A szeretet ünnepének is nevezett karácsony jelképei az angyalok, Betlehemi királyok, karácsonyfa és a gyertya. Vajon tudjuk-e mit jelentenek a szeretet ünnepén használt szimbólumaink?
Angyalok
A Szentírásban, Isten küldötteiként keresik fel az embereket, vagy dicsőítve állják körül az Úr trónját. Az angyalok kilenc hierarchiája a késő antik teológiában az embertől az Istenhez való felemelkedés fokozatait szimbolizálja. A kersztény művészet az angyalokat kezdettől fogva (férfi) alakban jeleníti meg, antik római viseletben. Eleinte szárnyak nélkül, a 4. századtól jelennek meg a szárnyas angyalok, majd a késő reneszánsztól a szárny ismét eltűnik a vállukról. Az angyalok fejedelmei a hét arkangyal, a három legnépszerűbb:
Mikhaél az ítélkező, a gonosz legyőzője, a mennyei seregek vezére, a középkor harcias szentje.
Gábriel a hírhozó. Attribútuma a liliom vagy a jogar.
Ráfáel a gyógyító és az őrangyalok elseje.
Gyertya
A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentősszimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett vagy a ravatalnál.
Háromkirályok
A IX. századtól Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak nevezték, s a három életkor, ill. a három, akkor ismert földrész – Európa, Ázsia, Afrika – szimbólumává lettek. (Boldizsárt sokszor mórnak vagy szerecsennek ábrázolták.) A napkeleti bölcseket, akiket a messiás csillaga vezetett a gyermek Jézushoz, Máté evangéliuma említi. Ajándékaiknak jelképes értelme van: az aranyat mint földi királynak, a tömjént mint istennek és a halott bebalzsamozására szolgáló mirhát mint a keresztfán szenvedő embernek adták át Jézusnak. Ezekből az ajándékokból és a csillag követéséből hamar kialakult az a vélemény, hogy a látogatók mágusok voltak.
Jézus születése
A születés körülményeit Lukács evangélista beszéli el. A legáltalánosabb ábrázolásmód szerint a helyszín egy istállóként használt omladozó barlang Betlehem városának falain kívül. “És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál” – olvashatjuk Lukács evangéliumában.
A Kisded jászolban vagy a földön fekszik. Ökör és szamár hódol neki, felette Mária imádkozik térdepelve, s látjuk elébe jönni a köszöntésére érkező pásztorokat. József rendszerint félrehúzódva, mogorván ül magában. A jelenetet a betlehemi csillag világítja meg. Az ökör és a szamár, akárcsak a barlang, jelképek. Forrásuk egy mózesi törvény, mely szerint tilos ökörrel és szamárral együtt szántani; a szamár tisztátalan állatként megfertőzné a tiszta ökröt. Az istállóban egymás mellé kötött két állat jelzi, hogy a keresztény vallás az ilyen jellegű tilalmakat eltörölte, valamint a Messiást nem csak a zsidók, hanem az egész emberiség szabadítójaként jelenik meg. A karácsonyi betlehemi jászol állításának szokása Assisi Szent Ferenc leleménye. Az Assisivel szomszédos Greccióban Ferenc felépítette karácsonykor a betlehemi istállót: eleven ökröt és szamarat állított bele, pásztorokat és zenészeket hozatott.
Karácsonyfa
A fenyőfa eredetét Bálint Sándor népmondájában így írja le:
Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, maikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült.
Az Úr most megáldotta a fenyőfát:
“Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.” Az első karácsonyfát nálunk, valószínűleg Brunszvick Teréz állította Aszódon.
A karácsonyfára kerülő gömbök a teljességet, a földet és a bolygókat jelképezik. A gyakran csúcsdíszként is használt csillag Jézus születését jelző betlehemi csillagra utal, de egyben a nap szimbóluma is.
A csillagszóró szintén a betlehemi csillag jelképe, ami tudatta a kisded megérkezését és megmutatta az utat a napkeleti bölcseknek. Mindemellett pedig a fellángoló, majd kihunyó élet szimbóluma.
A harang hangja az angyalok érkezését jelzi.
A dió bölcsességet, az alma pedig az eredendő bűnt és tudást szimbolizálja.
A szaloncukor ősét, a fondant-cukrot a 14. században Franciaországban készítették először. A 19. században érkezett hazánkba és vált népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák csillogó díszévé is.
A mézeskalács valamilyen formája nagyon sok nemzetnél megjelenik. Tipikus karácsonyi alakzatokra formázva vagy mézeskalács házikóként is igen kedvelt.
A régi szimbólumok mellett ma már a csillagszóró, bejgli, szaloncukor is elengedhetetlen része az ünnepnek. A déli gyümölcsök, amiket még az 1980-as évek végén is ritka helyen lehetett vásárolni ott díszelegnek az asztalainkon, azonban kihaló félbe vannak az ősi szokások, betlehemezés, kántálás, mely összehozta az embereket.
ÁLDOTT ADVENTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!
Fotó: pexels.com
