Amikor a Bárczira jártam autizmus spektrum pedagógiája szakirányra, az első kifejezés, amit megtanultam: a vizuális támogatás volt. Második a három kritérium, ha autizmussal élő gyermekekkel foglalkozunk: bejósolhatóság, előreláthatóság, biztonság.
Azóta is úgy hiszem, ez nem sajátos, hanem általános nevelési igény. Én például bevásárlólista nélkül egészen megzavarodom a boltban. Folyton elhagyom a maszkom, ezért megkértem a barátnőmet, hogy varrjon nyakba akaszthatót. Az inzulinrezisztenciám miatt feliratozom az edényeimet, a lisztes üveget. Az óráimra vázlatot írok és ppt-t készítek, mert a szavak tengerében elvesznénk.
A fejlesztő órákon pedig napirendet használunk, hogy a gyerekek lelke felkészüljön a teendőkre. A kicsik választhatnak a napirendi jelképek közül. A nagyoknál listát írunk. Elmesélem, milyen volt az idei első óra, hátha ötletet ad, akár az otthoni tanuláshoz is.
Miután az alsós kisfiúnak megmutattam az elvégzendőket, ő döntötte el – a tavaly kialakított hagyományunk szerint –, hogy adott feladatnak mi legyen a jele.
Igen kifejező rajzokat választott. Az első kicsit már közhelyes is: bagoly. Mi más lehetne, ha tanulásról van szó? Amikor tudatosodott benne, hogy összesen négy feladat vár rá, cseppet elszontyolodott. Azt mondta, inkább mutatja, mit gondol a feladatokról.
- „Maradjon a bagoly!”
- Szomorú arccal asztalra bukás.
- Asztalra csapás.
- Tolltartó asztalra csapás.
Igen kifejező szerintem, fél év kihagyás utáni újrakezdéshez. Tetszett neki, hogy ezeket az érzéseket lerajzoltuk. De a napirend, az napirend. Azon végig kell menni.
Szintén az autizmus módszertanának része, hogy joga van jelezni, ha fáradt. Pihenésként mindig beszélgetünk. Ilyenkor érem utol magam a videójáték trendekben. Rámfér a korrepetálás, bevallom. A Minecraft, Fortnite és Borderlands óta kezdek lemaradozni. Nincs mese, öregszem.
Amikor egy gyermek beszélgetni szeretne velünk, az mindig megtisztelő. Értékes időszak. Ha egyszer átveszik a szerepünket a kortárs kapcsolatok, akkor már másfajta kommunikációs bölcsességre lesz szükségünk. De a pihenésnek és a beszélgetésnek határt kell szabni. Ezért egyeztetjük előre, hogy mennyit tölthetünk ezzel. Közösen állítjuk be a – telefonra letölthető applikáción –, hogy mennyi időnk van rá.
Magában a munkában is jól jöhet a vizuális támogatás. Olvasás közben egyáltalán nem könnyű követni, hol tartunk. Főként, ha figyelmi nehézségeink vannak. Ezért kerestem lapot, kivágtam belőle gyorsan egy 12-es betűméretnyi sávot. Máris kész volt a mobil sorvezető.
Felnőtt életünk tele van trükkökkel, amik segítenek, hogy rendben menjenek a dolgaink. Beállítjuk az emlékeztetőt a telefonon, összehangoljuk a naptárainkat, hogy lássuk egymás programját, felcetlizzük a hűtőt, a tükröt. Ezernyi vizuális támogatás, hogy –lehetőségeinkhez képest – önállók és rugalmasak legyünk. Bár a káosz egyre nagyobb a világban, belül mind érezzük, rendre van szükségünk.
Találjuk ki bátran a gyerekekkel együtt, hogy milyen az a környezet, ami mindannyiunk számára bejósolható, előrelátható és biztonságos!
Kutyifa Anikó
A kiemelt kép forrása: Pexels.com
