Vidékiek körében is népszerű a Fokos Lovasiskola által rendezett nyári napközis tábor Tázláron. Az idei évben három turnusba lehetett jelentkezni.
Tóth Brigitta tulajdonos számára elegendő a gyermekek lovak iránti szeretete, és onnantól kezdve mindent megtesz azért, hogy gyermekünk megtanuljon lovagolni. A legfiatalabb táborlakó csupán hat éves és ottjártunkkor megkérdezte Brigitől: „Nem fáj a lónak, hogy rajta ülök?” Ez a fajta gondoskodás és szeretet jellemezte az egész légkört. A táborban nem volt unatkozó gyermek. Aki épp nem lovagolt, az a lovak körül tevékenykedett. A lázas készülődésnek megvolt az oka is, hiszen délután egy házi verseny keretén belül szépségversenyt is tartottak.
A napirendben is fontos szerepet kapnak a lovak, érkezés után először az etetéssel kezdik, és csak utána ülnek a „kis gazdák” az asztalhoz, hogy ők is elfogyasszák reggelijüket. Naponta két alkalommal lovagolnak, ami a 20 fős csapatnak szinte kitölti az egész napját. A pihenőidőben kézműves foglalkozással, vagy társasjátékkal töltik idejüket. A lovaglást színesítik ügyességi versennyel, de a nagy melegben külön öröm a lovak fürdetése is. A lovagláson és lóápoláson túl a szerszámápolást, nyergelést is megtanulhatják a gyermekek.
“Van olyan gyermek, aki úgy érkezik ide, hogy annak ellenére, hogy szereti a lovakat, mégis fél tőlük. Szoktuk is mondani ”Nem harap meg, csak molyókál”. Azaz ne félj tőle, mert szeret téged! Ilyenkor a társaság, a többi gyermek példája sokszor elég ahhoz, hogy a gyermek feloldódjon, vagy ha ez nem sikerül, akkor maga a ló személyisége oldja fel benne a félelmet” – meséli Tóth Brigitta.
A lovasiskola szerencsésnek mondhatja magát, mert az évek alatt sikerült olyan lovakat beszerezniük, akik kompatibilisek, bárhol, bármikor és bárki felülhet rájuk, barátságosak mindenkivel, ugyanakkor versenyeken is tudnak érvényesülni velük. Szabadidős gyermekversenyeken vesznek részt, a díjlovaglásban országos szinten is szép eredményeket érnek el.
Berkecz Mónika
Fotógaléria:
