A cikk címében szereplő tréfás mondatot szombaton délben hallottam a Thermál Étterem udvarán, a gimnáziumban 1960-ban érettségizett csapat egyik örökifjú tagjától. Csak álltam ott és csodáltam a 78-79 éves nőket és férfiakat. Arra gondoltam, remélem, legalább fele ennyi életöröm jut majd idősebb koromra. Aztán a beszélgetéseket hallva rá kellett jönnöm, hogy ez a fajta életöröm nem jut, hanem egy döntés következménye. Az elszánásé, hogy erőnek erejével a jóra koncentrálunk. Már az előzetes telefonbeszélgetés során is elhangzott – a főszervező – Kákonyi Károlyné Margó szájából: „A betegségekről nem beszélünk!” Jó volt látni, mennyire örültek egymásnak. Hangosan nevettek, töprengve hunyorogtak, ha percekbe telt, amíg felismerték egymást.
Az évfolyam két osztályból állt. Az „a”-nak Dr. Sárkány Ernőné, a „b”-nek Dr. Berényi István volt az osztályfőnöke. Bár egészségi állapotuk már nem tette lehetővé, hogy részt vegyenek a találkozón, 14 órakor kihangosított telefonon beszéltek, sőt közösen énekeltek egykori tanítványaikkal. Pötyi néni még telefonos névsorolvasást is tartott.
Margó elmondta, hogy Filus Károllyal egyeztették ebben az évben az időpontot, mert az „a”-sok már 10 éve rendszeresen ünnepelnek, a „b”-sek csak ötévenként. Margó mellett Harangozóné Ili és Baloghné Pötyi vettek részt a szervezésben. Elmesélték, hogy az egykori 28 fős lányosztályból 18-an szereztek közép vagy -felsőfokú végzettséget és a mai napig büszkék arra, hogy mindannyian tisztességes, becsületes neveltetésüket vitték tovább a saját családjaikban.
Sok kedves emléket idéztek fel osztályfőnökükről, kirándulásaikról. Eleinte vegyes volt mindkét osztály, ám ahogy a környékről egyre többen lettek bejárósak, az „a” tiszta lányosztály lett. Sajnos heten már elhunytak az egykori társak közül és néhányan személyes vagy egészségügyi okokból távolmaradtak, de a jelenlévő hölgyek szemmel láthatóan nagyszerűen érezték magukat. A vegyes „b” osztályból négyen hunytak el, és a párjaikkal együtt tizenheten jöttek el az eseményre.
Annyi kedves pillanat és mondat hangzott el, hogy alig győztem jegyzetelni:
„Szép jó napot, itt rendezik a 20 éves érettségitalálkozót?”
„Olyan szép vagy!”
„Dehogy, te vagy a fiatalabb!”
„Te győztél, kiütöttél!” (Az egyik ökölpacsi közben.)
„Ez ilyen komoly esemény, hogy itt a sajtó?”
„Természetes, hogy emlékszem rád!”
„Hol ültök keceli lányok?”
Miután megérkezett a teljes évfolyam, mindkét osztály helyet foglalt az étteremben. Kákonyiné Margó üdvözölte a csapatot, kiemelve, hogy hiába éljük a telefon és a digitális levelezés időszakát, a személyes találkozást semmi nem helyettesítheti.
Az elhunytakról való tiszteletteljes megemlékezés – hét kicsi mécsest és egy nagy gyertyát gyújtottak –, és Aranyosi Ervin sorai után következett az ebéd.
„De csodás is lenne a mában élni, múltat elengedni, jövőtől nem félni!
Megtalálni benne minden boldog percet, szeretni, nevetni, mint apró gyermek.
Csak a szép dolgokra ügyelni, figyelni, minden kedvességért hálásnak lenni.
Álmodni a valót, játszani a szépet, a szívünkbe zárni örök békességet.”
Érettségire emlékezni 60 év távlatából szinte felfoghatatlan. Elképesztő mennyiségű történet íródik ennyi idő alatt. Születik egy új generáció. De ezeknek a kedves „néniknek és bácsiknak” az arcán épp olyan eleven és bátor mosoly ragyogott, mint azokén a fiatalokén, akiket a tablóképeken láttam.
Osztálynévsor:
Jelenlévők: Barkóczi Etelka, Bengő Júlia, Dudás Angéla, Filus Ilona, Gubik Mária, Kocsis Mária, Kornóczi Margit, Korsós Erzsébet, Lang Aranka, Mészáros Mária, Őri Katalin, Torgyik Zsuzsanna.
Igazoltan hiányzók: Fazekas Olga, Galambos Margit, Körmendi Gabriella, Őszi Teréz, Rácz Margit, Viczián Éva
Akikről nem tudnak: Csépán Katalin, Holczer Magdolna, Rácz Margit, Urbán Julianna
Elhunytak: Baltás Aranka, Égető Melinda, Mikó Magdolna, Pesti Judit, Szokody Margit, Szombathelyi Margit, Podmaniczky Zsuzsanna
Köszönöm, hogy ott lehettem! Köszönöm az útmutatást! Még sok-sok boldog találkozót kívánok!
Kutyifa Anikó
Fotógaléria:
