Borvendég Deszkáss Sándor (alias Fehér Szarvas) volt az a keceli származású tudós, aki több indián regényben és tanulmányban állít emléket Amerika őslakosainak. Nemcsak tanulmányozta és néprajzosként leírta az indiánok életét és gondolatvilágát, de igyekezett idehaza is népszerűsíteni ezt az életmódot. Az 1950-es és 60-as években „törzseket” és indián életmód táborokat szervezett társaival, melybe azonban beleszólt a titkosrendőrség és ügyet kreáltak az ártatlan szórakozásból.
A jeles keceli indián emlékét tábla őrzi a helytörténeti gyűjtemény falán, melynél rendre megemlékeznek a nyári indián tábor résztvevői. Mert bizony van ilyen Kecelen, mégpedig a Művelődési Ház és Könyvtár dolgozóinak szervezésében.
A keceli indián tábor évek óta megrendezésre kerül, idén mintegy 30 gyerekkel és ifivezetővel. Mint Widnerné Fenyvesi Bernadett intézményvezető elmondta, az egyhetes programban szerepelt fürdőzés, néprajzi kirándulás és akadályverseny egyaránt. A fő vezérfonal az indián élet volt — ennek során szó esett viselkedési normákról, névválasztásról és a természetben való élésről. Ahová lehetett, biciklivel közlekedtek, így például a záró alkalmat jelentő Sima-tóhoz is.
Itt először akadályversenyen vettek részt a törzsek: a Sosonok, a Dakoták és az Apacsok. Ennek során először segíteni kellett az ebéd elkészítésében (a krumplipucolás sok gyereknél még otthoni gyakorlása vár), majd indián karkötők készültek. Az indulási sorrendet sorshúzással döntötték el. A lencse-borsó-bab válogatás időre történt, ugyancsak a bóják közötti szlalomfutás a pohár vízzel.
Vajon melyik tárgy köthető az indiánokhoz? — ez már bekötött szemmel zajlott, hogy nehezedjen az ügy. A csomózásnál azonban természetesen oda lehetett nézni — és így jobban is ment! Az akadályverseny záróállomása az íjászat volt, és bizony elég sokan le tudták lőni a vaddisznót!
Ebéd után csónakázás és terepjárózás volt a program, így zárva le az egyhetes tábort.
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
