Újabb sikeres és fantasztikus futóteljesítményről számolhatunk be.
A múlt hétvégén rendezték meg az Ultrabalaton TRAILT-t, ami a két héttel előbbi versennyel ellentétben nem aszfalton, hanem terepen zajlott. A Balaton-Felvidék legszebb tájain. A szervezők ezen a versenyen is több távval készültek. Lehetett egyéniben és csapatban is indulni. Az egyéni versenyzők 22, 40 és 109 km-es távon rajtolhattak.
Ezen a megmérettetésen indult el egyéniben -109 km-en- az izsáki Horváth Zoltán, aki első 100 feletti távját teljesítette. Nem is akárhogyan, hiszen a 3.helyen végzett egyéniben a leghosszabb távon. Vele beszélgettem a versenyről és a futás szépségeiről.
Hogyan jutottál el idáig?
Másfél évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni a futással. Eleinte csak kedvtelésből, életmódváltás szemlélettel, majd egyre jobban kezdtem megszeretni, és rabjává válni ennek a sportnak. Mindennap, amikor kihagytam, nagyon hiányzott. Ekkor jöttek a kicsit hosszabb távok, ami heti 80 és 120 km közötti távokat jelent, aszfalton és terepen egyaránt. Sokat eljárok a hegyekbe túrázni és futni, hogy a lábaim hozzászokjanak a szintes emelkedőkhöz is.
Edzővel készülsz vagy a nélkül?
Egyelőre nincs edzőm. Nagyon szeretnék fejlődni és csak idő kérdése, hogy mikor keresek egy edzőt, aki eljuttat majd a jobbnál jobb eredmények felé. Jelenleg egy nagyon jó barátom lát el jó tanácsokkal, akivel együtt szoktam futni.
Milyen céllal vágtál neki az Ultrabalaton TRAILnek?
Az elsődleges célom a versenyen való részvétellel az volt, hogy egy kicsit betekintsek az ultrafutás világába es megtapasztaljam, hogy milyen 110km távot lefutni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen impulzusok érnek majd a verseny alatt, amikkel szembe kell néznem, legyen ez fizikai, illetve mentális, ki akartam lépni a komfortzónámból, hogy megtudjam, mennyire leszek kitartó és alázatos és mindezt kezelni tudjam. Reméltem, hogy sikerül. Mindvégig ez motivált.
Voltak segítőid esetleg speciális szabályok a versenyen?
Segítőm nem volt, egyedül vágtam neki. Kötelező felszerelésként magunkkal kellett vinni az út során a következőket: izolácios fólia, széldzseki, telefon, személyes iratok, kulacs (ezt a rajtzónába belépés előtt ellenőrizték). Ezen felül különösebb szabályok nem voltak. A pálya végig szalagos volt, jól követhető, így eltévedni sem lehetett. Volt 11 frissítő pont, ahol lehetett enni, inni, teli volt csupa finomsággal.
Az utolsó 4 km nagy meglepetés volt számomra. Lelkierő és öröm volt egyszerre, amikor a sötétben megláttam egy kedves barátomat, illetve meghallottam, ahogy a nevemet kiabálta és befutott velem a célba. A legjobb pillanat ez volt a verseny során.
Hogyan élted meg a versenyt belülről?
Vegyes érzések kavarogtak bennem. A félelem és kíváncsiság. Egyrészről féltem, mert ez volt az első 100 kilométeres távom. Másrészről viszont kíváncsi voltam, hogy mire vagyok képes, hogyan abszolválom a magam elé kitűzött feladatot. Jó önismereti próba volt ez, mindamellett, hogy fizikai teljesítőképességem határait is felfedeztem, de legalábbis feltérképeztem.
Fizikailag összességében nagyon jól éreztem magam végig a verseny során. 72 kilométerig semmi probléma nem volt, utána viszont 90-ig nagyon fájt a bal térdem, ami szerencsére hirtelen teljesen elmúlt. Azon a héten rengeteg eső esett országszerte, ami a Balaton-felvidéket sem kímélte, több mint 60mm csapadékkal. Ennek egyáltalán nem örültem és nem is nagyon számoltam vele, hiszen a pálya sem olyan volt, mint egy szép napos őszies időben. A cipőmre folyton ragadt a sár, amitől nehezebbé vált a cipő is és a futás is. Délelőtt hideg volt és a szél is fújt, délutánra szerencsére egy kicsit jobb lett az idő. Az időjárási tényezők mentálisan rombolóak voltak, de próbáltam nem foglalkozni vele és csak menni és menni előre.
Végül sikerült felállnod a dobogóra. Elégedett vagy?
Úgy emlékszem, hogy már 30 kilométer környékén sikerült a 3. helyet beállítani, amit meg is tudtam tartani a verseny végéig, ezzel megszerezve a bronzérmes helyet 11 óra 48 perces idővel. Nagyon elégedett és boldog voltam.
Jövőbeli tervek?
Tele vagyok tervekkel és ambícióval. Nagyon nagy lendületet adott ez a siker. Szeretnék sikeres futó lenni és ezért mindent meg is fogok tenni. A jövőben próbálok egy kicsit a hosszabb távokba betekinteni. Amit biztosan tudok, hogy elindulok az Ultra Trail Hungary 112 kilométerén 4000 méter körüli szinttel. Bár egy jó maraton és félmaraton is nagyon motiváló tud lenni. Az Ultrabalaton-on még nem tudom, hogy milyen formában (egyéni/csapat), de szeretnék ott lenni.
