Igazi múlt századi kávéházi hangulatot varázsoltak a szervezők 2017. január 20-án estére
az Izsáki Táncsics Mihály Művelődési Házba. „Az én versem” elnevezéssel indított Irodalmi Kávéház, Dr. Bozóky Imréné Mónika ötletgazda elképzelése szerint olyan rendezvény, ahol mindenki előadhatja, saját kedvenc versét, prózáját, azzal a feltétellel, mondja el, miért ez a kedvence. A Tegyünk Izsákért Egyesület, a Művelődési Ház, és a Vino étterem együttműködése eredményképp létrehozott rendezvényre magyar kultúra napjához kapcsolódóan került sor.
Ismeretes, hogy a magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Ennek tiszteletére a rendezvényen először nemzeti himnuszunk teljes szövege hangzott el K. Szabó Benedek izsáki születésű Kecskeméten élő Aranykoszorús versmondó előadásában, amelyet a résztvevők állva hallgattak végig.
Ezt kövezően, igazi kávéházi hangulatban – kávé, tea és sütemény fogyasztása mellett – harmincan (nem számolva az illusztrációs közreműködőket) vállalkoztak kedvenc, vagy éppen most tanult versük, prózájuk előadására, amelyet a kávéház közönsége minden alkalommal, lelkes tapssal jutalmazott. A szervezők, Weöres Sándor szavait idéző emléklappal köszönték meg a szereplést:„A jó vers élőlény, akár az alma, ha ránézek, csillogva visszanéz, mást mond az éhesnek s a jóllakottnak és más a fán, a tálon és a szájban, végső tartalma, vagy formája nincs is, csak él és éltet”
A rendezvényt megtekintő Kovács István József, a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének elnöke, Pilinszky és Fehér Mária alkotói díjas költő, a Magyar Kultúra Lovagja, a Toll és Ecset alkotói díjasa is vállalt szereplést. Emellett örömét fejezte ki ennyi irodalomkedvelő láttán és elismerően nyilatkozott a kezdeményezésről.
A szereplőkön túl, a minden korosztályból érkezett nézőközönség száma, – összesen közel száz fő –, és lelkes figyelme meggyőzte a szervezőket, hogy nagy igény van ilyen jellegű rendezvényekre és elhatározták, a jövőben is fognak hasonlót rendezni.
A jó vers élőlény, akár az alma,
ha ránézek, csillogva visszanéz,
mást mond az éhesnek s a jóllakottnak
és más a fán, a tálon és a szájban,
végső tartalma, vagy formája nincs is,
csak él és éltet.
Weöres Sándor
-fg-
