„Régies írás” — ezt mondjuk azokra a betűkre, amelyeket elődeink vetettek papírra, és bizony nem mindig olvashatóak. Az idősök bizony még másképpen kötötték a betűket, sőt: egyiket-másikat másképp is írták. Aztán van itt más bökkenő is: ez pedig a más típusú ABC! Ahogy voltak és vannak pl. cirill betűk az oroszoknál, úgy íródtak a régi német nyelvű iratok gót betűkkel. Ezt pedig már csak a legöregebbek ismerik — még Németországban is! Bodelshausenben járva volt szerencsém megismerkedni egy ilyen tudós bácsival: Hermann Griebel folyékonyan olvassa a régi kéziratokat. Nosza, meg is kértem: meg tudná-e nézni a soltvadkerti evangélikus gyülekezet levéltárában fellelt, 1800-as évekbeli anyagot. És mit ad Isten: a 80 felé közeledő bácsi egy hét elteltével számítógépbe írva átadta az összes irat szövegét — mai német helyesírás szerint. Ez a Linde Gábor-féle gyülekezettörténetünk, lejegyezve 1812-1815 között, amelyben szó van a vadkerti svábok betelepüléséről, a napóleoni háborúk vadkerti katonáiról, a megvesszőzött vadkerti bíróról, a járványokról és tűzvészekről, valamint sok egyéb, akkor eseményszámba menő dologról. Az anyag további kutatások alapja lehet — már annak a történésznek, aki tud németül.

-Hirdetés-

Káposzta Lajos