Zsíros Linda az egykori csengődi lány mára a Kaposvári Csiky Gergely Színház ünnepelt színésznője. Kislányként még focilabdát kergetett így gyerekkori ismerősei inkább hitték, hogy focista lesz, mintsem színész. Linda azonban megvalósította igazi álmát. Ma már nem csak színházban lép fel, számos filmben, sorozatban, videoklipben is szerepet kapott, sőt a TV2 Akadémia – Műsorvezető szakos hallgatójaként élő adásban készített interjút a FEM3 Café keretein belül, amelyből jelesre vizsgázott. Linda energiái kifogyhatatlanok, száz fokon ég a beszélgetés alatt is. A legszembetűnőbb számomra 30 éves ismeretség után, hogy megmaradt ugyanannak az energikus vidéki lánynak, aki egykor Csengődön rúgta a focilabdát fiúkat megszégyenítő tehetséggel. Lehetett volna válogatott labdarúgó a lányok között, ő azonban a színészetet választotta és most sikert sikerre halmozva játszik Kaposváron.
VIRA: Vidéki kislányból lettél sikeres színésznő, koreográfus. Lehettél volna focista is. Mesélj az utadról!
Zs.L.: A focihoz fűződő szerelem megmaradt bennem, a mai napig szívesen kimennék a pályára. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi – drámai tagozatára jártam és mellette három focicsapatban játszottam egyszerre, így minden nap a pályán voltunk. Hobbiként fogtam fel, de később megyei válogatott lettem. Az érettségi előtt kerültem válaszút elé, mivel fel akartak vinni Budapestre a Fradi női csapatába, de én végül a színészetet választottam hivatásomul. Így 18 évesen végleg elbúcsúztam a focipályától. Két évig a budapesti Keleti István Alapfokú Művészeti iskolában tanultam, majd az Újszínház stúdiójába kerültem. Végül a Színház – és Filmművészeti Egyetem, Színházrendező – Fizikai színházi koreográfus szakán végeztem 2014-ben és már végzős évemben táncosként dolgoztam a Víg Színházban. Alapvetően szinte bármit rám lehetett bízni. Egy – egy előadás kedvéért megtanultam bábozni, reptettek a színpad felett pár méter magasan, a táncokban is első sorban álltam, mindent elvállaltam munkám iránti szeretetemből. Párhuzamosan a Pesti Színházban is dolgoztam. Ezzel egy időben már rengeteg koreográfusi munkát is kaptam az egyik volt osztályfőnökömnek, Horváth Csabának köszönhetően, aki a Forte Társulat alapítója. Csaba számos meghatározó előadása közül Arany János: Toldi című munkájában vagyok látható, melyet még a Színművészeti Egyetemen készítettünk és mára már elérte a több, mint 150 előadás számot. Meghívtak Kaposvárra, így a Fortét kivéve, elbúcsúztam a budapesti játszóhelyeimtől. A Vígszínház igazgatójával jóban váltunk el, azt mondta az ajtó előttem mindig nyitva áll. Vágyam volt társulati tagnak lenni, így elfogadtam a felkérést és Kaposvárra költöztem, immár két éve.
VIRA: Hazalátogatsz még Csengődre?
Zs.L.: A szüleim miatt persze, jövök, amikor csak munkám engedi, de megszoktam már Kaposvárt is. Második otthonomnak tekintem. Mégis a “haza” mindig Csengőd lesz. Jó a csend, jó kakaskukorékolásra ébredni, tenni – venni a kertben, ma is például füvet nyírtam. Szeretek hangos „csókolom”-okat köszönni az időseknek, itthon ezt még lehet. Ez a falu bája és szépsége.
VIRA: Szabadnapodon miket csinálsz?
