Soltvadkert határában biztosan sokaknak feltűnt, hogy egy elkerített területen szarvasokat láthat a Tázlár felé autózó. Az állatok már régóta ott élnek, de hogyan is lett egy örökségből virágzó farm?
A kutyák betessékelése után, kezében kislányával jön felém Dóri férje Boris, nyomában három éves kisfiával, aki épp a dám szarvasokat kezdi el etetni – teljes a családi kép.
„Mint sok fiatal én is szerencsét próbáltam külföldön, ám amikor megismertem Borist és összeházasodtunk, akkor úgy döntöttünk, hogy közös életünket Magyarországon kezdjük el” – mondja Brosius-Szomor Dóra, aki mára már kis családjával teljesen elvonult a városi élettől.
„Az újságírás és a média volt a célom, de egy idő után nem is tudtam mit akarok. Akkor még sok mindenbe belekezdtünk, növényekkel próbálkoztunk, de abban a formában ahogyan csináltuk, rájöttünk, hogy nem lehet megélni belőle.”
Hogyan jött az állattartás, és miért pont vadak?
Édesapám vadász volt és nagyon szerette az állatokat, tartott is egy pár dám- és gímszarvast. Egy hirdetés feladásakor rájöttem, hogy egy keresett állatot nevelgetünk hobbi szinten. Az állatokat mindig is szerettem, és nem is gondoltam, hogy ebből meg lehet élni. Otthagytuk városi nagy házunkat és kijöttünk ide, ahol felnőttem. Itt jöttem rá, hogy nekem mennyire hiányzott ez a fajta élet. Én beleszülettem abba, hogy voltak itt állatok, de hogyan is lehet ezt hivatalosan tenyészteni, no ezt az utat magam jártam ki! Az idén már én írom az érdeklődőknek a vadfarm létesítési engedély kérelmeket. Tehát tovább álmodtuk amit édesapám elkezdett. A farmon régebben vaddisznókat is tartottunk, de amikor bejött a sertéspestis inkább váltottunk és muflont kezdtünk el tenyészteni.
Mi a fontos számotokra?
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy gyermekeink lássák az egész körfogást, hogyan lesz a cukiságból felnőtt példány és bizony azt is, hogy az elhullás is természetes része az állattartásnak. Igyekszünk megszerzett tudásunkat átadni másoknak is. Idén először 6-12 évesek részére Mini gazda tábort szerveztünk, ami olyan sikeres volt, hogy jövőre több turnust is indítunk. A nap végére térképet rajzolt a szutyok a testükön, de ennek csak örültek a szülők, mert igazán boldogan tértek haza gyermekeik. Elsősorban oktatás volt a cél, minden nap más állat gondozásáról tanultunk, hiszen itt a farmon is tartjuk mind a négy féle színű dámszarvast, muflont, gímszarvast, birkát, lovat, disznókat, házi szárnyasokat. Sokan a mai napig összekeverik a szarvas és az őz jegyeit, meg vannak győződve róla, hogy a szarvas a hím, az őz a nőstény (meséli nevetve Dóri).
Felsoroltál háziállatokat is, saját fogyasztásra tartjátok őket?
Van, amit igen, de sertést már régóta tenyésztünk. Fiatal gazda pályázaton nyertem és így lehetőségünk van tovább fejleszteni a disznótelepünket. Mára már fekete mangalica törzstenyészet lettünk. Ez büszkeséggel tölt el, hiszen ez a faj 100 éve kihalt, kb. 20 éve jelent meg ismét az első fekete mangalica. Ez most egy új tapasztalat számunkra, mert nagyon szigorú az állatok bírálata, például nézik, hogy áll az állatok füle, hogy milyen testtartása van, és tényleg minden milliméteren feketének kell lennie. Most legutóbb 40 malacból hetet választottak ki, ami megfelelt a továbbtenyésztésre.
Több száz állat gondozását végzitek nap mint nap, van segítségetek?
Igen, de nem olyan embereket keresünk, akik csak a szart lapátolják. Kicsit tovább gondoltuk és rátaláltam a https://wwoof.hu/ oldalra, ami egy világméretű mozgalom a fenntartható élet népszerűsítésére. Itt olyan emberek jelentkeznek, akik szeretnének tapasztalatokat szerezni a számukra kiválasztott ország bio kisgazdaságainak életéről. Az önkéntesek segítik a házigazda napi feladatait. A világ minden tájáról érkeztek már hozzánk. Nekünk nagy segítség, nekik pedig életre szóló tapasztalat és élmény.
Folyamatosan növekedtek, vannak még céljaitok?
Igen, azok mindig kellenek. Körülbelül 11 hektáron gazdálkodunk, ebből 7 ha-on a természetes környezetükben tartjuk a szarvasokat, itt igazából a területtel nincs gondunk, csak a kerítést kell karbantartani. A maradék 4 ha-on folynak a fő munkák és fejlesztések, a hétvégén érkezik hozzánk három emu. Szeretnénk kialakítani egy nagyobb tavat és egy kos illetve bika kertet, ahol a trófeás vadat külön tartanánk. Tanyafejlesztési programban napelem pályázatot is nyertünk, így lehetőségünk van a gépek fejlesztésére.
Saját magunk termeljük meg a zöldségeket, és nagy öröm látni, hogy fiam kimegy a kertbe leszakítja, amit épp megkíván. Múltkor épp a sárgarépát majszolta, úgy ahogyan kihúzta a földből, ha tisztán tányéron adom oda neki, meg sem eszi. A legnagyobb kincs, hogy a gyermekeink végig mellettünk vannak, miközben dolgozunk. Napjainkat úgy éljük, hogy nem tervezünk, mert ebben a házban az állat az úr.
Farmunkon minden érdeklődőt szeretettel várunk előzetes bejelentkezés alapján. Aki bepillantást szeretne hétköznapjainkba, megteheti a Facebookon a Vad-kert profilján.
B.M
Fotógaléria:
