Gondolná aki nem ismeri, hogy Kiss Csaba, mint gyűjtő, egy szakállas, nagyítóval a kezében járó egyén. Mikor könyvet szerkeszt, múzeumi kiállítást rendez, egy szemüveges professzor, amikor az értéktári döntésekben részt vesz egy fontoskodó tudós helytörténész, amikor Kinder-figurákat gyűjt, játékos gyermek. Kiss Csaba külsőre ugyan nem, de belsőre mind ez egyben. Egy jó humorú, tájékozott, széles érdeklődési körű, energikus, céltudatos, határozott ember.
Legelőször úgy ismertük meg, mint gyűjtő. Igaziból mi a foglalkozásod?
Jelenleg egy nyomdai előkészítő cégnél kertészként dolgozom.
Miket gyűjtesz?
Sok mindent gyűjtök. Fő gyűjtési területem: Kecel (mindent gyűjtök, ami Kecellel kapcsolatos, bármilyen tárgyi anyag, amire rá van írva, hogy Kecel. Emellett papírrégiségek, oklevelek, kártyanaptárak, számolócédulák, fotók….)
Mindent, ami Kecelhez köthető. Komoly gyűjteményem van különböző témájú képeslapokból, valamint a numizmatika (régi- és külföldi pénzek) szinte minden kategóriája megtalálható a gyűjteményemben. Szép anyagunk van sorsjegyekből, közel 10 éve gyűjtöm a kaparós sorsjegyeket. Gyűjtöm a filatélia bizonyos területeit, de van egy komolyabb Kinder figura gyűjtemény is a birtokomban.
Honnan ered ez a gyűjtőszenvedély?
Valamikor a 80-as években az általános iskolában Mihály László tanár úr vezette a bélyegszakkört, a bélyegek iránti szeretettel ő „fertőzött” meg. Aztán a későbbiekben megismertem Veréb István urat, aki a keceli önkormányzatnál dolgozott, neki nagyon szép és különleges éremgyűjteménye volt, s ez adott egy újabb lökést a gyűjtőszenvedély kiszélesedése felé.
Hol szerzed be ezeket a „kincseket”?
Kecellel kapcsolatos anyagok előkerülhetnek akár egy helyi padlásról vagy fiók mélyéről. Egy környékbeli régiségkereskedő eldugott zugaiból vagy bizonyos esetekben kerülnek elő aukciósházak kínálatából is. Az egyéb gyűjtési területek új darabjait zsibvásárok, bolhapiacok, kereskedések kínálatából vagy gyűjtőtársakkal való csere útján szerzem be.
Gyűjteményednek tárgyaiból már több kiállítást rendeztetek a Városi Múzeumban. Melyek voltak ezek?
Nemcsak a keceli Városi Múzeumban volt kiállításom, hanem az első tárlat a keceli Városi Könyvtárban és Művelődési házban a „Magyar papírpénz története” címmel volt látható, de a környező városokban is volt már pénztörténeti kiállítás, valamint különböző képeslap kiállításom is volt. Legtöbbször a keceli Városi Múzeumban mutatkoztam be, első sorban a helytörténeti gyűjteményből mutattunk be válogatást, de különböző tematikus képeslap anyaggal is bemutatkoztunk itt.
Munka és gyűjtés mellett klubot vezetsz Kecel Helytörténeti Kutatóegylet néven, „Kutassuk együtt Kecel múltját” címmel. Kik a klubtagok? Milyen módon tudjátok kutatni Kecel múltját egy-egy klub-foglalkozáson?
Kivetítőn, nagy méretben a régi képek beazonosítása történik, kik lehetnek a képen, mikor és hol készülhetett a felvétel. Nagy eséllyel találhat bárki felmenőiről olyan felvételeket, amelyek eddig ismeretlenek voltak a családnak. Esetleges történetek, legendák, pletykák hozzáfűzése bizonyos eseményekhez, személyekhez, épületekhez. A klubba bárki ellátogathat, s el is látogat korosztálytól függetlenül.
Facebook oldalnak, „Kecel és keceliek Anno”, amelynek Te vagy az adminisztrátora, mi a célja?
