezetésével dolgozták fel. A fiatalok két-öt fős csapatokban videókat, plakátokat és rövid előadásokat készítettek a fogyasztásról, a közlekedésről, az élelmiszerről és az energiahasználatról. Külön feladat volt, hogyan tudják mindezt a saját korosztályuknak érthetően elmondani. A családi beruházásokról még jellemzően a szülők döntenek, a barátaik figyelmét viszont már most felhívhatják egy problémára vagy egy követhető megoldásra.
„Sikerült tudatosítani velük, hogy ez az ő felelősségük is” – fogalmazott Kárpáti Rita táborvezető. Az első napi gyakorlatban a résztvevők fele még azt jelezte, hogy nem foglalkoztatja a klímaváltozás. A zárókörben már arról beszéltek, hogy jelenlegi döntéseik a saját jövőjüket is befolyásolják.
Az őszi közlésnek ez ad aktualitást. A táborban alkalmazott feladatokból az iskolák is meríthetnek: egy közeli kert vagy gazdaság felkeresése, a település csapadékvizének útját követő megfigyelés, majd az eredmények közös bemutatása tanórai és szakköri keretek között is megszervezhető. A lakiteleki program a fenntarthatóságból tervezett érettségihez is adott gyakorlatot, hiszen kutatásra, csoportmunkára és önálló bemutatók készítésére épített.
A tábor a Homokhátság cselekvési tervében meghatározott intézkedések megvalósításához kapcsolódott. A Tanács Bács-Kiskun, Pest és Csongrád-Csanád vármegye érintett térségeiben segíti a fejlesztési kezdeményezések összehangolását, az önkormányzatok, szakmai és civil szervezetek együttműködését. A nagyobb vízpótlási feladatok mellett a helyi vízvisszatartás és az ehhez szükséges tudás terjesztése is fontos része ennek a munkának.
A megvalósult kisteleki esőkert-rendszer azt mutatja meg, hogyan hasznosulhat ez a szemlélet egy településen. A növényekkel beültetett mélyedések lassítják a csapadék lefolyását, segítik a beszivárgást és mérséklik a csatornahálózat terhelését; a növényzet párologtatása a környezet hűtéséhez is hozzájárul. Az ilyen megoldások megismerése az iskolákban is folytatható. A nyári tábor tapasztalatai akkor hasznosulnak tovább, ha a diákok ősszel már a saját udvarukban, utcájukban vagy iskolakertjükben is észreveszik, hol folyik el a víz, és hol lehetne megtartani.
A program a Duna-Tisza Közi Homokhátsági Térségi Fejlesztési Tanács „Homokhátság Cselekvési Terv dokumentumában meghatározott intézkedések megvalósítása” című projektjéhez kapcsolódott. Támogatói okirat száma: BÁCS/282-2/2024.
Fotógaléria:
