A szélsőjobboldal kísérlete a közigazgatás befolyásolására a Kiskőrösi Járásban 1944-ben

„Beszédes évszám és beszédes tematika. Internálások, gettósítás, deportálás, szovjet megszállás, koalíciós időszak, majd kommunista hatalomátvétel. Bizony az 1940-es évek Kiskőrösi eseményeivel, visszásságaival kapcsolatban még sok adósságunk van, akár az 1945 előtti világra, akár az utána következőre tekintünk. Sajnos a járási hivatal forrásanyaga az 1945-46-ban itt tartózkodó szovjet csapatok miatt szinte teljesen megsemmisült (a tél folyamán eltüzelték), mégis az utóbbi években, szinte véletlenül előkerült egy igen terjedelmes visszaemlékezés egy olyan embertől, aki a fent felsoroltak idején az egyik legjelentősebb közigazgatási pozíciót töltötte be a Kiskőrösi Járásban, ő volt dr. Benedek János.

Benedek járásunk utolsó főszolgabírája és első főjegyzője sajátos, és kétségkívül érdekes szereplője az akkori időknek, semmiképpen sem jellemezhető pusztán fekete-fehér fogalmakkal. 1942-ben került pozícióba mintegy véletlenül, hiszen a vármegye főispánja és alispánja összekülönböztek egymás jelöltjei miatt, így harmadikként végül Benedek János örülhetett. Mindazonáltal származása miatt kapásból konfliktusokkal volt kénytelen szembenézni, ő ugyanis egy galgahévízi parasztcsalád sarjaként kitartó tanulással küzdötte fel magát eddig a pozícióig, ahol addig elődei leginkább kisnemesi, polgári, tehát „úri” vonalról érkeztek. A kiskőrösi elit a kezdetektől fogva elutasítóan bánt vele, amelyet ő legfelsőbb közigazgatási hatóságként mégis kezelni tudott.

A háború és a holokauszt alatti tevékenysége szintén vizsgálatra érdemes, ez az időszak fogja adni rendezvényünk elsődleges tematikáját is. Bár nem tudja megakadályozni a zsidók elleni visszásságokat, de adminisztratív eszközökkel lassítja őket. A felelősséggel teljesen tisztában van, ezért „zsidóügyi” szolgabírót nevez ki a hivatalban, aki az intézkedéseket helyette végrehajtja. A gettósítás alatt folyamatosan kapcsolatban van az ún. zsidó tanács tagjaival, amíg a helyi gettó megmarad a befolyása alatt, a zsidók számára kedvező „kiskapukat” nyit. Más kérdés, és erre visszaemlékezéseiben utal is, már 1942-től nem hisz a német győzelemben, 1944-ben már a tengelyhatalmak veresége utáni új világra készül.

Intézkedései ennek ellenére nagyon is figyelemre méltók, hiszen a magyar közigazgatás szereplői közül a legtöbben még ennyit sem voltak hajlandók tenni. A kritikus pillanatban meglepő és bátor döntést hoz: amikor a kiskőrösi nyilas vezetők megpróbálják befolyásolni hivatalának munkáját, lefogatja és internáltatja őket. Mindezt az akkor már erősen radikalizálódott Magyarországon!” – emlékszik vissza Turán István, helytörténész.