Ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek a református gyülekezeti tagok arra a húsz évre, amit Pénzes Péter nagytiszteletű lelkipásztor eddig Kiskőrösön töltött.
Az alkalom alaigéjéül szolgáló igeszakaszok (I.Sám 29,9 és I.Kor 4,1-2) központi témája a sáfárság volt.
A prédikáció üzenete szerint sáfárnak, Isten megbízottjának lenni megtiszteltetés. A magyar nyelv különösen is játékosan, tanulságos módon fejezi ki ennek a szónak a többrétegű jelentését. Hiszen, aki sáfár, azt egyrészt megbízták egy feladattal, másrészt megbíznak benne. Dávid és Pál apostol élete példáin keresztül érthették meg a jelenlévők, hogy
minden keresztény ember, a maga helyén megbízott.
Életfeladata, küldetése a kapott és felismert talentumainak bölcs kamatoztatása.
A lelkész felhívta a gyülekezet figyelmét arra, hogy Isten nem vár a népétől se túlteljesítést, se túlvállalást. Nem akarja, hogy létünk mozgatórugója az erőnkön felül való bizonyítási vágy legyen. Annyit kér a hozzá hűektől, hogy „abból, amit rájuk bíz, a legtöbbet hozzák ki, ott és akkor, ahol helyt kell állniuk”.
Pénzes Péter azzal a gondolattal zárta prédikációját, hogy az Istennek tetsző élet célja, hogy megbízhatóak legyünk a szó sokféle értelmében!
Ezután a köszöntések következtek. Bácsi Csaba, a gyülekezet gondnoka elmondta, hogy mostantól Pénzes Péter az ezüstérmes lelkész, hiszen megelőzte a szolgálati évek számában Bagi László elődjét, de még mindig Dr. Vincze Ferenc az aranyérmes.
Az énekkar után Lupták György – ahogy Bácsi Csaba fogalmazott –, a nagytestvér evangélikus gyülekezet nyugdíjba vonult lelkésze szólalt meg. Beszédében elmondta, hogy jól ismeri Pénzes Péter munkamorálját, elhivatottságát és elkötelezettségét, ezért gratuláció helyett, továbbra is Isten békességében gyökerező, bölcs éveket kívánt munkatársának.
Bagi László, előd és Seffer Attila, római katolikus esperes-plébános köszöntő levelét a gondnok olvasta fel, majd az ifjúság három képviselője Túrmezei Erzsébet: Csodákra emlékezni jó című versét szavalta el.
Bánáti Istvánné, Ibolya néni – mint örökös gondnok – emlékezett a lelkész iktatására és tolmácsolta a kiskőrösi, valamint a társegyházi gyülekezeti tagok mély háláját. Maga is könnyes szemmel idézte fel a 17 éves közös munkát, a türelmet és a törődést, a lelkész és gyülekezet kölcsönös, odaadó szeretetét.
A köszöntők sora Bán Béla, Bács-Kiskunsági református esperes és Bácsi Csaba szavaival zárult, melyben még sok közös évet kért a lelkésztől és kedves családjától. Tudván, hogy milyen nehéz időt szakítani a pihenésre, átadta a gyülekezet ajándékát, az ún. Pénzes Péter Pihi Pakkot, amelyet kötelező jelleggel kell felhasználnia saját és családja épülésére.
Megkérdeztem Pénzes Pétert a két évtized „leg-jeiről.”
Legkedvesebb emlék:
Nagyon nehéz kérdés ez, de ha mindenképpen választanom kell, akkor talán egy nyári gyermek-ifi hét Éjszakai imasétája, ahol a legkisebbektől a legidősebbekig az éjszakai sötétjében, mindenki csendben járta végig az utat. Az imatúra után pedig minden résztvevővel személyes imádságban és áldásban állhattam az Isten előtt.
Legviccesebb emlék:
Egy vasárnapi istentiszteleten, nagy lendülettel igyekeztem átadni egy gondolatot. Két levegővétel között megszólalt az akkor hároméves lányom: „Apa, mikor lesz már vége?” Kellő derültség után szokatlanul rövidre zártam az aznapi prédikációt. Egy másik alkalommal pedig – ezt a gyülekezet nem láthatta – áldás közben a kislányom ugyanúgy felemelte a kezeit, mint én. Jó volt megtapasztalni, hogy az áldás visszatükröződik a gyülekezetről a lelkipásztorra.
Legtanulságosabb emlék:
Második elődöm mindig így fogadott a látogatásaim alkalmával: „Péter, mondj valami jót!” Azt hiszem, nem lehetne tömörebben összefoglalni, mi is a dolgom.
Mit jelent számodra a lelkészi szolgálat?
A tárgyilagos válaszon kívül, erre talán kevés az emberi szó. De úgy fogalmaznám meg, hogy átadhatom a körülöttem levőknek a zsoltáros szavaival megfogalmazott csodát: „nekem olyan jó Isten közelsége!” (Zsolt 73,28)
Kedvenc Igéd?
Bármennyire sokszor mondom el áldást átadva, a fenti zsoltár mellett legfontosabb, éppen mert megkapom és átadhatom benne a lényeget a Fil.4:4-7:
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
– Kutyifa Anikó –
Fotógaléria:
