Ráktúlélőnek lenni nagyon személyes élettapasztalat, amit mindenki másként él meg. A túlélés kulcsa: amennyire lehetséges, a régi élet újjáépítése, valamint új utak feltérképezése, hogy a betegek az előttük álló életet minél teljesebben élhessék meg. Mit tehet egy daganatos beteg önmagáért? Kihez fordulhat segítségért az onkológiai kezelések között és után? Mit javasolt változtatni az életmódban? Hogyan lehet a szorongást csökkenteni, az életkedvet és önbizalmat visszanyerni? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Magyarország 1993 óta tartja minden év április 10-én a nemzeti rákellenes napot.
A Magyar Rákellenes Liga szervezi az eseményt. Az időpont kiválasztásának oka, hogy e napon született dr. Dollinger Gyula sebész, ortopéd szakorvos, egyetemi tanár, aki 1902-ben megalakította az Országos Rákbizottságot, így a hazai rákkutatás úttörőjének is számít. Az ünnep lényege, hogy a társadalomnak minden rétegét beleértve – magát az embert is – küzdjenek a rákbetegség ellen, és felébresszék saját felelősségüket magukban. (Forrás: https://hu.wikipedia.org)
Szatzker Anna Zsófiával beszélgettem. 
Mikor és milyen fajta rákot diagnosztizáltak nálad?
2016. szeptemberében észleltem magamon, hogy a jobb mellembe kézzel kitapintható csomó van. Következő szabadnapomon rögtön nőgyógyászhoz fordultam, ahol ultrahang beutalót kaptam. Ott, a vizsgálat alkalmával közölték is a hírt, miszerint rosszindulatú nyirokcsomó áttétes mellrák.
Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad a diagnózist?
Sokkot kaptam. Erre szerintem senki sem tud felkészülni. Az addigi életemben hirtelen minden megváltozott.
Milyen kezeléseken estél át, mennyi idő volt a felépülés?
28 életévemmel, az összes orvos és ápoló segítőkészségének hála, gyorsan, és a legjobb kezelést kaptam. Alternatív lehetőségeken nem volt idő gondolkodni, hiszen a diagnózis világos útmutatást adott. Orvosaim azonnal megkezdték a kemoterápiát, majd átestem a műtéten, ezt követően pedig újból gyógyszeres kemoterápia és sugárkezelés következett.
Mi volt a legnehezebb ez idő alatt, milyen gondolataid voltak? Milyen hatással volt mindez a munkádra, családi, ill. párkapcsolatodra?
Minden kezelés fizikai fájdalommal járt, melyeket kitartóan végig kellett csinálni. Így utólag, a hajam elvesztésének nem is tulajdonítok nagy jelentőséget. Ma már úgy gondolom, hogy sokkal nehezebb volt átvészelni a 8 hónapig tartó bezártságot, illetve másokra segítségére, támogatására szorulni se volt túl jó érzés, azonban az is biztos, hogy a családomnak és a barátaimnak is sokat köszönhetek. Az élet megy tovább, de már semmi se ugyanúgy. Munkahely választásnál azóta (is) fő szempont számomra, hogy a lehető legjobban érezzem magam azok között az emberek között, akikkel együtt dolgozom, hiszen a napjaim minimum felét velük töltöm.
Fordultál-e bármilyen szakemberhez segítségért?
Mindig jól jön egy külső szemlélő, egy orvos, vagy terapeuta segítsége. Amikor bizonytalan voltam nekem, mindig ez segített továbblendülni a nehézségeken.
Hogyan változott meg az életed/életmódod? Mit gondolsz, mi az, ami leginkább segített neked a rák legyőzésében?
A betegségem előtt is káros szenvedélyektől mentes életet éltem. Azóta azonban nagyobb figyelmet fordítok arra, hogy szelektáljam a gondolataimat, emellett gyakorlatiasabb is próbálok lenni. Megtanultam mindig csak a következő feladatra koncentrálni. Sokat segített az is, hogy sok időm felszabadult, így amikor csak tehettem, az egészséges életmódról és különböző gondolkodási sémákról olvastam.
Ha van tanulság, melyet egy életre megjegyeztem, az az emberi kapcsolataim minősége, olyan közösség keresése, melyet pozitív szemléletű emberek alkotnak. Mindemellett, amikor csak tehetem, a természetben töltöm a szabadidőm nagy részét.
Kutyifa Icu
Kiemelt kép: illusztráció
