„A mozgás sok mindenre orvosság, de nincs olyan gyógyszer, amely a mozgást helyettesítené.” – Hál’ Istennek erre az igazságra egyre többen rájövünk és teszünk is egészségünk érdekében. Ellenben mielőtt egy mozgásformát szokássá alakítanánk életünkben, érdemes szakember segítségét igénybe venni (mondom én ezt 35 évesen, aki már itt-ott ropog és nem biztos, hogy az általam random módon elkezdett súlyemelés vagy gerinctorna többet használ, mint árt.) De hogy megerősítsem teóriámat, kerestem egy hozzáértőt, akit tudása és elért eredményei hitelessé tesznek a szakmában…
Ő Tagai Tímea. Ismerjük meg egy kicsit és fogadjuk el hasznos tanácsait, hogy a mozgás igazi orvosság lehessen számunkra. (Timi otthon is elvégezhető tornagyakorlatokat mutat cikkünkben!)
-Neked az édesanyád is egészségügyben dolgozik, ugye?! Ennek hatására indultál az egészségügy felé? Vagy hogyan jött, hogy gyógytornász legyél?
–Igen, ő gyógyszertári szakasszisztens és ennek valóban köze volt a pályaválasztásomhoz. De az érdeklődésem egyébként is valamilyen egészségügyi hivatás felé vitt, mert a gimnáziumban a biológiát és a kémiát szerettem leginkább. Az orvosi hivatástól tartottam, a gyógyszerészetre viszont anyukámon keresztül volt egy kis rálátásom, ezért végül a Gyógyszerésztudományi Karra jelentkeztem, ahova fel is vettek. Ekkor még csak egy elvetett opció volt a gyógytornász szak. Majd két nagyon nehéz és gyötrelmes év után rájöttem, hogy nem ez az én utam és nem akarom folytatni gyógyszerészeti tanulmányaimat. Túl nagyot nem akartam váltani, így újra felvetődött bennem, hogy talán mégis meg kellene próbálni a gyógytornász szakot, és azóta is rendszeresen eszembe jut, hogy milyen jó döntést hoztam akkor. Szerettem, érdekelt amit tanultam és ennek köszönhetően olyan jól ment, hogy végül kiváló eredménnyel diplomáztam.
-Az egyetemi évek során mi a legkedvesebb emléked, mi volt a kedvenc tantárgyad és miért?
–Nehéz kiemelni egy ilyen emléket, de talán a legmeghatározóbb az volt, amikor elkezdtünk kórházakba járni gyakorlatra. Az elméleti oktatás alatt időnként nem tudtuk elképzelni, hogy ezt hogyan fogjuk csinálni majd a gyakorlatban, de amikor ezt személyesen is kipróbálhattuk, elkezdett összeállni a kép. Volt egy kórházi osztály, ahol terápiás kutya segítségével gyógyítottak. A kutya elsősorban nem a mozgás fejlesztésében játszott szerepet, inkább motivációt jelentett számukra és a lelki gyógyulásban nyújtott nagy segítséget. Akkor jöttem rá, hogy ez milyen fontos. A terápia során nem lehet csak a testet kezelni, a teljes gyógyuláshoz foglalkozni kell a lélekkel is. Később a szakdolgozatommal is ezt az elvet próbáltam bizonyítani autoimmun reumatológiai betegek körében. A tantárgyak közül az anatómia és a pszichológia volt a kedvencem. Az anatómia bár nagyon nehéz, ez az emberi test működésének alapja, ezért nagyon alaposan próbáltam elsajátítani. A pszichológia pedig mindig is érdekelt és azóta is olvasok pszichológiával, önfejlesztéssel kapcsolatos könyveket, ha időm engedi.
-Mi táplálja benned a szakmád iránti töretlen lelkesedést? Mi motivál?
