Ezen a héten szeretnénk bemutatni azokat a pedagógusokat itt a VIRA.HU-n, akikkel a Bem iskola az előttünk álló tanévben gyarapodik.
Második interjúalanyunk Polereczki Fanni, matematika – fizika szakos pedagógus volt.
Mikor döntötted el, hogy pedagógus leszel?
A gimnáziumi tanulmányaimat a kiskőrösi gimnáziumban végeztem. Végzősként döntöttem a pálya mellett.
Volt téged tanító pedagógus példaképed? Ha igen, mi miatt vált azzá?
Több pedagógus is eszembe jut. Néhányan a kreativitásukkal és következetes óravezetésükkel váltak példává számomra, mások a hozzánk való emberséges hozzáállásukkal mutattak utat. És volt, aki mindig rugalmasan tudott alkalmazkodni a diákok hangulatához, nem felróva nekünk a fáradtságot, hanem megkereste a módját, hogy élvezetessé tegye az óráinkat.
Miért választottad ezt a szakirányt, területet?
Bár minden tantárgyban találtam valamilyen szerethető részt, a matematikánál ösztönös volt a kapcsolódás. Gyakorló pedagógusként úgy éreztem, hitelesen át tudom adni ezt a szeretetet. A fizika azzal fogott meg leginkább, hogy az atomnál is kisebb részektől az univerzumig képesek vagyunk megérteni, vizsgálni azokat a jelenségeket, amik befolyásolják az ember életét. A fizika által nem szűnik meg a világ eseményeinek „csodajellege”, mégis izgalmas dolog megérteni a hátterüket.
Szerinted milyen (lenne) az ideális iskola?
Ahol a lehetőségekhez képest mindenki a saját tempójában, a saját képességeinek és igényeinek figyelembevételével tanulhat. Ahol a számonkérések kevesebb feszültséggel járnak. „Közös alappal, de sokkal személyre szólóbban tanulnak a diákok, a gyakorlati oldalát sem elhanyagolva a tudásnak.”
Kérlek, írd le gyakorlótanári vagy eddigi pályafutásod alatt történt egyik kedves vagy vicces történeted!
A legmélyebb nyomot azok a diákok hagyták bennem a gyakorlótanári időszakom alatt, akikben fel tudtam kelteni a fizika iránti érdeklődést. Akiket a következő órára hívó csengőszó sem tudott „kikergetni” az osztálytermemből.
Legkedvesebb emlékem pedig, amikor a szülinapomon a diákok fennállva és énekelve fogadtak, majd együtt ettük meg a tábla belső felére rögzített ajándék csokimat.
Miért választottad ezt az iskolát?
A sok tényező közül a legfontosabb az volt számomra, hogy a szülővárosomban maradva dolgozhatok. És itt nyílt lehetőségem, hogy felső tagozatos korosztályt taníthassak, akik a legközelebb állnak a szívemhez.
Mindig pedagógus akartál lenni? Milyen foglalkozás ötleteid voltak előtte?
Csak az volt biztos mindig, hogy a választott szakmámban az emberekkel való kapcsolat legyen a középpontban.
Dolgoztál más területen?
Nem. Alapvetően már az egyetemi éveim alatt sikerült megvalósítanom azt az álmomat, hogy gyermekekkel foglalkozhassak. A KórházSuli Alapítványnál vállaltam önkéntes munkát tanulásban akadályozott diákok tanításában.
Szerinted mik egy pedagógus legfontosabb tulajdonságai?
„Nyitott a diákok kérdéseire. Az óravezetése következetes és kreatív. Megbízható tudása van a szakterületén. Empatikusan, ösztönzően és reflektíven fordul a gyerekekhez. Szakmai téren folyamatosan fejleszti önmagát, újra és újra átértékeli a munkáját.”
Mi a hobbid? Mivel foglalkozol legszívesebben a tanításon kívül?
Kisiskolás korom óta meghatározó az életemben a zene, ma is a mindennapjaim része a hangszeres zenélés, mind szólóban, mind a városi zenekarban.
– Kutyifa Anikó –
Fotók: Kincses Szilvia Photography
