Az év kezdetén a felnőtteknek éppolyan nehéz visszatérni a hétköznapok világába, mint a gyermekeknek elfogadni, hogy véget ért a téli szünet. Eltelt majdnem két teljes hét, ami arra szolgált, hogy egy kicsit megálljunk vagy legalább lassítsunk. Visszatekintve, alig hisszük, hogy elszaladt.
Sokszor érezzük úgy, hogy nem az idő áll a mi rendelkezésünkre, hanem mi vagyunk kiszolgáltatva neki. Rohan velünk, amikor szeretnénk megállítani és makacsul ül a nyakunkon, ha inkább sürgetnénk. Az éjszaka hosszú annak, aki álmatlanságban szenved, vagy izgul, mert a gyermeke még nem ért haza, de rövid annak, aki kimerült, vagy a gyerekeknek, akiket hazavárnak.
Régen az elfoglalt embereknek a határidőnaplója volt tele, manapság az okostelefonok naptárja küldd értesítést a nap bármely szakában, hogy jelezze a határidők foglyai vagyunk, az idő rabszolgái. Lehet-e ebből kimenekülni?
A felnőtt emberek többsége – velem együtt – olyan szinten túlvállalja magát, hogy egy egyszerű találkozás során sem tudunk beszélgetni anélkül, hogy előbb-utóbb az egyikünk azt ne mondja, sietnem kell.
A gyerekek nem látnak ki a házi feladatok, a különórák, edzések kusza hálójából. Fejvesztve menekülnek az online világba, ahol lehet, hogy ugyanúgy mindenki rohan és konfliktus-konfliktus után éri őket, de legalább gombnyomásra el lehet tüntetni a problémákat.
Mindannyian örülnénk, ha valaki végre levenné a vállunkról a terheket és azt mondaná, nyugodtan engedd el kicsit magadat.
Hagyd, hogy a dolgok maguktól rendeződjenek el.
A legnagyobb kihívás. Megtalálni, hogy mi az, ami valóban a mi felelősségünk a sorsunkban és azt tenni az első helyre. Kikeresni a határidőnaplónkban azokat a pontokat, amik már meghaladják az erőnket. Rálelni arra, hogyan mondhatunk nemet, akkor, amikor biztosan tudjuk, ez már túl sok nekünk.
Mert az egyetlen, amiben biztosak lehetünk ebben az életben, hogy véget ér. Hogy létünknek van határideje. Fontos hát, hogy ne csak végigrohanjunk rajta. Ki tudja, melyik az utolsó értesítés végeláthatatlannak tűnő tennivalóink listáján.
Kutyifa Anikó
