Horváth Borbála 2014 óta tevékenykedik Kiskőrös Város Képviselő-testületében, aki főiskolai tanulmányai elvégzése óta él itt. Korábban, 2010-től 2014-ig a Megyei Önkormányzat Oktatási majd Területfejlesztési Bizottságának munkájában vett részt. 35 éve tanít, jelenlegi munkahelye a KEVI Petőfi Sándor Általános Iskolája. Fontos feladatának tartja, hogy az itt felnövekvő fiatal generáció kellően rátermett, keresztény értékrendű, széles látókörű legyen. A Szociálpolitikai és Egészségügyi Bizottság tagjaként igyekszik ellátni azt a feladatot, amire felhatalmazást adott számára a helyi lakosság. Számára Kiskőrös nem csak egy város, hanem az otthona, ezért erős benne a város iránti szeretet és tenni akarás.
Hogyan látja Kiskőröst az elmúlt 5 éves önkormányzati ciklus után?
Öt évvel ezelőtt listáról jutottam be, ami azt jelenti, hogy egyéni választókörzetem nincsen. Ennek ellenére engem is nagyon sok lakos megkeresett – mivel, hogy tanítok is, sokan ismernek – akár hétköznapi apró-cseprő, akár a közösséget érintő jelentősebb problémákkal is.Na most én ugye csak úgy belecseppentem úgymond egy nagyon zárt közegbe. Nagyon szerettem volna jól dolgozni a testületben. Most így visszatekintve az elmúlt 5 évre, azt gondolom, hogy egy dolgos, összetartó, a városért az együttgondolkodásra is képes testületben találtam magam. Ezért hálás is vagyok. A célom az volt, hogy amiben csak lehetséges, segíteni tudjam a kiskőrösi lakosokat. Ebben az önkormányzati ciklusban számtalan fejlesztés valósult meg városunkban, mely szerintem annak is köszönhető, hogy tudtunk együtt közösen dolgozni. A közös munka vitt minket előre. Én tényleg azt látom, hogy Kiskőrös nagyon sokat fejlődött és ez köszönhető a város lakosainak, illetve a testület összefogásának is. Én most nem említenék meg itt konkrét dolgokat, mert aki végighalad a városon, illetve nyomon követi a helyi közéletet, az látja, hogy mit szavaztunk meg, honnan-hova jutottunk.
Mi az, amit lehetett volna jobban, másként is csinálni?
Én a Szociálpolitikai és Egészségügyi Bizottságban voltam bizottsági tag. Főként erre a területre összpontosítottam. Amit én még mindig hiányolok, és amit nem sikerült megvalósítanunk például bérlakás program, rászoruló családok támogatása, esetleg a fiatalok lakhatásának segítése, akár ingyenes telekkel. Úgy gondolom, hogy a szociális szférában, valamint az egészségügyben lenne még tennivalónk.
Ön konkrétan milyen ügyeket vitt a testület elé, mit sikerült ezekből megvalósítani?
Nekem, mint listáról bejutott képviselőnek, nem igazán voltak ilyen lehetőségeim. Ötleteim, javaslataim általában bizottsági szinten maradtak. Innen már rendszerint sosem jutottak tovább.
Milyen lakossági visszajelzéseket lát, hall a képviselő-testület döntéseivel, munkájával kapcsolatban?
Egy konkrét visszajelzésre nagyon is emlékszem, amikor egy piacon töltött alkalommal a helyiek azt mondták nekem, hogy ismerjük a képviselő asszonyt. Tudjuk, hogy jól dolgozik, de a testületi ülésen mindig csak azt mondják: „A bizottság tárgyalta és három igennel elfogadásra javasolja”. Én természetesen mondtam nekik, hogy ez nem mindig van így, mert mire a testület elé kerül az anyag, addigra mi már a bizottsági ülésen több soron átbeszéljük, megvitatjuk. Ezért a testületi-ülés már nem arról szól, hogy megvitassuk az ügyet, sokkal inkább arról, hogy megszavazzuk-e vagy sem. Gyakran azt is hangoztatják, hogy unalmasak a képviselő-testületi ülések, merthogy mindig minden elfogadásra kerül.
A lakossággal mennyire sikerült tartani a kapcsolatot, illetve az ő kéréseiket megvalósítani?
Lassan már mindennapos, hogy az utcán, a piacon megállítanak a lakosok. Nem kell fogadóórát sem tartanom, elég, ha boltba megyek, rögtön találkozom érdeklődő vagy éppen panaszkodó lakossal. Most egy nagyon konkrét példa jut eszembe, amivel még mindig küszködök. Mégpedig az, hogy az egyik társasháznál az udvarban kakasokat tartanak és hát ugye a kakasok gyakran felkukorékolják a szomszédságot. Ez tulajdonképpen tavasz óta körkörösen visszatérő probléma, amit még nem sikerült megoldanunk. És sajnos a lakosokkal egyezségre sem tudunk jutni. A legtöbb kérésre, problémára azért általában sikerült megoldást találnunk.
Hogyan képzeli el Kiskőröst néhány évtized múlva?
Úgy gondolom, hogy Kiskőrös nagyon jó helyzetben van a környező településekhez képest. A térség vezetőtelepülése, egy élhető város. Az, hogy ez meddig lesz tartható, azt a jövőben nagyon sok minden befolyásolhatja. Például 2020 után a mezőgazdasági támogatású pályázatokat nem látjuk. Kiskőrös lakosságának jó része még ma is a mezőgazdaságban tevékenykedik. Én a jelenleg kialakult helyzetet felháborítónak tartom. Ez így tarthatatlan. Remélem, hogy lesznek olyan pályázatok, beruházások, amelyekkel az ipart, a mezőgazdaságot, a turizmust fejleszteni tudjuk, s lakosainkat, leginkább a fiatalokat itt tudjuk tartani. Mindenesetre bízom benne, hogy még sokáig ilyen jó pozícióban marad Kiskőrös.
Kutyifa Icu
Fotók: Kincses Szilvi
