A KEVI Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium új fizikatanára, Szabó Róbert tele van ambícióval és tervekkel: a lendület természetes, hiszen most kezdi szaktanári pályáját.
Miközben beszélgettem vele, arra gondoltam, hogy szívesen beülnék fizika órára hallgatni őt, pedig sosem volt erősségem ez a tantárgy.
Milyen indíttatásból választottad a tanári pályát?
– A Kalocsai Szent István Gimnáziumban érettségiztem 2014-ben, ahol a történelem nagyon közel állt hozzám, ezért ez volt az elsődleges szempont a továbbtanulásomban. Ebben nagy hatással volt rám középiskolai történelemtanárom. Ugyanakkor, a történelem mellett a természettudományok felé is orientálódtam. Mivel a pedagógusi pálya a két, alapvetően különböző érdeklődési terület összekapcsolására kiváló kibontakozási lehetőséget biztosított, így beadtam a jelentkezést az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fizika-történelem tanári szakára.
Hogyan kerültél Kiskőrösre?
– Diplomám megszerzése után az ELTE Bölcsésztudományi Karának Történelemtudományi Doktori Iskolájában, a Társadalom- és gazdaságtörténeti Doktori Programban folytatom a tanulmányaimat, így egyrészt történész doktoranduszként tevékenykedem. Nem szeretném azonban elhanyagolni másik szakterületemet, a fizikát sem, így másrészt, elhatároztam, hogy azt tanítani fogom. Az evangélikus vallás közel áll hozzám, e célból ezért a legjobb választás volt a Kalocsától nem túl messze lévő KEVI Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium.
Nem sokkal vagy idősebb, mint az itt tanuló diákok, szinte beolvadsz közéjük. Hogyan tudod elérni, hogy komolyan vegyenek?
– Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy érzékeltessem a tanulókkal, hogyha tanulunk valamiről, azt nem csak azért tanuljuk, mert tananyag, hanem, hogy felfedjük, mi a mögöttes tartalma, miért fontos az az aktuális témakör. Egyfajta szemléletet, filozófiát kívánok adni a tanulnivalók mellé, és ez bár minden szempontból többletmunkát jelent, de látom diákjaimon a meglepődést és az érdeklődést. Kísérletekkel is megpróbálom szemléltetni a tananyagot, amihez rendelkezésre áll a szükséges szellemi és technikai háttér. A kis korkülönbség is előnyt jelent számomra, mert tudom, hogyan gondolkoznak, hiszen én is diák vagyok, a tanítás mellett én is ugyanúgy tanulok, mint ők.
Milyen módszerekkel tanítasz?
– Az említetteken kívül, kihasználom a történelemben szerzett jártasságomat is. A tananyagot úgy próbálom felépíteni, hogy integrálom a fizika tanításába a történelmet, mint tantárgyat. Például fizikatörténeti megközelítéssel vezetünk be egy-egy új témakört, vagy egy történelmi eseményt vizsgálunk meg fizikai szempontból.
Sok pedagógus nem engedi be a magánszférájába a diákot, viszont a hangulati ingadozásoknak legtöbbször a magánéleti események, helyzetek adnak teret. A diák ilyenkor magában keresi a hibát, vagy éppen nem érti tanára viselkedését. Kezdő pedagógusként mit gondolsz, nem lenne egyszerűbb ilyenkor bevonni a diákot abba, hogy a tanár rossz kedvének mi lehet az oka?
– Kezdő pedagógusként úgy vélem, hogy finoman és szolidan beleférne egyfajta tájékoztatás, hiszen így a tanuló megértené, hogy azon az órán (különösen!) nem kellene „rosszalkodnia”, mert egyfajta bizalmi dolgot kapott a pedagógustól, amit nem szeretne elveszíteni. A távolságtartás jó, ha megvan a pedagógus és a diák között, de mi is emberek vagyunk érzésekkel, problémákkal, és ha ezt közöljük a tanulókkal, úgy kialakulhat egy bensőségesebb viszony. Voltam olyan középiskolában, ahol a tanár személye szent és sérthetetlen, egyfajta „felsőbbrendű” lény. Ez a felfogás véleményem szerint nem használ sem a tanár-diák viszonynak, sem az iskola légkörének. Bár csak egy hónapja tanítok itt, ebben az iskolában rendkívül közvetlenek velem a kollégáim, ami nagyon szimpatikus számomra.
Ha már kicsit belementünk a pedagógusi magánéletbe, akkor te mit csinálsz a tanórákon kívül?
– A kutatói pálya nemcsak munka számomra, hanem a hobbim is. Volt egy pillanat az életemben, amikor rájöttem, hogy már nemcsak kényszerből tanultam, hanem élvezettel forgattam egyik könyvet a másik után. Ez vezetett rá arra, hogy én is alkossak, tudományos értelemben cikkeket, tanulmányokat írjak. Ez azt jelenti, hogy szakmai és tanítás módszertani kutatásokat végzek, és bár sokszor csak két mondat erejéig ülök le a gép elé, minden szabadidőmet ennek szentelem. Másik „hobbimnak” a falerisztikát tartom, ami azt jelenti, hogy kitüntetéseket gyűjtök. Az első és második világháborús kitüntetés-gyűjteményemben magyarországi, illetve a két világháborúban egykor szövetséges országok (Ausztria, Németország, Oszmán Birodalom, Bulgária) katonai és polgári kitüntetései foglalnak helyet.
Milyen jövőbeni terveid vannak?
– A jövőben mindenképpen szeretném folytatni a tanítást a doktori képzésem négy éve alatt. Ezt követően szeretnék a kutatói pályán elhelyezkedni. Emellett szeretnék tanítani is, azaz kutatóként félig a tanításban kívánom az egyensúlyt megtalálni.
Berkecz Mónika
