„Csak a paradoxon közelíti meg valamennyire is az élet teljességének megértését.” (Carl Gustav Jung)
Ha hagyod sírni:kegyetlen vagy; mások szerint bölcs.
Ha nem hagyod sírni:elkényezteted; megint mások szerint növeled a benned való bizalmát.
Ha beadod bölcsibe: túl korán szakad el; mások szerint jó, hogy közösségbe kerül.
Ha nem adod bölcsibe: de jó dolgod van otthon; megint mások szerint ez az élet legszebb szakasza.
Ha elhordod fejlesztésre:milyen tudatos anya vagy; mások szerint mit idegeskedsz, majd kinövi.
Ha nem hordod fejlesztésre:elveszed tőle a lehetőséget; megint mások szerint minek az a sok különóra.
Ha sokféle szakkörre viszed:minek terheled le annyira; mások szerint, ha kimarad, lemarad.
Ha semmilyen szakköre nem viszed:nem teszel meg érte mindent; megint mások szerint bezzeg az én időmben.
Ha tanulsz vele: soha nem lesz önálló; mások szerint tanulni is meg kell tanítani.
Ha nem tanulsz vele:miféle anya vagy; megint mások szerint ez az ő feladata.
Ha este mesélsz neki: fejlődik a fantáziája; mások szerint tanuljon meg elaludni egyedül.
Ha este nem mesélsz neki:nem fog szeretni olvasni; megint mások szerint minek annyit olvasni, ott a világháló.
Ha adsz neki zsebpénzt:megtanulja a pénz értékét; mások szerint amíg az én kenyeremet eszi….
Ha nem adsz neki zsebpénzt:túl sokáig anyáskodsz felette; megint mások szerint, nem kell akkora felelősség.
Ha sportolsz: jó neked, hogy ilyen sok szabadidőd van; mások szerint az egészségért tenni, a jövődbe fektetett energia.
Ha nem sportolsz:lusta vagy; megint mások szerint nem jó, ha nincs én időd.
Ha sok húst eszel:miattad megy tönkre az élővilág; mások szerint azállati fehérje az egészséges táplálkozás része.
Ha nem eszel húst:miféle úri huncutság ez;megint mások szerint nem vagy te kecske, hogy salátát egyél.
Az élet egy gigantikus paradoxon. Nincs döntés, melynek az ellenkezőjére ne lehetne példát hozni. Jót és rosszat is. Mégis kell egy útirány, hogy ne tévedjünk el. Meg kell tanulnunk nemet mondani, amikor igent várnak el tőlünk.És igent mondani, ha mások szerint a nem lenne helyes. Vállalni a küzdelmeket, hogy minden nem és igen a miénk legyen. Milliószor elbukunk. És mégis. A lényeg az, hogy felegyenesedéseink száma eggyel több legyen, mint az elbukásainké.
Legyen bár útjelzőnk a sors, az Isten, a család vagy a haza. Az éremnek minden helyzetben játszik, mindkét oldala.
Kutyifa Anikó
