Mély megrendüléssel, a hír előtt döbbenve állunk, hogy a soltvadkerti Krämer Fülöp Borlovagrend nagymestere, Gellén Gábor Géza 2020. 06. 12-én lehunyta szemeit. Nem jönnek a szavak, a mondatok, nem tudjuk, nem akarjuk elhinni, feldolgozni, hogy nem lát el többé jó tanáccsal bennünket.
Soltvadkerten nevelkedett, itt élte életét. Mindig meghatározó volt a szőlőhöz való kapcsolata, éppen ezért is jelentkezett a Kertészeti Főiskolára, ahol sikeresen befejezte tanulmányait 1973-ban a kertészmérnöki szakon. Mindeközben megismerkedett későbbi feleségével, Katival, akivel 1975-ben házasságot kötöttek. A családja mindennél fontosabb volt számára, egymás iránti szeretetük minden mozdulatukban érezhető volt. Két gyermeke született, sajnálatos módon fiát korán magához szólította Isten, és most 26 év után ismét együtt lehetnek. Lányának pozitív életképet mutatott, tisztességre, becsületességre, emberségre nevelte. Végtelen boldogsággal töltötte el első unokájának megszületése, akinek igazi “Papacija” volt. Igyekezett minél több minőségi időt vele lenni, együtt fedezték fel az élet szépségeit: a tyúkok kotkodácsoló hangját, a traktor erőteljes zúgását, a növények csodálatos növekedését. Első lányunokája tengerkék szemében tovább él jó kedélyű, kedves tekintete.
A főiskola elvégzése után a Kecskemétvin Rt-nél kezdett dolgozni, mint készletgazdálkodási ügyintéző, 1975-től már pincemesterré lépett elő a vállalat soltvadkerti pincészetében. A borok, a vermutok és az üdítők készítésben is dolgozott, később irányította a napi munkafolyamatokat. Itt egészen 1994-ig dolgozott, amikor is sikeresen megpályázta a kiskőrösi üzletág igazgatói állását. Itt főként a pezsgőkészítés folyamatában mélyítette el szaktudását.
Kollégáival mindig tisztelettel beszélt, mindenkit ellátott jó tanáccsal, ha bírált, azt is úgy tudta tenni, hogy inkább tanultak belőle. Egészen nyugdíjba vonulásáig vezetőként dolgozott.
A Krämer Fülöp Borlovagrend alapító tagja volt, 2017-től aktív-fiatalos elnök-nagymestere. Nemcsak a helyi, hanem az ország más borrégióiban is rendszeresen vállalt borversenyeken zsűri szerepet, ezzel is tovább vitte a soltvadkerti borok jó hírét. Mindig igyekezett a közösségért tenni, közösséget építeni. Mindenki ismerte, mindenki szerette, soha nem volt ellensége. Irigylésre méltó jókedve, tréfás megjegyzései a legnehezebb időkben is üdeséget vitt a mindennapokba. Szeretett beszélgetni mindenkivel, mert szerette az embereket.
Emberi tulajdonságai miatt tiszteljük és becsüljük, és fájdalommal érezzük hiányát.
Emlékét, szellemiségét szeretettel őrizzük.
2020. június 20-án 13 órakor vehetünk végső búcsút Tőle, kísérhetjük utolsó földi útján a Soltvadkerti Protestáns temetőben.
Molnár Elvira
