A szavak elhalkulnak, elfogynak hirtelen. A lélegzet elakad, az értelem megszűnik, mert nem tudjuk felfogni, elhinni, kimondani, hogy Berkecz László polgármester, december 11-én, átadta létét a Teremtőnek. Soltvadkert nyugalmazott polgármestere november 18-án ünnepelte 75. születésnapját.
Hitte és akarta, hogy lesz még boldogabb és egészségben eltöltött néhány éve, hitte, hogy nem győzheti le a betegség. Hiszen tele volt tervekkel, ötletekkel, tele volt energiával és tele volt a családja, a barátai, féltett közösségei iránti szeretettel.
Tartalmas életútját a másokért való tenni akarás, a becsületes munka, a tisztesség jellemezte. 1961 és 1985 között a Vegyes Építőipari Szövetkezet festőrészlegének vezetőjeként is és később is, amikor bizalmat és felhatalmazást kapott a település vezetésére 1985 -1990-ig mint tanácselnök, 1990-től pedig Soltvadkert polgármestereként.
Köztiszteletben álló vezetője volt a városnak, akinek nevéhez elévülhetetlen érdemek köthetők a város gazdasági, kulturális, közösségi, idegenforgalmi fejlődésében, mindennapi életében. Nagy szerepe volt abban, hogy 1993-ban Soltvadkert városi rangot kapott, amely nem csak az elnevezésében nyilvánult meg, hanem a település infrastruktúrája, fejlettsége is méltóvá tette e ranghoz. Jelentős, a város jövőbeni életét is befolyásoló, a lakosság életszínvonalát növelő beruházások megvalósítása fűződik a nevéhez. A Bács-Kiskun megyei kistelepülések közül Soltvadkerten az elsők között valósult meg a vezetékes gáz, illetve a város teljes szennyvíz-csatorna hálózatának kiépítése. Vezetése alatt sétányok, parkok, parkolók kialakítására is sor került, illetve a Vadkerti-tóhoz kapcsolódó, idegenforgalmi beruházás valósult meg. A város oktatási, kulturális életében is letette névjegyét, hiszen ezen évek alatt új iskola, illetve művelődési ház épült.
Racionális, gyakorlatias gondolkodása, stabil pénzügyi paramétereket biztosított a város gazdálkodásában is, melynek köszönhetően a város mindvégig költségvetési hiány és hitel felvétele nélkül működött és működik ma is. Szívügyének tekintette a környezet védelmét, meghatározó szerepet vállalt a Dél-Alföldi hulladékgazdálkodási projekt előkészítésében.
A mindenkori képviselő-testülettel jó kapcsolatban, kiváló együttműködésben látta el vállalt feladatát, melyet hittel és odaadással végzett. Neve fémjelzi határon túli kapcsolatainkat is, neki köszönhető az erdélyi Sarmaság és a németországi Bodelshausen testvértelepülési partnersége. A Bács Kiskun megyei Önkormányzat munkájába is aktívan bekapcsolódott választott képviselőként.
A településért végzett munkásságát a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerte el Dr. Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter 2006-ban, nyugállományba vonulása évében. Ugyanebben az évben Soltvadkert Város díszpolgára címmel köszönte meg a város vezetése két évtizedes munkáját, Soltvadkert és az itt élők iránti elköteleződését.
Visszavonulása után is aktív közéleti személyiségként szolgálta választott közösségeit. Többedmagával megalapította Bács-Kiskun megyében a Nyugdíjas Polgármesterek Klubját, akikkel komoly eszmecseréket folytattak a települések lehetőségeiről, de sok közös program, élmény gazdagította mindennapjaikat. Saját helytörténeti gyűjteményének rendezésével, rendszerezésével sok időt töltött, értékes darabokat mentett meg az utókornak. Életének szerves részét képezte a sport, ki nem hagyott egyetlen csütörtök estét sem, amikor barátaival rúgta a labdát Tázláron. Irigylésre méltó humorérzéke gyógyírt jelentett sok problémás helyzetre, híres anekdotái, érdekes és tanulságos történetei, rekeszizmokat is igénybe vevő élményei örökre nyomot hagytak mindenkiben. Közvetlensége, nyitottsága, bölcsessége, méltán emelte Őt a legkiválóbbak közé. Segítő és hűséges társ, példás családapa, nagyapa, nagyszerű Ember távozott el közülünk, akit szívünkben megőrzünk az idők végezetéig. Legyen számára könnyű a föld, Isten nyugosztalja és adjon övéinek vigasztalást!
Soltvadkert Város Önkormányzata
