A VIRA Magazin minisorozattal kívánja bemutatni olvasóinak a kiskőrösi és környékbeli fiatal vállalkozókat. Ifjú koruk ellenére ők nem költöztek el külföldre vagy a fővárosba (esetleg megjárták, de hazajöttek), hanem itt, városunkban vagy legalábbis a környéken próbálnak szerencsét, sokan közülük egészen szép eredménnyel. Ezért olyan fiatalokat keresünk meg térségünkben, akik családi vagy önálló vállalkozásba kezdtek és itt képzelik el jövőjüket a későbbiekben is.
Dr. Szerető Jenő, a kiskőrösi székhelyű Hargita Patika Kft. egyik fiatal tulajdonosa még alig múlt 31 éves, mikor ügyvezetőként belecsöppent a vállalkozói életbe. A diploma megszerzésével kezdetben gyógyszerész, később, mint szakgyógyszerész beosztással végezte nap mint nap hivatását. Végül nyugdíjba vonulás miatt üzlettársával karöltve átvették a stafétát a cég felett.
VIRA: 34 évesen saját patikád van. Mindig is gyógyszerész szerettél volna lenni?
Sz.J.: A Petőfi Sándor Gimnázium hatosztályos tagozatát követően Szegedre kerültem a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karára. Szüleim azt szerették volna, ha az orvosi vonalat választom, azon belül is, mint kardiológus indítom el pályafutásomat. Részemről viszont konkrét elképzelés nem látott napvilágot, leszámítva talán azt, hogy az egészségüggyel – hogy másokon segíthetek – már anno szimpatizáltam. Döntésem egyik meghatározó tényezője lett, hogy nem bírom a vér látványát. Egy kisebb sérülés, a kötelező éves alkalmassági vizsgálat már gondot okoz, persze itt vagyok, valahogy mindig túlélem. A folytatás így már egyértelművé vált számomra, patikus lettem.
VIRA: Hogyan kerültél épp a Hargita Patikába?
Sz.J.: 2011-ben végeztem az egyetemen, közben 1 évet, mint gyógyszertári kisegítő dolgoztam Balatonszemesen. Tanulmányaim alatt a Hargita Patikában is eltöltöttem kötelező gyakorlati időmet, így már ismertek jelenlegi kollégáim. Avatásom után, egy teljesen átlagos hétköznap besétáltam hozzájuk látogatóba és megkérdezték, mi újság velem, hogyan képzelem jövőmet. Akkor épp munkát kerestem. Szerencsém volt, ismertek, szerettek, és felvettek dolgozni.
VIRA: Hogyan lettél tulajdonos? Sokban változott a szereped?
Sz.J.: Mikor az előző személyi jogos nyugdíjba vonult, valakinek át kellett vennie a szerepét. Ilyen esetben a már ott dolgozó gyógyszerészek bizonyos előnyt élveznek vásárlás szempontjából. A döntés megszületése után kollégámmal karöltve társtulajdonosa lettem a Hargita Patikának. Tény, míg alkalmazotti státuszban voltam, sokkal inkább emberközpontúbb volt számomra szerepem, javarészt az officinában (kiszolgáló tér) töltöttem időmet. Alapvetően kommunikatív jellemnek tartom magam. Szeretem az emberek visszajelzéseit. Rendkívül felemelő és építő jellegű érzés, mikor visszajön a páciens, és közli velem, hogy bevált a javasolt tanács vagy termék. Ez egy egyértelműen erős pozitív visszacsatolás, hogy valamit jól csinálok. Sokakkal beszélgettem, új embereket, személyiségeket ismerhettem meg. Mind emellett sok időt töltöttem a laborban is. Nekiálltam saját készítésű receptúrákat (főként kozmetikumok) alkotni, amik tovább öregbítették a gyógyszertár hírnevét. Sajnos ügyvezetővé válásom után valamelyest delegálnom kellett a fentieket, aminek oka részben a nem látható háttér (adminisztratív, könyvelési, logisztikai) munkák ill. az anyapatikához tartozó fiókpatikába (Tázlár) való kiküldetés.
VIRA: Hogyan képzeled el a jövődet? Innentől Kiskőrösön maradsz, hiszen saját patikád lett?
Sz.J.: Mindenféleképpen kihívásnak tekintem hivatásom, így ennek megfelelően unalmas pillanatokkal ezidáig még nem találkoztam. Szeretem, hogy ilyen sokszínű és még nagyon sokáig szeretném is folytatni, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az idő múlását valamiért egy ideje egyre gyorsabbnak érzem.
DéKá
