Aki hazajár Kiskőrösre praktizálni – Dr. Markó Gábor neurológus

A VIRA Magazin minisorozattal kívánja bemutatni az olvasóknak a kiskőrösi és környékbeli fiatal vállalkozókat. Igen, ifjú koruk ellenére ők nem költöztek el külföldre vagy a fővárosba (esetleg megjárták, de hazajöttek), hanem itt, városunkban vagy legalábbis a környéken próbálnak szerencsét, sokan közülük egészen szép eredménnyel. A VIRA olyan fiatalokat keres meg a térségben, akik családi vagy önálló vállalkozásba kezdtek és itt képzelik el jövőjüket a továbbiakban is.

Dr. Markó Gábor alig 30 éves, Kiskőrösről származó fiatal doktor, aki nem felejti el itthoni gyökereit, hazajár és nemcsak látogatóba érkezik a kisfiával és szintén orvos feleségével. Nemrég itt is megnyitotta neurológiai magánrendelőjét, itt beszélgettünk vele szakmája komolyságáról és jövendőbeli terveiről.

VIRA: Kiskőrösi diák voltál, majd Szegedre mentél. Hogyan lettél neurológus?

M.G.: Itt éltem 18 éves koromig Kiskőrösön, a Petőfi Sándor Gimnázium hatosztályos tagozatán végeztem. Nagyon szerettem idejárni, a legjobb éveim a gimis évek. Hiába van 6 év az orvosin is közösséget kovácsolni, én a szegedi egyetemi tanulmányaim alatt is a gimis barátaimmal jártam össze. Nagyon sokáig nem tudtam, hogy pontosan milyen orvos szeretnék lenni, mindenbe belekóstoltam. Folytattam tudományos tevékenységet biokémián, mellkas sebészeten, gyereksebészeten, oktattam szövettant a patológián. Ez utóbbi nőtt nagyon a szívemhez, szerettem tanítani. Egyébként a feleségemmel is itt találkoztunk, őt is oktattam, aki végül szülész-nőgyógyász lett. Voltam elnökségi tagja a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületnek Szegeden, volt kortárs segítő csoportunk is. Végül a hatodik évben, amikor már folyamatos külső gyakorlaton voltunk kórházakban, ott körvonalazódott bennem, hogy neurológus szeretnék lenni. Ez az orvostudomány egyik fekete báránya, nem sokan szeretik, mert eléggé részletes és bonyolult, de nekem pont ez tetszett benne, presztízs szakmának érzem.

VIRA: Hol praktizálsz?

M.G.: Maradhattam volna Szegeden, de ott már sokan vannak ezen a területen. Jöttem volna Kiskőrösre, ha volna kórházunk, akkor nagyon szívesen maradtam volna a szülővárosomban. Végül elköltöztünk a feleségem szülővárosába, Székesfehérvárra. Dolgozom a fehérvári kórházban fekvőosztályon, illetve szakrendelek, emellett magánrendelek itt Kiskőrösön és ügyeleteket vállalok a siófoki kórházban.

VIRA: Mi a te területed? Milyen problémákkal fordulnak hozzád?

M.G.: A fekvőbeteg kezelés Székesfehérváron van, ott nagyrészt a stroke-on (agyér-elzáródás, agyvérzés) átesett pácienseket kezeljük, illetve különféle ritkább betegségek kivizsgálását végezzük. Járóbeteg szakrendelésen itt Kiskőrösön gyakori panasz a különféle fejfájások, az epilepszia. Időseket érintő betegségek mint a Parkinson-kór, memóriazavar, vagy éppen olyan tünetek, ami miatt elsőnek hozzám jönnek a betegek, ilyen a végtag zsibbadás, fájdalmak, érzés-kiesések, gyengeség, szédülés.

VIRA: Hogy jött a gondolat, hogy szülővárosodba is hazatérsz magánrendelni?

M.G.: 6 év az egyetem, majd 5 évig kell dolgozni a szakirányon és szakvizsgát teszünk, ami van olyan nagy dolog mint egy államvizsga. Ezt tavaly novemberben szereztem meg, ilyenkor lehet magánpraxist nyitni. Székesfehérváron is lenne rá kereslet, de egyelőre ott vannak elegen. Így megpróbáltam itt a szülővárosomban, itt azért kicsit otthonosabban mozgok. Lehet egyszer Székesfehérváron is nyitok, de egyelőre rengeteget dolgozom így is. A fehérvári kórházban fekvő és járóbeteg ellátásban is részt veszek, ügyelek, átjárok hetente – kéthetente Kiskőrösre és még Siófokot is elvállaltam. Itthon nagyon régóta nem volt neurológus a környéken, így eleinte nagyon sokan jöttek, most már ráálltunk a két heti rendelésre.

VIRA: Folyamatosan képezni kell magad?

M.G.: Szeptembertől újabb két éves képzésbe kezdek, gyermekneurológiát fogok tanulni. Már így is nagyon sok megkeresést kapok, nagyon sokan jönnének gyerekekkel is. Mindenhol hiány van belőle Magyarországon, körülbelül 50 gyerekneurológus van az egész országban. A szakvizsgát azt nemcsak megszerezni, hanem megtartani is kell. Kongresszusra járunk és 5 évente kötelező továbbképzésre, aminek a végén szintén van vizsga. Most jöttem haza egy neurológiai kongresszusról Norvégiából, szeptemberben Stockholmba fogok egy másikra utazni. A képzésünk így folyamatos és 5 évente ez megújul.

VIRA: Külföld tervben van?

M.G.: Minden orvosban felmerül a külföldi munka gondolata és lehetőségem is volna rá. A külföldi állásokra soha nem az orvos jelentkezik, hanem minket keresnek meg. Havonta érkezik valamilyen megkeresés, hogy menjek külföldre és egy héten belül szerintem kezdhetnék is. Nem egy nagyon bonyolult kimenni, mindenhol orvoshiány van, nemcsak itthon. Külföldön kapkodnak az orvosokért. Németországban az orvostársadalom nagy része nem német állampolgár. A Skandináv országokban az orvosaik nagy részét külföldi egyetemeken képeztetik. Külföldben egyébként nem a pénz motiválna, hanem a szakmaiság. Itt próbálják ki az új gyógyszereket, itt kezdik elsőnek az új terápiákat. De ezt felülírja, hogy itthon van a család, a barátok.

VIRA: Hol képzeled el magad 5-10 év múlva?

M.G.: Ugyanígy látom magam, csak szakmailag előrébb. Hosszútávon maradunk Székesfehérváron, a kórházi munkám és a magánpraxisom is szeretném megtartani. Az biztos, hogy a felnőtt és gyermekneurológia területén praktizálok majd. Itt a kiskőrösi magánrendelést mindenképpen megtartom, a munkáim közül a legjobb résznek tartom a kiskőrösit. A magam ura vagyok, nagyon szeretem Kiskőröst, ha lenne kórház, én biztosan itt laknék. Nagyon szeretek hazajárni, a családdal és a kiskőrösi barátokkal lenni. Itt is tervezem kibővíteni praxisomat a gyermekneurológiai szakrendeléssel, mert azt tapasztalom, hogy már most van rá kereslet.

DéKá