Zs.L.: A munkám miatt rengeteget ingázom Budapestre, így ha szabadnapom van, akkor nem igazán mozdulok ki Kaposvárról. Júniustól van színházi szabadságunk augusztus végéig, de idén a Kaposvári Nyári Színházi Esték egyik előadásában, a Dámákban dolgoztam koreográfusként, így a nyáron sem állok meg. Maximalista vagyok. Ha nekem ma azt mondják, holnap munka van, akár nyári szünetben is, megyek. Nincs kibúvó.
VIRA: Legemlékezetesebb alakítások?
Zs.L.: Ezekből több is van. Szerepeltem már meztelenül, de van olyan jelenetem is, ahol szinte halálra etetnek a színpadon. Nekem ez munka, de a szüleimnek például mindig kiválasztom, ami szerintem tetszene nekik, s azokra az előadásokra hívom el őket, például a Chicago főszereplőjeként a premier előadásban láttak.
VIRA: Minden pillanatban dolgozol. Országosan végzed a munkád.
Zs.L.: Koreografáltam Szombathelyen, Miskolcon, Kecskeméten, Székesfehérváron és Romániában is. Jelenleg párhuzamosan dolgozom Kaposváron és Budapesten.
VIRA: Hogyan találnak rád a szerepek?
Zs.L.: Úgy érzem, van egy szerencsecsillagom, ami időnként rám hullik. A munkák többnyire célzottan találnak meg. A Kaposvárra jutásom sem volt épp szokványos. A moziban is vetített Budapest Noir című filmben forgattam épp. Ott fedezett fel Rátóti Zoltán a Kaposvári Színház akkori igazgatója és egy rövid beszélgetés után meghívott a Csiky Gergely Színházhoz rögtön társulati tagnak. A mai napig alig fogom fel, hogy micsoda szerencsém volt akkor. 2017 óta vagyok társulati tag. A színházban nem ismert senki, mégis sorra kapom a hozzám legközelebb álló színészi és koreográfusi feladatokat. Az egyetemi éveim alatt álmodoztam róla, hogy egyszer Kaposváron játszhassak. A másik volt színművészetis osztályfőnököm, Lukáts Andor is a híres kaposvári színész legendák közé tartozik, és valahogy ez vonzott benne, úgy gondoltam büszke lenne rám.
VIRA: A legnagyobb élményed?
Zs.L.: Osvárt Andreával készült egy rövidfilm, a Yes, ahol az egyik színműs osztálytársam segítette őt, hogy filmbeli gesztusai minél pontosabbak legyenek. Egy napon azonban engem is behívtak a jelenetei lepróbálásához és hamar összeszoktunk. Akkor még rövid hajam volt és tényleg hasonlítottunk is egymásra. Egyik napról a másikra én magam is bekerültem a filmbe, Andrea testdublőreként. A filmet később egy Los Angeles-i filmfesztiválon is vetítették és ez igazán felemelő érzés. Sőt pár hónappal később a Megdönteni Hajnal Tímeát című filmbe már Andrea kért fel fiatalkori megformálására. Az RTLII-es Oltári csajok című sorozat forgatását is nagyon megszerettem még 2017-ben. Épp itthon voltam Csengődön, a nyári szabadságomat töltöttem, amikor telefonon hívtak, hogy lenne egy szerep. Szinte biztos voltam benne, hogy nem engem választanak majd, mégis valami csoda folytán – mondom a szerencsecsillag – enyém lett a szerep.
VIRA: Van kedvenc szereped?
Zs.L.: Őszintén a szívemhez nőtt a Müller táncosai a Csikyben, ahol Andi szerepét játszom. Andi, ahogy mindenki más is a darabban, a boldogságot, a nyomorból való kiutat keresi. Ő azt az eszközt választja ehhez, hogy társra találjon, mert egyedül nem menne, így nagyjából mindenkivel testi kapcsolatba kerül, aki szerepel a darabban. Ha épp párkapcsolatom van és boldog vagyok, akkor annak energiáit tolom bele a boldogságot hajszoló Andi szerepébe. Ha valami szomorúság ér, akkor azt váltom előnyömre a játékomban. A Csikyben kapott énekes szerepek is sokat jelentenek nekem, a Chicago nagy feladat volt, hálás és egyben megtisztelő érzés, hogy megformálhattam Velma Kellyt. Ugyanakkor játszom ovis előadásban is, ahol a gyerekeket elkápráztatni a legédesebb feladat.
