Tegnap volt a lelki egészség világnapja. 1992 óta október 10-ét jelölte ki a Lelki Egészség Világszövetsége, hogy világszerte megemlékezzenek róla.
A lelki egészség pozitív életérzéssel járó belső folyamategyensúly és ebből következő viselkedés, mely jelentősen hozzájárul az egyén belső stabilitásának biztosításához. (Tomcsányi Teodóra)
Egy letisztult belső harmónia, mely rugalmasan és éberen, de bölcs nyugalommal rezonál az élet eseményeire. Ha ott van valakiben, az kiragyog. Nem erőltetett. Nemes és békés. Ezen a hétvégén egy hétéves kisfiú tanított engem ezzel kapcsolatban.
A szokásos köreimet róttam a Zápor-körön (kisvárosunk záportározóját neveztük el így – mi kiskőrösi futók – magunk között). Mellém szegődött a szomszéd kisfiú és három körön át beszélgettünk.
– És te mióta futsz? – kérdezte mosolyogva.
– 2013 óta.
– Hű?! Az régen volt? – töprengett hangosan.
– Éppen hét éve. Te mikor születtél? – érdeklődtem. Hátha megérzi, mennyire régen volt 2013.
– Én ősszel. Most lesz a szülinapom. Hétéves leszek!
– Képzeld, pont abban az évben tavasszal kezdtem el futni, mikor születtél – folytatom. Tátott szájjal néz rám. Látom az arcán, ahogy megérkezik a lelkébe az információ, őelőtte is zajlottak az események a világban. Elégedetten mosolyog, mert ennek a nagy, hömpölygő eseménysornak, amit a felnőttek nagybetűs életnek neveznek, ő is a része.
– Mi is szoktunk ám jönni sokszor biciklizni – meséli büszkén. – Amúgy te hány kört szoktál futni?
– Általában ötöt-hatot – felelem.
Még jobban elcsodálkozik.
– Aztaaaa! Az nagyon sok! – néz rám elismerően.
– Óh, ha tudná, hogy ezrek futnak ma Budapesten maratont. Hozzájuk képest erősen kispályás vagyok – gondolom magamban kishitűen, de Beni – nagyon is rendben lévő – lelki egészséggel folytatja.
– Képzeld, én a múltkor két kört bicikliztem és egy kört futottam. Összetalálkoztam egy anyukával és a lányával. Lehagytam őket.
Azt mondták nekem, hogy „hű, de ügyes vagy!” Neked mondta már valaki, hogy „hű, de ügyes vagy?” Persze, nem vagyok nagy sportoló. Nem jövünk mindennap. De azt mondták, ügyes vagyok – hadarta egy lélegzetvétellel és közben olyan szélesen mosolygott, hogy éreztem a világ összes szeretete és bölcsessége ott ragyog a szemében.
Micsoda lelki béke hétévesen! Tudni, hogy ügyes vagyok. Büszkén vállalni. De kellő önismerettel azt sem szégyellni: nem vagyok profi sportoló.
Nem hinném, hogy szüksége lenne bármely felnőttnek ennél többre az életben.
Tudni, hogy elég jó vagyok. Úgy beszélni magamról, hogy közben nem minősítek le mást. Merni felvállalni, amit elértem, de reálisan látni önmagamat. Ott lenni, ahol lennem kell és azt tenni, amit tennem kell. S ha nem, hát keressem az utakat, amik a hasznomra vagy az örömömre válnak.
Boldog lelki egészség világnapot minden napra!
– Kutyifa Anikó –
forrás: jelesnapok.oszk.hu, Tomcsányi Teodóra: mentálhigiénés képzés a Semmelweis Egyetemen (Animula kiadó, jegyzet)
képek forrása: pixabay.com