Igazából hasonló a cél, mint a kutatóegyletnél. A helytörténeti gyűjtésem által közel 20 000 felvétel vagy fotó Kecelről, a keceliekről. Akár a kutatóegyletnek, akár a Facebook-os Kecel anno csoportnak a fő célja, hogy ezeket a régi, megsárgult fotókat tartalommal töltsük meg.
Elnöke, vezetője vagy a Keceli Értéktárnak. Mit jelent ez számodra? Nemcsak tárgyakat – főleg a várossal kapcsolatos – gyűjtesz, hanem részed van abban is, hogy a szellemi értékek se menjenek veszendőbe. Mit tudsz mondani a keceli értékekről?
2015-ben alakult meg a Keceli települési Értéktár, amelynek az elbíráló bizottság elnöke lettem. Az 5 tagú értéktár bizottság önként vállalt feladata, hogy a lakosság által benyújtott különböző helyi értékeknek vélt javaslatokat elbírálja. Nagyon fontosnak tartom az értéktár rendszert, hiszen olyan jelentős értékek kerülhetnek felszínre, amely enélkül a feledés homályába merülhetnek.
Múlt év decemberében jelent meg a két kötetes Nagy Keceli Képeskönyv, a Te szerkesztésedben, amelynek képanyaga szinte majdnem egészében a fotógyűjteményedből került ki. Mit jelentett számodra ennek a kötetnek a megjelenése?
Több mint 4 éves munka eredménye ez a két kötet, mely közel 1 300 fotót tartalmaz Kecel múltjával kapcsolatosan. Egy igazi csapatmunka eredménye ez a két kötet, amelynek megszületése már régóta esedékes volt. A helytörténeti gyűjtésem egyik fő ágazata a keceli fotók. Az óriási mennyiségű fotóanyag publikálás után kiáltott. Ezt a két kötetet az 1984-ben megjelent Kecel története és néprajza című nagyszerű munka kiegészítéséül szántam.
Hogyan fogadták az olvasók a könyveket? Milyen elismerést kaptál munkádért?
Én személy szerint úgy érzem, hogy nagy siker lett a NAGY KECELI KÉPESKÖNYV. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, nemcsak én, hanem mindenki, aki részt vett a munkában.
Április 23-án Kecel újratelepítésére rendezett ünnepségen adta át a város az elismeréseket. Ezen a napon a NAGY KECELI KÉPESKŐNYV négy fő alkotója: Kiss Csaba, Turnai Ágnes, Varga Eszter, Varga Józsefné a „PRO CULTURA” díjat kapta.
Mi lesz a következő? Van-e készülőben valami hasonló?
2020-ban 150 éves a Keceli Önkéntes Tűzoltó Egyesület. A keceli tűzoltóság parancsnoka Travnik János vetette föl az ötletet, hogy erre a kimagasló jubileumi alkalomra egy kiadványt szeretnének megjelentetni. Ebben kérte a KECELI KÉPESKÖNYV fő alkotócsapatának segítségét. Jelenleg a csapat ezen a feladaton dolgozik.
Ki segít ezekben az önként vállalt feladatokban?
Mind a kiállítások szervezésében, mind a gyűjtőmunkában, mind a NAGY KECELI KÉPESKÖNYV előkészületeiben, majd később a szerkesztésében párom, Turnai Ágnes nyújtott segítséget.
Mi az, ami hajt előre és örömmel csinálnád?
A pozitív visszajelzések mindenképpen ösztönzőleg hatnak. Én és a csapat nevében mondhatom, hogy semmiképpen nem a személyes elismerés hajt engem vagy bennünket, hanem maradandó érték teremtése és az utókornak való megörökítése és átadása.
Mi az, ami hátráltat ebben a nem mindennapi tevékenységben?
Egy szóban meg tudom fogalmazni: az idő. Mivel fő munkahelyünkön dolgozunk, ezért a szabadidőnk nagy része ezekre az önként vállalt és társadalmi munkában végzett feladatokra megy rá. Egyszerre sok mindennel foglalkozom, foglalkozunk, ezért szinte mindig időszűkében vagyunk a dolgok előrehaladását illetően.
Mit tervezel, amit szeretnél megvalósítani a magad örömére, Kecel hasznára?
Rengeteg terv van a tarsolyomban, de azt hiszem dőreség lenne olyan dolgokat elmondanom most, amelyeket hosszú idő múlva tudok megvalósítani.
Varga Eszter
Fotógaléria:
