A Tázlári származású, Soltvadkerten élő Bán László idén egyéniben teljesítette a BSZM-t, azaz a Balaton Szupermaraton négy napos versenyét március 21-24. között, ahol a négy nap alatt kerülik meg a Balatont futva a versenyzők. Csapatban, párosban és egyéniben is lehetett indulni. Bán László a teljesítés mellett jótékonysági célból is futott. A felkészülésről, magáról a négy napról, és a jótékonyságról beszélgettem vele.
Hogyan kerültél kapcsolatba a futással?
A futással körülbelül 4 éve kerültem újra közelebbi kapcsolatba. Húsz év pihenő után kezdtem el ismét rendszeresen sportolni, mert éreztem, hogy erre szüksége van a testemnek és a lelkemnek is. Sikerült eljutnom a maratoni táv teljesítéséig, de nem éreztem azt, hogy ez egy végcél. A futás teljesen megváltoztatta az életmódomat, amit nem szerettem volna feladni, ezért új kihívás után néztem.
Ez az új kihívás volt a négy napos Balaton Szupermaraton teljesítésének lehetősége?
Igen. 2018-ban indultam a Balaton Szupermaraton, annak egyik betétszámán, a Spuri Maratonfüred versenyen. Itt találkoztam testközelből a BSZM futóival, ami nagyon magával ragadó élmény volt. Ekkor gondoltam arra, hogy 2019-ben nekivágok egyéniben a teljesítésének.
Mesélnél magáról a versenyről is pár szóban?
Ez egy 4 napos tókerülő verseny. A 196,250 kilométeres táv teljesíthető egyénileg, párosban, vagy 3-4 fős váltóban is. A napi szakaszokat tetszőlegesen oszthatják fel egymás között a csapattagok, így egy 4 fős váltó esetében akár napi 15-20 kilométer teljesítésével is megkerülhető a Balaton.
Hogyan zajlott a felkészülésed?
A felkészülés kicsit más, mint egy edzés, mert a négy egymást követő napi terhelésre kell testi és lelki erőt gyűjteni. A szervezők által ajánlott edzéstervet próbáltam követni (több-kevesebb sikerrel). Felkészülésemben sokat segített a családom – amit nagyon köszönök nekik -, hogy az edzéseket minél pontosabban el tudjam végezni. Hatalmas segítséget kaptam a környékbeli futóktól – nagyon köszönöm nekik is, hogy velük együtt végezhettem a futásokat -, illetve a rutinos futók megosztották velem a tapasztalataikat, milyen dolgokra készüljek a teljesítés alatt. A felkészülést a 2018. szeptemberi nevezés után kezdtem el, és a 2019. március 21-i héten fejeztem be. A célom a szintidőn belüli teljesítés volt – ami nem lehetetlen egy felkészült futónak, de nem is lehet biztosra venni, bármennyit is készült a sportoló.
Hogyan nézett ki a négy nap a számok nyelvén?
Első nap 2019.03.21. csütörtök:
Siófok – Fonyód 48,45 km (16,05 + 16,1 + 16,3).
Második nap 2019.03.22. péntek:
Fonyód – Szigliget 52,9 km (16,1 + 15,6 + 21,2).
Harmadik nap 2019.03.23. szombat:
Badacsony – Balatonfüred 43,6 km (13,5 + 17,3 + 12,8).
Negyedik nap 2019.03.24. vasárnap:
Balatonfüred – Siófok 51,3 km (16,2 + 20,1 + 15)
Hogyan is sikerült a teljesítés?
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, akkor az első nap nem tudod, miről szól az egész, azt gondolod erős vagy és tiéd a világ, majd a második nap már kezded kapiskálni, hogy az erőt be kell osztani, majd összeszedni magad és harmadik nap van az átbillenés, megérted mire is vállalkoztál. A negyedik nap próbálod feldolgozni az egészet, és elhinni, hogy közel a teljesítés.
Az első nap Siófokról rajtoltunk és Fonyódon volt a cél. Pihentnek érzetem magam, majd jött a duda és elrajtoltunk. A 32 kilométeres holtpont áttörhetetlen kőfalnak tűnt. El sem kezdődött, te meg már nem bírsz menni?! – kérdeztem magamtól. 40 km-nél nagynéném várt, fogak összeszorítva, a legjobb formámat mutatom (Ő ne aggódjon, én meg ne égjek). Első nap teljesítve, nem zártak ki, nincs korai rajt. Második nap Fonyódról kellett elfutnunk a Szigligeti várig. Ez a nap volt a leghosszabb és úgy, hogy a végén még fel kellett futni a Szigligeti vár aljához. Ezen a napon már a családom is megérkezett, ami hatalmas löketet adott a további kilométerekre. Majd jött a harmadik nap a legrövidebb – már ha 45 km rövidnek számít – és a szint is sok volt benne. Szerencsére mindennap sikerült az adott távot teljesíteni. Majd következett az utolsó nap.
Az utolsó nap milyen érzések kavarogtak benned? Milyen volt a célbaérés pillanata? Mesélnél ezekről?
Felébredek. Nem fáj, pedig élek. Kávé, reggeli, korán kell odaérni. Sokan nehezen járnak, rémtörténetek (180-nál ki kellett állni), csomag leadva, elszántság, bizonytalanság. Hagytál már ki ziccert? Csak jövőre javíthatsz! Az eddigi teljesítmény mit sem ér. Biztatás, fotó majd irány Siófok!
Jól megy, nem fáj, nem figyelek másra, akár sikerülhet is. Telefon – mi itt vagyunk, mezőny sehol – majd jövök. Most már megcsináljátok! De még 35 km van! Örülök nektek, majd még találkozunk.
Jönnek az emelkedők, meleg van, nem futok az emelkedőn. Van még motivációm, megyünk együtt. Meredek emelkedő – sosem lesz vége, van még vagy 20 km. Szenvedés – csak a cél a szemem előtt. Napi maraton, magas part, gyönyörű kilátás, már csak 10 km, de látom a célt. Kavics a zokniban – nehogy már a végén! Kiürítem-jó döntés. Be kell érni – nem gyalog, futva! Tartsatok ki, pár kilométer – gyerekek jönnek veletek. Példát mutatni, összpontosítani! Még egy sarok, még egy építkezés. Hallom a bemondót, egyre közelebb van, már látom is, fogjátok meg a kezem: Boldogság! Mindenki beért! Mindenkit szeretsz! Alig ér a lábam a földre – eufória! – mesélte önfeledten Laci.
2020-ban is nekivágsz újra?
Nem neveztem még a jövő évi BSZM-re, még csak tavasz van. Lehet, hogy meg kellene tanulnom úszni? Ha elhivatottabban csinálom, könnyebb lehet a teljesítés? Majd kiderül merre tovább – mondta viccesen Laci.
És végül, de nem utolsó sorban ejtsünk szót a jótékonyságról is, ami egy nagyon nemes gesztus.
Nádudvari Péter sporttárs, szintén ultrafutó felhívására figyeltem fel, aki Jószolgálat-díjas jótékony sportoló és mellette gyógypedagógus is. Ő énektanára volt egy súlyos betegséggel küzdő kisfiúnak, Katona Miklós Patriknak. Majd elkezdett gondolkodni azon, miként is tudna ennek a kis srácnak segíteni. Ultramaratonokat kezdett futni és a kilométereket meg lehetett vásárolni, mellyel Miki gyógyulásának segítését támogatták a jótékonykodó emberek. Tavaly januárban megalakította a TEAM-MIKI csapatot, melyhez a felkészülés vége felé csatlakoztam idén márciusban, hogy megpróbáljak segíteni a céljaik elérésében. Közben ők adtak nekem egy életre szóló útravalót, amely könnyedén átlendít sokféle problémán, segít megtalálni a helyes utat. A TEAM-MIKI céljairól a www.adomanybank.hu oldaton lehet tájékozódni.
Köszönöm ezt az élménybeszámolót. További Szép Sikereket Kívánok!
B.D
