Kecskeméten a jégkorong eddig nem tartozott a széles körben űzött sportágak közé, azonban a jéghokit kedvelő szülők és edzők évek óta tartó törekvései az elmúlt évben sikerrel jártak, hisz egy összefogásnak köszönhetően a Magyar Jégkorong Szövetség és Kecskemét Város Önkormányzata között zajló tárgyalások eredményeként megalakult a Kecskeméti Sportiskola jégkorong szakosztálya 2017 decemberében.
A KESI a jégkorongoktatást U8-as, U10-es korosztályban (8-10 évesek) kezdte el, akik most először edzőtáboroztak, melynek a HC Kiskőrös csarnoka adott otthont augusztus 13 és 17. között. A sportiskola jégkorongszakosztály vezetőedzőjével Szabó Istvánnal beszélgettem edzőtáborukról, aki az edzéseket Reddler Attilával és Gubicz Lászlóval vezeti.
-Mesélj egy kicsit a kezdetekről, a szakosztály megalakításának körülményeiről?
-Nagy örömünkre az előző év végén, decemberben városunk és a Magyar Jégkorong Szövetség a közös tárgyalásokat követően úgy döntött, hogy mivel a jégkorong, a téli sportok palettáján egy ún. fehér folt csupán az egyébként iparilag gyorsan fejlődő városunkban, hogy próbáljuk meg bevonni a KESI-be a többi 9 sportág közé ezt is. Akkor csináltunk egy sátras kis fedett pályát, ahol 52 gyerekkel kezdtük meg korcsolyaoktatási programunkat, akiknek nagy többsége azóta is hozzánk jár jégkorongozni. Akkoriban és azóta is szájról szájra terjedt, hogy ez egy milyen gyönyörű sportág.
-A tábor helyszínét mi alapján választottátok ki?
-Amikor még a Ferencváros utánpótlását vezettem, mi már akkor lejártunk ide, igaz akkoriban ez még egy nyitott pályácska volt csak. Több évtizede ápolok jó kapcsolatot a kiskőrösi vezetőséggel, mivel nagyon jó itt a légkör, a hangulat. A mi kis kecskeméti csapatunk most van itt először, sőt edzőtáborban is most vesznek részt először a gyerekek. Nálunk még csak most kezdődik meg az a program, melynek keretén belül egy sátras szigetes pályát fogunk megvalósítani Kecskeméten. Érdekesség, hogy van most itt a táborban egy olyan kecskeméti srác, aki egyébként itt korongozik lent Kiskőrösön. Jelenleg 34-en vagyunk a táborban, természetesen mindig vannak olyan gyerekek, akik különböző okok miatt nem tudnak részt venni.
-Hogyan építettétek fel ezt a tábort? Milyen elemekből áll? Mennyit vannak a srácok jégen?
-A tábor 5 napos, hétfőtől péntekig tart, délelőtt 2×1 órát, aztán délután szintén 2×1 órát töltenek a jégen a gyerekek, tudáskülönbség és korosztály szerint csoportbontásban. Az első csoportban a kicsik, majd a nagyobbak vannak jégen. A kicsiknél elsődleges szempont a helyes korcsolyaoktatás, ami tulajdonképpen kitölti délelőttönként azt az 1 órát, de ugyanez elmondható a második társaságról is. Délutánonként pedig korongos programokat szerveztünk nekik, amikor is már kapura lőnek illetve különböző taktikai elemeket is próbálunk velük gyakoroltatni.
-Heti szinten mennyit edzenek a srácok?
-Ez korosztályfüggő. A legkisebbek még hetente hármat edzenek, plusz a hétvégeken részt vesznek egy-egy tornán. A nagyobbak természetesen minden nap edzenek, komolyabb mérkőzések után kapnak egy (vasárnapot vagy egy hétfő) pihenőnapot.
-Milyen gyakran vesznek részt mérkőzéseken?
-Az U8-as, U10-es korosztályoknak kuparendszerben vannak a tornáik. Egy csapat 12 főből áll, tehát egy-egy tornán összejön közel 70-80 gyerek. Ebben a korosztályban még nincsen bajnokság, éppen csak a tornarendszer miatt alakul ez ki, így nem kell azzal foglalkozni, hogy ki milyen helyezést ér el, hisz itt mindenki kap érmet és oklevelet is egyaránt.
Egész évben, mindössze 1 hónapunk van (a július), mely szabad, egyébként augusztusban már elkezdődik a száraz felkészülés, amikor különböző kondicionálótermekben zajlik a felkészülés, vagy éppen futnak, később már jégre is mennek, ezt követően már csak együtt működik a kettő. Így készülünk a bajnokságra, mely a mi korosztályunkban már szeptemberben elindul és egészen áprilisig eltart.
-Hogyan lehet az egyesületetekhez bekerülni?
-Jelentkezni kell, akár interneten vagy személyesen.
-Mennyire veszélyes sport a jégkorongozás?
-Én nem szeretek magyarázkodni, egyébként is van erre egy nagyon jó bizonyíték. A Sportkórház oldalán vezetett statisztikák alapján, melyet sportáganként vezetnek, ott a jéghoki az utolsó harmadban van és ott is leghátul. Ez természetesen köszönhető annak is, hogy a Magyar Jégkorong Szövetség segítségével iszonyatosan jó minőségű felszereléseket tudunk biztosítani a gyerekeknek, ami meggátolja azt, hogy megsérüljenek.
Nagyon fontos a mai sportban, én egy nagyon is jó dolognak tartom a TAO-t, hisz jól tudjuk, hogy a jégkorong az egy nagyon drága sportág és itt nem csak a felszerelésre gondolok, hanem többek között a jégpályák fenntartására is. Régebben ezeket nem lehetett volna megoldani csupán szponzorációkból, ez csak ritkán sikerült néhány embernek. Most vegyük csak Kiskőröst, annyira jó dolog, hogy egy ilyen kis városban, egy ilyen klassz kis ékszerdobozt tudnak fenntartani. Itt szeretném kiemelni azt is, ami még szintén nagyon fontos, hogy a felszerelések megvétele sokszor behatárolta a családok lehetőségeit. A TAO és a Jégkorong Szövetség támogatásával most már a szegényebb rétegek gyermekei is büszkén csatlakoznak hozzánk és érnek el szép eredményeket ebben a sportban.
Egyre több csarnok épül Magyarországon ez adta meg azt a fejlődést, hogy komoly csapatokat láthatunk ma már pályára lépni. Hogy mennyire népszerű, hadd mondjak erre egy jó példát. Az U17-es magyar válogatott (melyben 4 tanítványom is játszik) játszott most vasárnap az USA válogatottjával. Kikapott a magyar csapat, de a Tüske csarnok zsúfolásig megtelt nézőkkel. Ennyire sok ember volt kíváncsi az U17-es válogatottra, ennyire népszerű a jégkorong.
Ezúton is köszönünk mindent Kiskőrösnek, nagyon jól éreztük magunkat. És, hogy ellátogatunk-e még ide? Nagyvalószínűséggel jövőre is számíthat ránk a HC Kiskőrös.
Kutyifa Ilona
