2020. szeptember 4-én ünnepelte születésnapját az Ágnes Galéria. Lászlóné Takács Ágnes tíz évvel ezelőtt nagyot álmodott. Hitte, hogy Kiskőrösön van létjogosultsága egy kortárs képző – és iparművészeti galériának. Szerette volna, ha városunk egy újabb színfolttal gazdagítja Magyarország kulturális térképét.
Ági a jubileum alkalmából hét videót készített kortárs művészekről. A visszajelzéseket figyelve kitűnt, hogy Komjáti Anett alkotásai rengeteg nőt érintettek meg. Sokan szóltak hozzá a képekhez és szimpatikusnak találták a festőnőt. Amikor ifj. Kunhegyesi Ferenc is a művésznőt ajánlotta, eldőlt az ünnepi kiállítás sorsa.
Az elmúlt három évről beszélgettem a kalocsai származású, jelenleg Szekszárdon élő és alkotó művésznővel. Elmondta, hogy már egészen fiatalon alkotott – folyton szemeket, arcokat rajzolt – ám az aktív sport miatt felnőtt koráig háttérbe szorult életének ez a területe. A Testnevelési Egyetem elvégzése után tanárként és edzőként is dolgozott, de mindvégig érezte, a „művészet nem elnyomható”. A kreativitás keresi a kiutat, a kiteljesedést. Visszatekintve úgy látja: “A művésszé válás egy érési folyamat. Amikor minden készen áll, az ember már nem tud nem alkotni”.
Az áttörést az hozta el a művésznő életébe, amikor megismerte Biszák László szekszárdi festőművészt, aki drogfüggő fiatalokkal foglalkozott művészetterápia keretében. Ez döntő tapasztalat volt számára, azóta az otthonában berendezett festőszobában sorra születnek az alkotások. Komjáti Anett központi témája az ember. A most megtekinthető 21 olajfestményén a realisztikus ábrázolás mögött rejtőző ember lényege ragyog ki. Eleven energiával emelve ki azokat az izgalmas részleteket, amitől a kép főszereplője egyedi és megismételhetetlen.
Jelenleg az alkotás mellett magyar – kommunikációt tanít középiskolában, művészetterápiát hallgat a Wesley János Lelkészképző Főiskolán, és a férjével neveli hatéves kisfiát, akik az egész családdal együtt messzemenőkig támogatják őt.
Amikor a Petőfi Sándor Művelődési Központ emelete – túlzás nélkül mondhatom, hogy – megtelt, megkezdődött az ünnepi műsor.
Lászlóné Takács Ágnes köszöntötte az egybegyűlteket. Emlékezett a kezdetekre, de nem mesélt a tíz év minden állomásáról, mert „aki ott volt, mindenki tudja, hogyan telt el az évtized”. A köszönet szavai után a 103. zsoltárt idézte, ami nélkül nem kezdődhet el egyetlen napja sem.
Supka Éva méltatta Ági hitét, kitartását, odaadását, amivel beírta városunkat a kultúra nagykönyvébe, a Galériát pedig Kiskőrös művészettörténetébe. Ahogy fogalmazott: „az értékőrzők, értékmentők munkáját azzal segíthetjük a legjobban, ha mellettük vagyunk a kultúra folyójának sodrásában.” Az ünnepelni összegyűlt, több, mint száz ember zarándoktársa Áginak. Ők írják a magyar kortárs képzőművészet lapjait, de a toll a Galéria megálmodójának és hűséges gazdájának kezében van. Köszöntője végén Éva egy szülinapi verssel ajándékozta meg az ünnepeltet: „Elmúlik minden, az akarat marad”.
Magát a kiállítást ifj. Kunhegyesi Ferenc mutatta be, aki nagy tisztelője Komjáti Anett művészetének. Alkotásainak átütő erejét, attitűdjének a jó és rossz művész dimenzióján felülemelkedő, eleven energiáját méltatta, azt a bátor, ősi ösztönt, amit nem pótolhat a tapasztalat és csak kivételes művészek érezhetik sajátjuknak. Előrevetítette a tiszta, nyílt utat a művészetben, amit a szakmaiság és a mesterkéletlen tehetség rajzol ki a jövőben a festőnő számára. Hogy beteljesítse „minden nagy művész – de valójában minden ember – életfeladatát, a szentté válást”.
A beszédek után Ági megköszönte a felbecsülhetetlen támogatást a férjének és a családjának. Endrődi Ferencnek, az AKKER-PLUS ÉPÍTŐPONT tulajdonos-ügyvezetőjének a nagylelkű adományt, ami az estét lehetővé tette. Szentpéteri Attilának és Szentpéteri Ildikónak az évek során nyújtott segítségét a megvendégelésekben és a művészek megajándékozásában. Supka Évának a közös munkát és Boda Zsuzsának a tudósításokat.
A kiállítás megtekintése után a színházterembe vonultak át a vendégek, ahol Domonyi László polgármester köszönte meg Áginak azt az évtizednyi fáradhatatlan munkát, amit Kiskőrös kultúrájáért, a művészek támogatásáért tett és reményét fejezte ki, hogy a Galéria továbbra is éltetője, támogatója lesz a kortárs alkotóknak.
Végezetül Adagio címmel zenés, irodalmi műsorral ajándékozta meg a nézőközönséget öt elismert művész, akik ilyen estre évente csak egyszer-kétszer állnak össze, hogy csendes, lelki ráhangolódási lehetőséget teremtsenek a legnevesebb magyar költők verseivel és a hozzájuk „fércelt” dallamokkal. Bognár András, népzenész, Csík János, Kossuth-díjas zeneművész, népzenész, Sípos Imre, színművész, Balogh Kálmán cimbalomművész és Dresch Mihály Liszt Ferenc-díjas zenész, érdemes és kiváló művész szólaltatta meg a hangszereket és a magyar költészet nagyjait.
Az előadás bensőségesen egészítette ki Komjáti Anett kiállítását. A festőművésznő ugyanis elmondta, hogy számára az alkotás soha nem stresszlevezetés, hanem egy sodró, minden más ingert felülíró relaxáció, ajándék időszak a flowban. A koncert és a versek hasonló élményt nyújtottak a nézőknek.
A reneszánsz korban mecénások nélkül nem létezhetett volna művészet. Lászlóné Takács Ágnes 21. századi mecénásként tevékenykedik és tíz év alatt sem veszített hitéből. Lelkesedése, elhivatottsága reményt ad, hogy a kortárs művészetnek nemcsak jelene van, de jövője is lehet.
Lászlóné Takács Ágnes elmondta azt is, hogy Komjáti Anett képei még egy hónapig láthatóak és meg is vásárolhatóak az Ágnes Galériában. Az elmúlt tíz év eseményeiről pedig az Ágnes Galéria oldalán tájékozódhatnak az érdeklődők.
– Kutyifa Anikó –
Fotógaléria:
