Ahogyan előző írásunkban is említettük, még a háború alatt, az 1916-os román betörést követően Kiskőrös 23 erdélyi menekült családnak nyújtott (nem csupán) ideiglenes menedéket, ám 1920. június 4-e után új állandó lakosokkal bővült a település lakóinak száma. Összesen 18 tanító, illetve pedagógus (és családjuk) nyert elhelyezést a vallás és közoktatásügyi minisztérium jóvoltából a vásártéri állami elemi iskolánál (ma Wattay Szakgimnázium Sárkány József utcai épület, ill. a volt tanyasi iskolák), akik valamilyen okból nem térhettek vissza eredeti szolgálati helyükre: a létrejövő új államok vagy nem tartottak igényt munkájukra, vagy ők maguk döntöttek a hűségeskü megtagadása mellett, vállalva az ezzel járó súlyos következményeket.
Kiskőrösön ugyanis, akárcsak az országban másutt, az 1920-as évek első felében cseppet sem volt egyszerű az élet. Érkezésükkel több lett a fiatal tanítónő és tanító, mint ahány tanterem. Az általános szegénységet csak fokozta a korona romlása, az idekerült pedagógusoknak pedig azzal kellett szembesülniük, hogy az álláshely megszerzése ellenére még egy komoly probléma akadt, a lakhatás megoldása. Szerencsére az iskola igazgatója, Szilágyi Frigyes segített ennek biztosításában is: akit lehetett, a tanyasi iskolák szolgálati lakásaiban, legtöbbjüket a település lakosságánál, a tisztaszobákban sikerült elhelyeznie, de akadt olyan is, aki egy ideig a vásártéri épület szertárában lakott. Életkörülményeik csupán 1925-től, az állami iskolafejlesztési program megindulásával kezdtek javulni.
Lássuk, kik is voltak és honnan érkeztek hozzánk ők, akik hosszú ideig oktatták Kiskőrös ifjúságát, munkájukat tisztességgel és becsülettel, sokszor igencsak embert próbáló körülmények közt végezve. Az idősebb korosztály tagjai talán még emlékeznek rájuk:
Badényi Emma (Rimaszombat, Gömör vármegye)
Cseténé Molnár Ilona (Gombos, Bács-Bodrog vármegye)
Dobisz Lajos (Csetnek, Gömör vármegye)
Fóti Ferenc (Kozla, Krassó-Szörény vármegye)
Furia Ilona (Orkuta, Sáros vármegye)
Furia Zoltán (Orkuta, Sáros vármegye)
Gergely Ilona (Kolozsvár, Kolozs vármegye)
Gerhardt Zoltán (Nagysáros, Sáros vármegye)
László Mihály (Apáca, Brassó vármegye)
Mina János (Zajzon, Brassó vármegye)
Molnár Etelka (Péterréve, Bács-Bodrog vármegye)
Paulinyi Gyula (Losoncz, Nógrád vármegye)
Paulinyi Mihály (Losoncz, Nógrád vármegye)
Pokorny Vilmos (Szenice, Nyitra vármegye)
Ponesz Vilma (Pozsony, Pozsony vármegye)
Sallay Béláné (Szabadka, Bács-Bodrog vármegye)
Thury Erzsébet (Temesvár, Temes vármegye)
Ürge Józsefné (Ipolyság, Hont vármegye)
A teljesség igénye nélkül pár szót ejtsünk néhányukról: Paulinyi Mihály a feketehalmi iskola tanítója amatőr régészként számos kiskőrös környéki ásatásban és leletmentésben vett részt. Fóti Ferenc zenetanár több évtizeden át vezette Kiskőrös leventezenekarát, majd az ÁFÉSZ Szimfonikus zenekarában hegedült. Pokorny Vilmost pedig rovargyűjteménye miatt keresték fel gyakran a diákok tanórán kívül is. Furia Zoltán és Mina János a helyi evangélikus egyházközség hitoktató lelkészei lettek.
Részletes életpályájukkal, illetve az országvesztés következtében Kiskőrösön letelepedett más családok történetével Bella Tibor kollégám fog foglalkozni a Kiskőrös Múltjából című elektronikus folyóirat következő számában.
Turán István