–A betegek. Nincs annál jobb érzés, amikor úgy megyek haza a nap végén, hogy sikerült valakinek a problémáját orvosolni, vagy látszik, hogy a gyógyulás útjára lépett, kezdi jobban érezni magát és ebben én segíthettem neki. Ez kellő motivációt biztosít ahhoz, hogy folyamatosan tovább képezzem magam és szeressem amit csinálok. Maximalista vagyok, de sajnos időnként előfordul, hogy nem tudok segíteni egy problémán. Ilyenkor viszont tovább szoktam küldeni az illetőt orvoshoz, vagy olyanokhoz, akik nálam tapasztaltabbak. Azt gondolom, hogy nem szégyen beismerni a korlátainkat, a tudásunk határait, főleg ha valakinek a gyógyulásáról van szó.
-Mi a helyzet most Magyarországon? Mit tapasztalsz? Milyen problémákkal fordulnak hozzád az emberek?
–Egyértelműen a gerincproblémával küzdők vannak a legtöbben, nem csak Magyarországon, hanem azt gondolom, hogy az összes fejlett országban. A mozgásszegény, ülő életmódnak köszönhetően megbomlik az izomegyensúly, ami később komoly problémákhoz, fájdalmakhoz vezet. Romlik a testtartás és egy-egy porckorongra nagyobb terhelés jut a kelleténél, elindulnak a degeneratív folyamatok, majd idővel akár a kiboltosulások is. Sajnos a legtöbben már csak akkor foglalkoznak ezzel, amikor súlyosra fordul a helyzet és a mindennapi aktivitásuk, munkavégzésük is veszélybe kerül. A legszomorúbb viszont a gyerekek helyzete, rengeteg a hanyag tartású, gyenge izomzatú, gerincferdüléses, lúdtalpas tizenéves, amit nagyon komolyan kellene venni, és addig javítani az állapoton, amíg a koruknál fogva kellően rugalmasak ehhez az izmok, ízületek. Számomra megdöbbentő, hogy szinte kizárólag fiatal vendégeim vannak és belegondolni is félek, hogy milyen állapotban lesznek a mostani tizen-huszonévesek idős korukra.
-Kiskőrösön is széles a repertoár sporttevékenységek terén… Milyen mozgásformát javasolsz korosztályonként, ha lehet eszerint csoportosítani?
–Szerencsére tényleg rengeteg a lehetőség Kiskőrösön az arra fogékonyak számára, és minden korosztály megtalálhatja a neki legmegfelelőbb mozgásformát. Nem tudnám korosztályonként csoportosítani, de vannak bizonyos szempontok, amiket érdemes figyelembe venni. 14 éves kor alatt például nem javasolt a súlyzós edzés, mert gátolhatja a hosszú csöves csontok növekedését, illetve balesetveszélyes is. Nem véletlen, hogy a konditermek általában 14 éves kortól látogathatók. Érdemes helyette inkább az állóképesség és a koordináció fejlesztését megcélozni (pl.:labdajátékok, úszás, csapatsportok). 16 éves kor felett már nagyobb szerepet kap az erő fejlesztése, ami történhet különböző fajta súlyzós edzésekkel, vagy saját testsúlyos edzéssel (pl: TRX). Izomtömegünk nagy részét egyébként 25 éves korunkig tudjuk megszerezni, majd elkezd változni az anyagcsere és 80 éves korunkig körülbelül 30%-át elveszítjük. Természetesen a megfelelő táplálkozással és mozgással ez a folyamat lassítható, kitolható, de jelentős hátránnyal indul, aki fiatalon nem sportolt. Idősebb korban mindenképpen a ízületkímélő mozgásformák kerülnek előtérbe (pl.: gerinctorna, pilates, nordic walking, úszás). Mindezen felül figyelembe kell venni az egyéni adottságokat, problémákat. Például egy gerincferdüléses fiatalnak odafigyelve kell sportot választani, egyoldali sporttal akár ronthatunk is a helyzeten (pl.: tenisz, jégkorong). De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy olyan sportot válasszunk, amit élvezünk és segít levezetni a napi stresszt.
-Iskoláskortól az ember huzamosabb ideig ül; nem beszélve a számítógépes munkakörről felnőtt korban. Mit javasolsz, hogyan védjük testünk épségét?
