Az első négy ember bemehetett a rendelőbe. Mindenkin maszk volt, és ha kérdezni akartunk egymástól valamit, tisztes távolságból kiabáltunk. Kellemes kis Star Wars hangulat uralkodott, ahogy megannyi Darth Vader beszélgetett. Jó volt bemenni a melegre. Még sosem vártam ennyire, hogy a tű közelébe jussak. A nővér, aki levette a vért, és beélesítette a „cukoratombombát”, sokkal kedvesebb volt, mint az abban a hajnali órában indokolt lett volna. Ég áldja ezért, ránkfért a kedvesség.
Két óra múlva, még mindig alaposan kiütve a cukortól, beültem a kocsiba, és átálltam a Lidl parkolójába. Fél 11 volt. Akkor már 16 órája nem ettem, nem tűnt fel, hogy csak 65 éven felüliek tolják a bevásárlókocsit. Azt se tudtam merre vagyok arccal. Győrfi Pál meg offline üzemmódban nem ugrik elő kattintásra, hogy gondolkodjál már ember!
Az ajtóban állt egy biztonsági őr. Nekem még az se volt furcsa. Gondoltam, én rendben vagyok, maszk, kesztyű. Körülbelül az őr orrától úgy 2 méterre megálltam. Udvariasan megkérdeztem egy nénitől: „elnézést százas van benne?” Mármint nem az őrben. Ő pedig udvariasan válaszolta: „nem ötvenes”. No sebaj, elővettem a százasomat, benyomtam a kosárba, és nagy nyugodtan elindultam befelé.
Az őr ekkor szólalt meg afféle „jegyeket, bérleteket tessék” stílusban: „65 éven alul csak 12 óra után”. Ekkor végre – cukorkóma ide vagy oda – megtorpantam. Azt persze nem tudom, hogy a biztonsági őr, miért nem szól rám hamarabb. Lehet, hogy kuncogott magában, mit össze nem szerencsétlenkedek így 11 óra tájt, 65 éven alul. A helyzet pozitív üzenete, hogy 2 méterről még 65 éven felülinek nézek ki, de 1 méterről letagadhatok akár 20 évet is a 65-ből.
Becsülettel visszatettem a bevásárlókocsit, illedelmesen elköszöntem, azzal a jóleső érzéssel, hogy „nyilván nem vagyok komplett”.
A helyzet egyre frusztrálóbb. A lényeg, hogy maradjon türelmünk és humorunk. Elsősorban önmagunk felé. Reménykedjünk, hogy az operatív törzs mémmé lett kaspóiból, egyszer csodát virágzik a türelem. S a vírus, amit úgy tűnik visszaszorítottunk, nem akkor szabadul el, amikor mi szabadulunk ki.
Kutyifa Anikó
A kép forrása: Pixabay