VIRA: Van szerepálmod?
Zs.L.: A Bűn és bűnhődés Raszkolnyikovja. A lassú idegösszeomlás, a bűntudat elhatalmasodása, a belső konfliktus, megannyi játszható tulajdonság, ami foglalkoztat. Tudom magamról, hogy nem vagyok egy “Júlia” típus (Rómeó és Júlia). Ilyen formában munkálkodik bennem a gyerekkori fiússágom, hogy ezt a Raszkolnyikovot eljátszanám egyszer.
VIRA: Legmeghatóbb élményed?
Zs.L.: Mindig az egyik legmeghatóbb a premier, mert előtte egy komoly munkafolyamat zajlik le, a befektetett energia, fáradtság és öröm viszont ekkor tud igazán a felszínre törni.
VIRA: Legviccesebb emléked?
Zs.L.: A Megdönteni Hajnal Tímeát című film első napja a mozikban. Épp a névnapomon jelent meg a film és az egyik barátnőmmel néztük meg. Tele volt a kezem pattogatott kukoricával, csokival, szinte a moziban ünnepeltünk. Amikor megláttam magam a mozivásznon, elkezdtem kiabálni, hogy „Ott vagyok! Az én vagyok!” Aztán nem győztem bocsánatot kérni a körülöttem ülő közönségtől a hangoskodásért. Ahányszor eszembe jut, elmosolyodom. Remélem sok ilyen élményem lesz még, hogy eldobom a popcornt örömömben és kiabálok, mert feltűnök a filmvásznon.
VIRA: Elhiszed mostanra már magadról, hogy tehetséges vagy?
Zs.L.: A Csikyben éves szerződések vannak. Márciusban a színház és a művészeti igazgató egyenként beszél a színészekkel és szerződést hosszabbítanak vagy éppen bontanak. Rettegve ültem a folyosón, hogy mi lesz velem. Féltem, hogy nem kellek oda, nincs már rám szükség. Ennek ellenére mosolyogva hosszabbították meg a szerződésem. Azt, hogy tehetséges vagyok e, azok tudják megítélni, akik nézik a munkáimat a színházban vagy épp a tévében. A Csikynek van egy Keltető nevű színitanodája. A gyerekek egész évben tanulják a mesterséget és az évad végén egy táborral zárul tanulmányuk. Volt rá példa, hogy egy anyuka írt nekem, hogy a gyermeke rólam rajzol otthon, mert én lettem a példaképe. Sokan aláírást is kérnek, nekem ez mindig egy furcsa pillanat, mert még nem érzem a valódi okát, szeretnék minél többet letenni az asztalra.
VIRA: Visszanézed magad a tévés szerepeidben?
Zs.L.: Mindig. Nagyon kritikus vagyok magammal szemben, de így tudok fejlődni, hogy legközelebb mit csinálnék másképp.
VIRA: Média felé sodródnál?
Zs.L.: Nem titok, hogy szeretnék vele foglalkozni, főként a Híradó bemondói szerepében tudnám magam elképzelni, vagy olyan műsorban, ahol szükség van a színészetre, ahol ez komoly elvárás. Mostanra már tudok mérlegelni, hogy milyen felkérésre mondok nemet. Fura, de megtanultam ezt is.
VIRA: Jövő?
Zs.L.: Azt mondják, ha a szakmáról, a hivatásomról beszélek, folyton csillog a szemem. Az első és legfontosabb jelenleg ez. A színészet. Célom, hogy még mélyebben megismerjem magam, kutassam, hogy melyik szerepkör áll igazán jól és magamhoz képest legyek nap, mint nap jobb. Ez szerelem.
DéKá