–Mutatok néhány egyszerű, otthon is elvégezhető átmozgató gyakorlatot, ami maximum 10 percet vesz igénybe a napunkból.
Hanyatt fekve, felhúzott lábakkal gömbölyödjünk össze 20-30 másodpercre
A lábakat kis terpeszben tegyük talpra, szorítsuk össze farizmainkat, húzzuk be a köldökünket és kezdjük el emelni a medencét, derekat, hátat fokozatosan a lapocka alsó csücskéig, majd csigolyáról csigolyára haladva lassan engedjük vissza a talajra.
Talpon támaszkodó lábainkat zárjuk össze teljesen és döntsük el a térdeket az egyik irányba, fejünket pedig fordítsuk ellentétes irányba, majd végezzük el a másik oldalra is.
Feküdjünk hasra, a kezeket helyezzük a vállak elé a talajra, majd kilégzés közben kezdjük el kinyújtani a karokat, toljuk fel a felső testet amennyire bírjuk úgy, hogy a medencénk ne emelkedjen fel, majd belégzés közben feküdjünk vissza.
Tegyük a kezeinket a homlokunk alá és képzeljük azt, hogy oda van ragasztva. Szorítsuk össze a farizmokat és emeljük el a talajról a fejet, a két karral együtt, majd óvatosan feküdjünk vissza. Próbáljunk lendület nélkül, ne túl magasra emelkedni.
Négykézláb helyzetben nyújtsuk ki a levegőben egyszerre az egyik kart és az ellenoldali lábat, majd engedjük vissza a talajra és cseréljük a tartást. Fontos, hogy a törzs vonalánál magasabbra ne emeljük a végtagokat, a köldököt pedig tartsuk behúzva.
Négykézláb helyzetből engedjük hátra a medencénket, üljünk rá a sarkunkra, a karokkal pedig nyújtózzunk előre. Ha tudjuk, a homlokot is leengedhetjük a talajra.
-Ha jól tudom sokaknak segítettél felépülni különböző betegségekből… Elmeséled azt, amelyik a legnagyobb kihívást jelentette eddig? És hogyan oldódott meg?
–A legnehezebb eset egy térdproblémás vendégem volt. Sportolás közben érte a térdsérülés, megműtötték, majd egy ideig részt vett a rehabilitáción, de nem jött vissza a teljes térdízületi funkció. Valószínűleg több otthoni gyakorlásra lett volna szükség a rehabilitáció befejeződése után. Az izmok annyira megrövidültek és legyengültek – nagyjából fél év alatt – az érintett alsó végtagban, hogy 90 foknál jobban nem tudta behajlítani a térdét. Mikor ez már a napi tevékenységeiben is zavarta és fájdalmat okozott, megkeresett engem. Először nagyon nehéz dolgunk volt, még az is kérdéses volt, hogyan fog tudni lefeküdni a földre a gyógytornához, illetve felkelni onnan. De lassan, lépésről-lépésre haladva áthidaltuk ezeket a problémákat. Jó volt vele együtt dolgozni, mert bár nagyon félt a terápiától, mégis ott volt heti 3 alkalommal fél éven keresztül, és követte az utasításaimat, így végül elértük amiről az elején álmodni sem mert, egy kis bemelegítés után ma már rá tud ülni a sarkára, és azóta is rendszeresen jár edzeni. Remélem sok hasonlóan eredményes felépülésnek lehetek még részese a következő években!
Timi egyébként Kiskőrösön több helyen tart tornát, állapotfelmérést és folytonos ellenőrzés melletti személyes tanácsadást.
A kiskőrösi Egészségfejlesztési Iroda által támogatott ingyenes preventív mozgásszervi tornát is Timi tartja keddenként 8 órától a ShredX-ben.
(Mivel itt a férőhelyek száma korlátozott, ezért előzetes bejelentkezés szükséges a 06-78/415-920-as telefonszámon.)
Kincses Szilvi
Fotógaléria:
