TUDTAD?
Április 14-én, azaz ma ünnepeljük a könyvtárosok világnapját!
„A könyvtáros közvetítő szerepet betöltő személy volt az ókortól napjainkig az információk és az olvasók között. Ez a szerep teszi a szakmát egyedivé, és ez a szerep kötelezi arra a könyvtárosokat, hogy megismerjék a tudományokat és jártasak legyenek a könyvtári információs technológiákban. Egy magára valamit is adó szakma számára nem elhanyagolható a folyamatos szakmai képzés. Mivel a könyvtárak elsődleges feladata még mindig az, hogy a könyveket eljuttassa az olvasóhoz és megszerettesse az olvasást, ezért az olvasószolgálatban dolgozó könyvtárasoknak jó pszichikai érzékkel, alapos állományismerettel, jó beszédkészséggel kell rendelkezniük ahhoz, hogy ajánlani tudják a legfrissebb irodalmat. ”
Bali Kingával, a Kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtár olvasószolgálatos könyvtárosával, a KAMASZ-ZUG vezetőjével beszélgettem e jeles nap kapcsán.
Mesélj egy kicsit magadról, a tanulmányaidról. Hova jártál középiskolába és egyetemre, milyen végzettséggel rendelkezel?
Kiskunfélegyházán érettségiztem esti tagozaton a Móra Ferenc Gimnáziumban, ezzel párhuzamosan okj-s ABC eladói tanfolyamot végeztem. Az érettségi után nem mentem azonnal főiskolára, nem igazán tudtam még, mit szeretnék kezdeni az életemmel. Édesapám tanácsára vámkezelő végzettséget szereztem, majd elvégeztem a külkereskedelmi üzletkötő és logisztika szakokat is. Természetesen ezek is egy-egy éves okj-s képzések voltak. Ezután az Eötvös József Főiskolára jártam informatikus-könyvtáros szakra, itt szereztem első diplomámat. Van még két pedagógiai diplomám, ezeket munka mellett végeztem a szegedi Gál Ferenc Főiskola levelező tagozatán, amikor iskolai könyvtáros voltam a Kunszállási Tóth Pál Általános Iskolában. A hittanár-nevelőtanár és az etikatanár mesterszakokat végeztem el, és így napközis nevelőként is dolgoztam, majd pedig etikát is tanítottam.
Mióta dolgozol a Kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtárban, illetve milyen pozícióban?
2018 január végén kezdtem itt, olvasószolgálatos könyvtáros vagyok. Ez azt jelenti, hogy a közvetlen munkatársaimmal; Arankával, Erikával és velem lehet találkozni a Felnőtt részleg kölcsönző pultjában. Mi kezeljük a telefont, válaszolunk az e-mailekre, jegyezzük a statisztikát, bevételezzük az újságokat, kihozzuk a foglalásokat és rendben tartjuk a felnőtt részleg állományát mind a szabadpolcon, mind a raktárban.
Mit szeretsz a könyvtáros szakmában, illetve mi az, amit kevésbé?
Azt gondolom, hogy a könyvek szeretetét otthonról hozza magával az ember. Édesanyám mindig rengeteget olvasott gyerekkoromban, és hála az Istennek, olvas mai napig is. Nálunk minden szobában van könyv. Azt láttam, hogy ez a kikapcsolódás egyik módja, és magam is sokat olvasok szabadidőmben. Gyerekkoromban órákat töltöttem képeskönyvek lapozgatásával. A művészeti albumok voltak a kedvenceim. Szóval, amire megértem rá, hogy főiskolára menjek, akkor már könnyű volt a választás, a könyvtáros hivatás talált meg engem. Nagyon szeretek könyvekkel dolgozni, fizikailag kézbe venni őket, jelzetezni, állományrészeket ellenőrizni, átszervezni különböző szakmai és praktikus szempontok alapján. Nincs olyan munkafolyamat, amit kimondottan nem szeretek. Nyilván vannak ingerszegényebb feladataink is, de szerencsére nem kell ugyanazt csinálnunk egész nap; váltjuk egymást a pultban is, így több munkafolyamaton dolgozhatunk napközben.
Ha már a “könyvtárosok világnapja” kapcsán beszélgetünk, mesélnél egy kicsit a KamasZug-ról, amit Te vezetsz?
A könyvtár szerepe változóban van, és az információ és tartalomszolgáltatás mellett nagyon fontos az is, hogy közösségi tér legyünk, helyet és lehetőséget biztosítsunk emberi találkozásoknak. Ezt sokféleképpen tesszük; író-olvasó találkozóink vannak, iskolai, óvodai és bentlakásos otthonból hozzánk látogató csoportokat is fogadunk, könyvtári órákat tartunk. Szerintem a társadalom formálás egy különleges lehetősége a klubozás, mert itt olyan embereket próbálunk összehozni, akikben valami közös. Az érdeklődésük, az életkoruk, a problémáik, valami, ami foglalkoztatja őket. Jó ezekről beszélgetni, és jó megtapasztalni hogyan lesznek idegenből barátok, akik sok minden megoszthatnak egymással akár egy olvasmányélmény kapcsán is. A kamasz klub is az animéket kedvelő fiatalok kis csapatából indult, ahol időközben szép barátságok is szövődtek. Aki szeretne bővebben tájékozódni, a KamasZugról itt olvashat: https://vira.hu/2020/01/kamasz-zug-legyel-te-is-a-csapat-tagja/.
Hogy látod, igaz a megállapítás, miszerint a mai gyerekek kevesebbet olvasnak?
Nem vagyok gyermekkönyvtáros, de szerintem az a gyerek, akinek olvasnak mesét otthon, később pedig azt látja, hogy a szülei olvasnak, maga is olvasóvá válik. Tagadhatatlan, hogy sokkal több inger éri a mai gyerekeket, és más alternatívák is adódnak szabadidejük eltöltésére, mint az olvasás. Nehéz ebben a kérdésben állást foglalni.
Véleményed szerint milyen egy jó könyvtáros?
Az biztos, hogy nagyon rugalmas és a közhiedelemmel ellentétben nem olvas munkaidőben, csak azt, ami a munkavégzéshez szükséges. Változik a mi szakmánk is, más kompetenciákkal kell már rendelkeznie egy könyvtárosnak, mint mondjuk 20 éve. Szerintem nincs „jó könyvtáros” recept. A könyvtári munkafolyamatok nagyon sokszínűek; van, ahol inkább kreatívnak kell lenni, van ahol végtelenül precíznek. Egy olvasószolgálatos, vagy tájékoztató könyvtárosnál elengedhetetlen a kiemelkedő kommunikációs készség. Nagyon sokféle emberrel találkozunk, van aki könnyedén veszi a dolgokat, van aki érzékenyebb lelkületű. Fontos az empátia és a türelem.
Hogyan kell elképzelni egy könyvtáros, egy napját?
A fentiekben már részleteztem a feladatainkat, amiből látszik, hogy az olvasói igényekhez alkalmazkodva, azokat maximálisan kiszolgálva próbálunk dolgozni a normális hétköznapokban. Sajnos jelenleg nélkülöznünk kell a könyvtárlátogatókat, tehát most szokatlan módon előterébe kerültek a háttérmunkák. Nyitvatartási időben mindig ezekre van a legkisebb kapacitás. Így most a raktári selejtezéseket, törléseket végezzük el, a szabadpolcos állományt húzzuk meg, átválogatjuk a szakkönyveket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a raktárból hozzuk le az elmúlt időszakban nem keresett dokumentumokat, a szabadpolcról pedig visszük fel azokat, melyekre nem mutatkozik nagy igény, de mindenképpen megőrzendőek még a tartalmuk miatt. Ez az állomány karbantartás nagyon fontos és szükséges is szakmai szempontból, de be kell látni, hogy a könyvtár a látogatók nélkül elveszti egyik legfontosabb funkcióját. Várjuk már a zárva tartási időszak végét, hogy újra találkozhassunk az olvasóinkkal, és azt, hogy az időközben elvégzett szakmai munkánk gyümölcseit megoszthassuk másokkal is.
Kutyifa Icu
