„Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!” Zsolt 24,7
Reménység szerint, ahol csak lehet Karácsony ünnepében mindenütt összejön a család. Hazatérnek a gyermekek és az unokák. Lehet, hogy messzi idegen országból vagy éppen egyetlen utcányi távolságból, egyesével vagy csapatosan, de mind hazaérkezünk. Mert hazatérni és hazaérni jó. Az érkezés öröme pedig mindig kétoldalú. Örül az, aki megérkezik haza, a biztonságba és leteszi az út porát, az embertömegek és az ünnepi forgatag akadályait és ugyanígy örül az, aki idáig várakozott, lehet aggódott és a találkozásban végre felhőtlen az öröme.
Karácsony Szenteste az Isten és az ember találkozása is. Az a nap, amikor az élő Isten fia, Jézus Krisztus, ajtót nyit a mennybe. Nyílnak az ősi ajtók, ahogyan a zsoltár is fogalmaz. Mi emberek is tágra nyitjuk szívünk ajtaját, hogy a békességet, elfogadást, bűnbocsánatot és szeretetet hirdető Krisztus betérhessen szíveinkbe és házainkba. És nyílik az ajtó előttünk is, hiszen ahogy az evangéliumokban olvashatjuk Jézus maga az ajtó, rajta keresztül mehetünk az Atyához. Karácsonykor, Jézuson át beleshetünk, már itt, már most a menny ajtaján.
Ezen a napon, lehet még azok is ajtót nyitnak az Istennek, akik az év másik 364 napjában ezt nem teszik. Lehet azok is megtalálják templomuk ajtaját, akik máskor sosem. Hiszen megérkezik a „dicső király”, az Istengyermek Jézus földre száll és örülni olyan jó! A gyertyák fénye, a fenyő illata, az ének szava mind –mind erre a Jézusra mutat, aki kicsiny, aki dajkálható, akinek az érkezésére mind újra gyermekek lehetünk, aki képes gyermeki varázsvilágot teremteni megjelenésével. Közben pedig a varázsvilágból, előlép a valós, élő Isten, aki király, mégis szerethető, aki mindent kézben tart, mégsem zsarnok, aki uralkodik mégis szeretettel teszi.
Van tehát miért felemelni a fejeinket, ha magányosan karácsonyozunk, vagy ha nagy család vesz körül, ha pazar asztal mellett ülünk vagy éppen szűkösebb is az ünnepünk. Mert ez a Jézus mindegyikünkhöz jön, mindegyikünket szereti, ez a Jézus mindegyikünkhöz betér és velünk ünnepel. Táruljanak hát azok a kapuk! Engedjük, hogy megszólítson minket az élő Isten, Jöjj urunk Jézus! Ámen
Homoki Pál
